A minap az egyik ismerősöm továbbküldött egy videó felvételt, melyet aztán a you tube-n is megtaláltam (valószínűleg az ismerős is onnan töltötte le). A felvétel címe: Speed cooking, azaz gyors főzés. A cím nem valamiféle háziasszonyoknak szóló praktikát takar, hanem egy főzőversenyt, melyen az nyer, aki a teljesen előkészítetlen és nyers „ételből” a leggyorsabban tálal egy jókora tál vacsorát. Miután megnéztem, mégis azt kívántam, bár nem tettem volna. Utólag mégsem bánom, mert ennek apropóján így most megosztok néhány gondolatot a Kedves Olvasóval.
Szóval, hogy mi is az a Speed Cooking? Ahhoz, hogy az ebéd a lehető leggyorsabban elkészüljön, mandulaszemű barátaink nem bajlódnak a hal, illetve hüllő megölésével. Nemhogy nem fájdalommentesen ölik meg, hanem meg sem ölik. Élve pucolják meg – úgy ahogy – és élve sütik ki – úgy ahogy. Így aztán a kígyó úgy kerül asztalra, hogy bár felszeletelték, de még mozog (a szíve is dobog), a hal pedig teljesen egészben, jól láthatóan él, sokkos állapotban, megégve, összevagdosva, de próbál lélegezni. Mindeközben a magát embereknek nevező szakácsok, a zsűri, illetve a nézők ujjonganak, szurkolnak, köszöntik a győztest. A legsikeresebb szakács nemcsak a leggyorsabb, hanem az általa tálalt hal szája mozog is. Ha nem mozog, a szakács elbukta a versenyt. Csak élő állat kerülhet az asztalra…
Jó étvágyat!
Volt idő, amikor a keresztény egyház azt hirdette, hogy az állatoknak, de még a nőknek sincs lelke. Volt idő, amikor a korabeli tudomány megkérdőjelezte, hogy az állatok képesek szenvedni. És amíg van ember, aki húst eszik, pláne élőhúst, addig van olyan, aki még mindig valahogy így gondolkodik. Ettől a vádtól sokan felháborodnának. Hiszen a legtöbb embernek van kutyája vagy macskája, akit még a széltől is óv. Épp ettől lesz az egész valamiféle skizofréniához hasonlatos. Ugyebár szenvedni nem csak a háziállatok képesek. Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó ezzel egyetért. A következő lépés a gondolatmenetben, hogy a vadon élő és levadászott, vagy a vágóhidakon elpusztult állatok is szenvednek, éreznek fájdalmat. Amikor ezt mondom valakinek, kétféle választ kapok. 1. verzió – általában ez az első reakció: a „vágóállatokat” erre tenyésztik. Értünk születtek, értünk éltek, értünk halnak. Megható gondolat… Vajon az, hogy túlsúlyos, egészségtelenül élő embereket táplálhatnak, csökkenti-e fájdalmuk mértékét? Nem hinném. Nem hinném azt sem, hogy hozhatunk ilyen ítéletet: míg az egyik élőlény szenvedése elfogadhatatlan, a másiké elfogadható. Ráadásul gondoljunk csak arra, hogy a mi Morzsi kutyánk pár kilométerrel arrébb ugyanúgy vacsoraként végzi. 2. verzió – általában a második reakció: de hát a vágóhidakon nem is szenvednek az állatok, hiszen a lehető legkíméletesebben ölik meg őket. Addig pedig még oda nem kerülnek, élnek boldogan. Ez tündérmesének szép, de távol áll a valóságtól. Persze lehet, hogy a Mikulás is létezik…
Este nézi a család a tv-t és hallják valamelyik műsorban, hogy egy kutyát rossz körülmények között tartottak, de az állatvédők megmentették. Felháborodnak, de a megmenekülés hírére megnyugszanak és elfogyasztják a vacsorára készült marhapörköltet. Nem sántít ez valahol?
Hogy még jobbat mondjak. Néhány évvel ezelőtt bejárta a világot a hír, hogy két malac megszökött az asztalra kerülés elől. Napokon keresztül üldözték őket, mind nagyobb kör bevonásával. Pár nap alatt sztár lett belőlük – Sundance és Butch néven (emlékezzünk csak a híres-hírhedt Butch Cassidy és a Sundance kölyök párosra). Pár nap és a nagyközönség már nem az üldözőknek drukkolt, hanem – ahogy ez lenni szokott – az üldözötteknek. Végül előkerültek a kis szökevények és életük hátralévő részére egy állatmenhely telepére kerültek. Boldogan élnek, míg… Most akkor mi van?Az ő életük értékesebb, mint azoké a társaiké, akik nem tudnak megszökni? Hogy ez lenne a világ rendje? Húst eszünk, hiszen csúcsragadozók vagyunk, szüksége van rá a szervezetünknek? Ha szüksége lenne, nem lennének 100%-ban vegetáriánus kultúrák. Nem nőnének fel és élnének teljes, boldog életet húst egyáltalán nem fogyasztó emberek milliói a világon.
Befejezésképp: azt gondolom, hogy a halál az halál, a gyilkosság az gyilkosság, a szenvedés az szenvedés. Az élete minden élőlény számára egyformán értékes, azt elvenni minden esetben bűn, szenvedést okozni, vagy azt jóváhagyni, szemellenzősen elfogadni helytelen.
Azt hiszem Gandhi mondta, hogy helytelen mindennap könyörületért imádkozni Istenhez, míg mi magunk nem gyakorlunk elemi könyörületet élőlénytársaink iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése