A sintér (gyepmester) feladata az, hogy a közterületre elkószált, kóborló, a különböző okok végett elhalt állatokat összegyűjtse, és telepére szállítsa. Nem önszántából teszi ezt, ez az ő munkája. A törvények, az állattartási szabályzatok értelmében a településeken tevékenykedik.
Hogyan, milyen eszközzel dolgozik manapság a sintér?
A mesterségéből adódóan élőlényeket "fog" be. Félelemtől reszkető kutyákat, macskákat, egyéb élőlényeket, de van, hogy sérülteket (melyek önvédelemből akár még oda is kapnak) tesz "ártalmatlanná". Előszeretett eszköze a dróthurok (melybe belekerülve szinte szétvágódik az állat), vascsapda, botok, de volt már példa különböző mérgek kihelyezésére is.
Mi lesz a befogott, elszállított állatokkal?
A gyepmesteri telepre került állatok szinte teljes egészének végérvényesen megpecsételődött a sorsa. Az állatok oda kerülve szűk ketrecbe kerülnek (gyakran több állat ketrecenként). Törvényben előírt két hetes karantén időt töltetnek le velük így, azért, hogy az esetleges betegségek jeleit, vagy a tulajdonosok jelentkezését észleljék. Amelyik állat túléli ezt az időszakot, azt a szabályok szerint humánus módszerekkel elaltatják. Persze hallani olykor szabályellenes kivégzési módszerekről.
És az elpusztított állatok hova kerülnek?
A gyepmesteri telepeket kevesen látogatják kedvencek keresés miatt. A befogott állatok nagy része elpusztul. A kioltott életű testek egy döggyülytőbe kerülve várják azt, hogy megfelelő mennyiségre gyarapodjanak, majd általában fehérje újrahasznosítókban megfelelő technológiai eljárással állati takarmányokká válnak.
A kísérleti laborokba, az oktatási intézményekbe is jut bőven boncolnivaló.
Aki igazán jót szeretne tenni kóbor állattal, az a gyepmesteri telepen megmenthet állati életeket, mégpedig úgy, hogy kivált onnan állatot, és kedvencévé neveli (persze az ilyen körülmények közül megmentett állattal nagyon sokat, és türelmesen kell bánni, szocializálni).
Ez történik az ország sok száz gyepmesteri telepén nap mint nap a jelen korban.
Az élet tisztelete nem kap lehetőséget.
Érdemes az elveszett állatokat a helyi sintér telepén keresni.
A sintértelepeket a városok-települések finanszírozzák. Ezen létesítmények humánusabb kiváltó alternatívái az állatmenhelyek. Ezeket nagyrészt állatvédő magánemberek finanszírozzák. Mért nem lehet a települések mindegyikében a sintértelepeket kiváltani állotthonokkal?
A kedvtelésből tartott állatok túlszaporítása a legfőbb oka annak, hogy kóborrá váló állatok születnek. Kevesebb állat termeléssel, és a lakossági állattartás felelősségteljesebbé tételével a kóbor állatok száma csökkenhetne?
A kisebb települések rendelkeznek negatív sintér alternatívákkal: a vadászok sok esetben (akár tréning célból!) egyszerűen lelövik a külterületeken kószáló háziállatokat. Ez rájuk nézve nem bűncselekmény, sőt: megvédik a vadállományt. Ez szomorú.
Ha lehetséges, akkor ne tenyésztőtől vásárolj (pénzért) kedvencet magadnak, hanem fogadj be kóbor állatot (akár felkeresve egy sintért...)!
Te is lehetsz Állatvédő (felelős álattartással)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése