"Bárki, aki bármely élőlény életet értéktelennek tartja, veszélyes, mert, hogy előbb vagy utóbb az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni" -írta a humanista Albert Schweitzer.
"A gyilkosok nagyon gyakran már gyermekkorukban állatokat kínoznak, és ölnek meg" - mondja Robert K. Kessler, aki sorozatgyilkosokról készített tanulmányokat az FBI-nak. Több tanulmány is meggyőzte már a szociológusokat, törvényalkotókat, és bíróságokat arról, hogy az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenkedések figyelmet követelnek.
Ezek ugyanis lehetnek első jelek: olyan elmebéli állapotot tükröznek, amelyben bejósolható az emberi áldozatokkal való bűncselekmények elkövetése is.
Az állatok bántalmazása nem csupán egy csekély személyiségi zavar vagy átmeneti viselkedészavar, hanem egy komoly elmebetegség tünete. Pszichológiai kutatások kimutatják, hogy azok az emberek, akik állatot bántalmaztak, nem állnak meg az állatoknál, sokan közülük embertársaik ellen fordulnak.
Az FBI adatbankjában szereplő sorozatgyilkosok és erőszakos bűncselekményt elkövetők között a delikvensek előéletében szerepel olyan történet, amelyben az adott személy állatot kínozott. Az érzelmi és elmebéli zavarok diagnosztizálásával, kezelésével foglalkozó tanulmányok az állatokkal való kegyetlen bánásmódot a viselkedészavarok fő előjelei, diagnosztikai szempontjai közé sorolja.
Tanulmányok kimutatják, hogy az erőszakos bűncselekményt elkövetők gyakrabban kínoztak állatokat gyerekként, mint a nem erőszakos bűnt elkövetők.
Pszichiátriai kezelés alatt álló, kutyákat és macskákat rendszeresen kínzó paciensek körében elvégzett tanulmány kimutatta, hogy a betegeknél magas szintű agresszivitás figyelhető meg emberekkel szemben is. A betegek között volt olyan, aki megölt egy kisfiút.
Kutatók szerint a sorozatgyilkosok és erőszakos bűncselekményt elkövetők életének meghatározó jelensége az állatkínzás iránt érzett csodálat.
Robert Kessler, az FBI viselkedéskutató osztályának alapítója, szerint: Ezek olyan gyerekek, akik sose tanulták meg azt, hogy szörnyű dolog kinyomni egy kölyökkutya szemét.
Notórius gyilkosok
A történelem tele van ismétlődő példákkal:
-Patrick Sherill, aki megölte 14 kollégáját, majd főbe lőtte magát egy helyi postán, ismert volt arról, hogy környékbeli kutyákat lopott, és a saját kutyája elé vetette őket koncnak.
-Earl Kenneth Shrinner, aki megerőszakolt, megkéselt, és megcsonkított egy 7 éves fiút, széles körben ismert volt arról, hogy petárdákat dugott kutyák végbelébe, és macskákat akasztott fel.
-Brenda Spencer, lövöldözni kezdett egy San Diego-i iskolában, e cselekménye során megölt 2 gyereket és 9 másikat megsebesített. Ő is kutyákat és macskákat kínzott, gyakran úgy, hogy felgyújtotta a farkukat.
-Albert de Salvo, a bostoni fojtogató, aki 13 nőt ölt meg, gyerekkorába macskákat és kutyákat ejtett dobozból készült csapdákba, és halálra nyilazta őket a doboz résein át.
-Caroll Edward Cole, akit 5 gyilkosságért ítéltek halálra, a 35-ből, amit egyébként elkövetett, azt vallotta, hogy az első erőszakos cselekedete az volt, amikor gyerekként halálra fojtogatott egy kiskutyát.
-1987-ben, Missouri államban 3 középiskolást azzal vádoltak meg, hogy agyonverték az egyik osztálytársukat. Több évre visszamenő állatcsonkítás volt a számlájukon. Az egyikük azt vallotta, hogy már meg se tudja számolni, hány macskát ölt meg.
-Egy tesvérpár, akik megölték a szüleiket, mesélték osztálytársaiknak, hogy lefejeztek egy macskát.
-A sorozatgyilkos Jeffrey Dahmer kutyák, békák, és macskák fejét tűzte karókra.
-Középiskolás gyilkosok, a 15 éves Kip Kintel Springfieldben, és Luke Woodham Pearlben, állatokat kínoztak, mielőtt ámokfutók lettek.
-A Columbine Középiskola tanulói, Eric Harris and Dylan Klebold, akik 12 osztálytársukat lőtték halomra, mielőtt önmaguk ellen fordították fegyvereiket, szintén állatcsonkításaikról dicsekedtek barátaiknak.
Van egy közös tényezője az elmúlt évek lövöldözéseinek - mondja Dr. Harold L. Koplewicz, a New Yorki Egyetem Gyermekviselkedési Központjának igazgatója. Adva van egy gyermek, aki agresszíven viselkedik társaival, érdeklődik a tűz iránt, kegyetlen az állatokkal, szociálisan izolált, és sok figyelmeztető jel, amit a felnőttek nem vettek figyelembe. Sajnos, sok bűnöző gyermekkori erőszakos viselkedését nem vizsgálták, addig míg nem fordult embertársai ellen. Ahogy Margaret Mead antropológus megjegyezte a legveszélyesebb dolog, ami történhet egy gyerekkel, az, ha megkínoz és megöl egy állatot, és megússza büntetés nélkül.
Állatokkal szembeni kegyetlenség és családon belüli erőszak
Mivel a háztartáson belüli erőszak gyakran a gyámoltalan és erőtlen ellen irányul, az állat- és a gyermekbántalmazás gyakran együtt jár. Azok a felnőttek, akik nincsenek tudatában annak, hogy az szeretetre és gondozásra, valamint bántalmazzák is, gyakran bántalmazzák vagy elhanyagolják saját gyermekeiket. Azok a felnőttek, akik ugyan nem mernek egy gyereket nyilvánosan bántalmazni, az állatokkal szemben viszont nyíltan erőszakoskodhatnak.
57 New Jersey-i család közül, akiknek tagjait gyermekbántalmazás miatt kezelnek, 88%-uknál állatbántalmazást is felfedeztek. 23 brit családból 18-ban elhanyagolják az állatokat, és e kör 83%-ában szakértők szerint a gyermekek is ki vannak téve az elhanyagolás és bántalmazás veszélyének. Egy bántalmazott nőkről szóló felmérés kimutatja, hogy 57%-uk azt vallotta, hogy a társuk bántalmazott vagy ölt már meg állatot. Négyből egy azt mondta, hogy azért nem hagyta el erőszakos párját, mert félt otthagyni a házi kedvencet.
Míg az állatok bántalmazása egy fontos előjele a gyermekbántalmazásnak, nem mindig a szülő bántalmazza az állatot. Azok a gyerekek, aki állatokat bántalmaznak, gyakran csak az otthon tanult példát utánozzák. Csakúgy mint szüleik, a haragra és frusztrációra durvasággal reagálnak. Aggresszivitásuk az egyetlen náluk gyengébb családtagra összpontosul: az állatra. Egy szakértő szerint: Erőszakos családban levő gyerekek gyakran vesznek részt hatalmi harcokban, amelyek során bántják, vagy megölik az állatot. Tény, hogy a családon belüli erőszak gyakori háttere az állatok bántalmazásának a gyermekkorban.
Megállítani az erőszakhullámot
Létezik egy konszenzus pszichológus körben... az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenkedés a legjobb példája a gyermekkortól felnőttkorig terjedő pszichológiai zavaroknak. A gyermekkori állatbántalmazás pognosztikai értéke jól dokumentált állítja a Cornell Egyetem Állatorvosi kara. Azok az iskolák, közösségek, és bíróságok, akik azzal intézik el az állatok bántalmazását, hogy "kisebbrendű bűncselekmény, időzített bombát hagynak figyelmen kívül. A közösségeknek erőteljesen meg kéne büntetniük az állatkínzókat, vizsgálniuk kéne a családokat más erőszakos viselkedések szempontjából, és intenzív kezelésben részesíteni a bűnelkövetőket. A közösségeknek el kell ismerniük, hogy bármely előlény ellen elkövetett erőszak elfogadhatatlan, és veszélyt jelent mindenkire nézve.
1993-ban, Kalifornia volt az első állam, ahol törvényt alkottak arról, hogy állatvédelmi felügyelők jelenthetik a gyermekbántalmazást. Önkéntes, bántalmazás-jelentésről szóló törvények szintén léteznek Ohióban, Connecticutban, és Washington városban is. Floridában is bevezettek egy hasonló törvényt. Az állatok bántalmazása a jele annak, hogy kétlábúakat is bántalmaznak a családban mondja a törvénytervezet előterjesztője, Steve Effman képviselő. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül többé a kettő kapcsolatát tette hozzá, majd így folytatja: Tanítani kellene a gyerekeknek, hogy tiszteljék, és gondozzák az állatokat. Egy, az állatok és emberek bántalmazásáról szóló, kiterjedt kutatás után, szakértők arra jutottak, hogy, egy gyengédebb és jobb kapcsolat az emberi társadalmon belül felerősíthető azáltal, hogy gyermek és állat között pozitív és gyümölcsöző kapcsolatot hozunk létre.
Mit tehetsz te?
-Hívd fel a helyi iskolák és törvényhozók figyelmét arra, hogy vegyék komolyan az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenkedést. A törvényeknek erős üzenetet kell hordozniuk, hogy az erőszak bármely érző lénnyel szemben legyen az állat vagy ember megengedhetetlen és elfogadhatatlan.
-Figyelj oda a jelekre, amelyek arra utalnak, hogy egy gyermeket vagy egy állatot elhanyagolnak. Vedd komolyan a gyerekeket, ha azt mondják, hogy egy állattal rosszul bánnak vagy elhanyagolják. Sok gyerek nem beszél a saját szenvedéséről, de beszél az állatéról.
-Ne hagyd figyelmen kívül, ha egy gyerek állatot bántalmaz, akár a legcsekélyebb módon is. Beszélj a gyerekkel és a szüleivel. Ha szükséges, hívj gyermekvédelmi szakembert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése