2012. június 10., vasárnap

A barna medve (A nagy barna mackónk)

Elterjedése:

  Legnagyobb elterjedési területe Euro-Szibériában található (Ursus arctos arctos).  
                                           

  E terület nyugati határa a Skandináv-félszigetig, Észtországig és Belorussziáig terjed.
  Európában 8 elszigetelt populációja maradt fent:


Kantabarii-hegység

Pireneusok,                                                                                                     
Appennin-félsziget,
Alpok,                                                                                  
Dinári-hegység,
Balkán-félsziget,                                                                                                            
Kárpátok,                                                                                                                                                                          
Skandinávia


   Magyarországon az élőhelyi viszonyok nem teszik lehetővé állandó jelenlétét, azonban a környező magashegységekből időnként egy-egy kóborló példánya hazánk területén is előfordul.

 Rendszertana:
Palearktikus alfajok:

   - Euroszibériai (Ursus arctos arctos),
   - Kaukázusi (Ursus arctos meridionalis),
   - Szíriai (Ursus arctos syriacus),
   - Kasmiri vagy Tien-San-i (Ursus arctos isabellinus),
   - Kamcsatkai (Ursus arctos piscator),
   - Ussuri (Ursus arctos lasiotus),
   - Tibeti (Ursus arctos pruniosus),
   - Keletszibériai (Ursus arctos yeniensis).

Palearktikus elterjedési területek:

Észak-, Közép- és Dél-Európa, Közép- és Kelet-Ázsia, Közel-Kelet, Kis-Ázsia.

Nearktikus alfajok:

 - Kodiak (Ursus arctos middendorffi),
 - Grizzly (Ursus arctos horribilis).

Nearktikus elterjedési területek:


Alaszka, Észak- és Észak-Nyugat Kanada, Sziklás-hegység.


  Megjelenése:

  A világ egyik legnagyobb testű ragadozója. Azonban az alfajok testfelépítése, mérete jelentősen különbözik.
Teste 1-3 m hosszú, testtömege a hosszúságtól függően 100-800 kg. A fej erőteljes, a fülek felállóak és lekerekítettek. A szemek kicsik, szűken állók. Az orr fekete, a fogak erősek. A test zömök. A mellső, valamint a hátsó lábakon 5-5 ujj található, erős hajlott karmokkal. A karmok hosszúsága a mellső lábon csaknem kétszer olyan hosszú, mint a hátsón.
A Kárpátokban élő medvék bundájának színe a világos színtől a sötétbarnáig változik. Szőrzetének hosszúsága a maron 9-11 cm, a testoldalon 4-8 cm, a hason hosszabb 20cm-nél, a mancsokon 3 cm.
  Az idősebb állatok szőrzete a fiatal példányokénál merevebb és rövidebb. A fiatal állatokon fehér nyakörvet, vagy foltot lehet látni, amely a legtöbb egyednél idővel elmúlik. A téli szőrzet hosszú és dús, míg a tavaszi-nyári ritkább és rövidebb.
Cammogó mozgása ellenére jól úszik, kitartóan és gyorsan fut, a fiatal példányok pedig jól másznak fára.
Az őszi időszakban, mivel téli álmot alszik, zsírt halmoz fel, ezért ilyenkor elhízott benyomást kelt.


  Élőhelye:

  Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig.
  A törzsváltozat a mérsékelt égöv magasabban fekvő, egybefüggő, zavartalan és megközelíthetetlen erdőségeit kedveli. Táplálkozni azonban kijár az erdővel határos mezőgazdasági területekre, napsütötte tisztásokra, hegyi rétekre, patakpartokra.


  Életmódja:

  Mindenevő állat. Élnek olyan példányok, amelyek inkább a növényevésre specializálódtak, s csak dögöt esznek, vannak igazi ragadozók, illetve „vérmedvék”, amelyek az embereket is megtámadják. Az utóbbi azonban nagyon ritka.
A táplálék hiánya vakmerővé teheti a medvét, ilyenkor a hegyi legelőkön tartott háziállatok karámjaiba is betörhet.
  Az aktív időszakban territóriummal rendelkeznek, amelyeket fő- és mellékváltók hálóznak be. Ezek a váltók összekötik a pihenő-, táplálkozó-, fürdőző- és ürítkező helyeket, amelyeket több medvegeneráció is használ. A territórium területének nagysága 25-100 km2 között változik.
Nyáron az állatok napközbeni pihenőhelyeket használnak, amelynek helyét a középkorú vagy idős állományokban álló fatörzs mellett választják meg.

  Mozgáskörzete télen a legkisebb, mert ezt az időszakot vacokban, téli álomban tölti. Ennek az időszaknak a hossza 75-195 napig terjedhet.

A téli nyugalom függvénye:

   -őszi táplálékviszonyok,
   -időjárás,
   -ivar (a nőstények korábban vackolnak el).

A tavaszi aktivitás kezdete függ:

   -zsírtartalékok mennyisége (az idős példányok, amennyiben kevés a zsírtartalékuk télen is aktívvá válnak),
   -vacok minősége,
   -időjárás (a korai hóolvadás a vacok korábbi elhagyásához vezet).

  A telelési időszakban az állat testének hőmérséklete 3-4 C°-ra csökken. Ilyenkor energiaszükségletét a felhalmozott zsír lebontása biztosítja. A pulzus a szokásos 50-nél is több szívverés helyett lecsökken 40 ütés/percre. Ezzel a még mindig magas pulzusszámmal magyarázható az, hogy a medvék a tél végén nagyon gyorsan ébrednek, és azonnal teljes aktivitást mutatnak.


  Szaporodása:

  Populációszinten mintegy 25 év lehet a maximális életkor. Egyedszinten ez 35 év körüli.
A hímet kanmedvének, a nőstényt amennyiben kölykei vannak, anyamedvének, a szaporulatot bocsoknak nevezzük.
A nőstény állat 4-5 évesen ellik először, a hímek ennél később válnak ivaréretté.
  Az év nagy részében a kanok egyedül, a nőstények pedig bocsaikkal járnak. A hímek a szaporodási
időszakban csatlakoznak a családhoz.
  A párzásra kész nőstényt egyidejűleg több hím medve is megközelíti, ezért a rangsorrendet, és a párzási elsőség eldöntését komoly harcok árán kell a hímeknek megvívniuk. A győztes állandó kísérője lesz a nősténynek mindaddig, amíg az ivarzik. Ez az időszak 7-23 (-42) napig tart. A nőstény a bocsokat a párzás előtt teljesen elválasztja magától, vagy 300 m távolságra hátrahagyja a párzóhelytől azért, hogy a hím ne ölje meg őket.
  A szaporodási idő áprilistól júniusig tart. Azonban a vemhesség elhúzódhat. A megtermékenyített petesejt csak szeptemberben kezd el fejlődni. Ezért a barna medve vemhességi ideje tág határok között mozoghat, a 8-9 hónapot is elérheti. A tényleges kihordás általában 7 hónap. Az ellések a pihenési időszakban, december és február között történnek.
A nőstények a téli vackot, amely az ellővacok is, védett, zavartalan helyen széldöntött fák védelmében, gyökerek között, faodvakban, barlangokban, kiásott hangyabolyban, olykor talaj- vagy sziklaüregben alakítják ki.
  A kisbocsok csupaszon és vakon jönnek a világra. Testtömegük 350 g, mintegy patkánynagyságúak. A szoptatás közel fél évig tart. Ebben az időszakban az anyamedve szinte teljesen lesoványodik, hiszen zsírtartalékait mozgósítja a tejképzésre. A medvetej zsírtartalma: 10,5%.
A bocsok fejlődése lassú. Szemüket 4-5 hetes korukban nyitják ki. A szaglás első nyomai a 8. héten jelentkeznek, és ekkor alakul ki a hallás is. Azonban a külső hallójáratok már a 4. héten kinyílnak.

  A kicsik születésük után mintegy 8 hétig maradnak az anyjukkal a vacokban. A medve védi és gyámolítja kölykeit. Olykor a korábbi ellésből származó idősebb testvér is segít az anyának a nevelésben.
A teljes tejfogazat a 3. hónapban alakul ki, s ekkor fejlődnek ki az első végleges fogak is.
           

  A bocsok először 4. hónapos korukban követik esetlenül anyjukat. Ettől az időszaktól kezdik
használni a fára mászás örökletes képességét, amely 2 éves korukig megmarad.
Ez a predátorok elleni védekezés egyik nagyon fontos módja.
Testtömegük a 2. évben 30-35 kg, a 3. évben 50 kg körüli. Később évente 10-15 kg-os gyarapodás mutatható ki, amely 15 éves korukig tart.

  Az első telet a bocsok anyjukkal töltik, annak a vackában. A második telet vagy szintén együtt töltik, vagy a fiatalok saját vackot készítenek közel anyjuk vackához.
Általában a család a 2. tavaszon a párzási időszak kezdetére bomlik fel.
A 2 éves fiatal kanokat már elverik a családtól, míg a nőivarú példányok további egy évet anyjukkal és fiatalabb testvéreikkel tölthetnek.
Azonban ha a fiatalok erre az időszakra sem önállóak, akkor anyjuk elkergeti őket.
A család felbomlásában a legfontosabb szerepet a hím szagának érzékelése játssza.
Azon időszak alatt, amíg a fiatal példányok anyjukkal együtt élnek utánzás és megfigyelés alapján megtanulják a táplálék kiválasztásának és a veszélyek elhárításának módját.

Védelme:

  Hazánk mai területén egykoron őshonos állatfaj volt, azonban mára kipusztultnak tekintjük.
Alkalmanként megjelenő egyedei a szomszédos populációkból származnak, így mindenféleképpen védelemre szorulnak.
Védett faj, eszmei értéke: 50.000,-Ft.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése