Jogtalan kérés

Összetaposott lények az úton,
Csigák és cserebogarak,
Ki rajtuk gázol, észre sem veszi,
Reggeli útján hány halott marad.
Mi nem vagyunk-e ilyen aprók?
Lehetünk a végtelenhez egy kicsivel közelebb?
Ha én feküdnék az úton vérbefagyva,
Épp így mennél felettem el?
Mi vagyok én hozzád?
Még annyi sem, mint hozzám ez a bogár...
Te mégse lépsz rám, tudom,
Sőt, ha el is vesznék,
Síromra borulnál...
Nem értelek még mindig.
A világ ura vagy,
És egy kis férget, mint én
Többre becsülsz, mint magad.
Nem vagyok rá méltó,
Hogy értem meghaljál,
Arra sem vagyok,
Hogy felém forduljál.
Mégis...
Uram, irgalmazz!
                                        Köszönet e gyönyörű igaz versért: Almási Gábor tanár úrnak és barátomnak.