Állatvédők is az állatvédelmi bírságok szigorítása mellett

  Nagy számban tart a lakosság úgy háziállatot, hogy ahhoz se megfelelő tartási helye, se anyagi / erkölcsi alapja nincsen. Vannak akik divatból vesznek magukhoz vagy szaporítanak házi kedvenceket, miközben nem az állat egész életére gondolnak, hanem rövidebb időre vagy haszonszerzésre.
                                                                         


  A felelőtlen emberek az állataikat megunva utcára kidobják, ami egyébként is bűncselekmény. Az állatvédők költségeire eddig normatív alap nem állt rendelkezésre, ezt lehet, hogy az ebadó pótolni képes majd. Emellett a felelős állattartásra való nevelés, az állatok megbecsülésének javítása is célja lehet a 2012-től az önkormányzatoknak az ebadó bevezetése.


   Az elfogadott jogszabály szerint az ebadó alól többek között a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantat segítő állatok, a magyar fajták, állatvédőktől, az ebrendészetről örökbe fogadott, illetve az ivartalanított kutyák kapnak mentességet.

  Az Orpheus Állatvédő Egyesület szerint a majdani ebadó összegétől függően (hogy a lakosság érezze, hogy kap is valamit) tartalmazhatná a településen tartott állat kötelező veszettség elleni oltását, féregtelenítését, esetleges ivartalanítási költségeit is. Az állattartó felfoghatná ezt egy alternatív állati társadalombiztosítási hozzájárulásként is. Az egyesület eddig, és ezután is segítette az önkormányzatok állatokkal kapcsolatos rendeletei, szabályai megalkotását.

  Az Orpheus Állatvédő Egyesület a kilencvenes évektől folytatja „SintértNE!” reformprogramját. Az országban 3200 település van, sok helyen az állatvédelmi normákat nélkülöző sintér / gyepmesteri telepek fogják be az utcára dobált kóbor állatokat. A korábbi barbár sintértelepeket modern, állatvédelmi normákat is fontosnak tartó ebrendészetekké kell alakítani. Ennek mintaintézménye az Orpheus által működtetett Szegedi Ebrendészet ( www.ebrendeszet.hu ). Szeged város 2006-óta az Orpheus Állatvédő Egyesület gondozásába adta a korábban évtizedekig elfogadhatatlan módon működő gyepmesteri telepet. Sok településen jelenleg is durva módon bánnak a lakosság által kidobált élő / élettelen állatokkal. Az elavult telepeken se állati jólét, se pedig közegészségügyi minimum nincsen. 2009-től az Országos Képzési Jegyzékben önálló szakmaként jelölik az ebrendészt. Aki elvégzi a tanfolyamot, az menhelyeken, ebrendészeti telepeken szakképzett munkaerőként vehet részt a környezetvédelmi munkában. Az ebrendészetekből idővel kinőhet az ország állatbarát lakossága által oly régóta vágyott állatrendőrség is.

  Az állatvédők örömmel fogadják az állatvédelemhez kapcsolódó jogszabályok szigorítását. A problémák megoldásához azonban legfőképpen a lakosság környezettudatos megelőző tevékenysége lenne a legszükségszerűbb. A lakosok felelőtlen állatszaporítását kellene megfékezni, hiszen a legjobb annak a kóbor állatnak, akinek meg sem kell születnie. 

Az öreg kutya panasza

  Megöregedtem...


  Most,hogy öreglettem, rozzant és vaksi, sőt talán kissé süket is, most, hogy nem tudom már elkergetni a hívatlan idegent úgy, mint ifjúkorom delén, nem tudok már örömömben a nyakadig ugrani, amikor hazajössz este, a bundám már nem ragyog úgy,mint egykor, amikor a nap is csak rácsodálkozni tudott, most, hogy megöregedtem...

Nem szeretsz már többé???

 Nem tudok dolgozni már, erőm fogytán és fájnak a csontjaim.
Ha az őszi nap sugarai melengetik fájó tagjaim és én ezt élvezettel tűröm,ha nem hallom meg, hogy megjöttél és csak napozok tovább…

Te meggyűlölsz ezért???


  Többé nem számít, hogy életem minden percében Téged szolgáltalak,hogy ugyanúgy örültem az üres mosogatólének is,ha csak annyi jutott,mint kényesebb társaim a virslinek sem…?
  Hogy amikor bánatod volt és ember meg nem hallgatott,én odaültem melléd, fejem az öledbe tettem és lelkem minden rezdülésével csak arra gondoltam, hogyan enyhíthetném fájdalmad?
  Hogy amikor Gyermeked elesett és térdét felsértve sírni kezdett, én odarohantam és sós könnyeit nyalván, arcát csiklandozva harsány kacajra váltott?
  Hogy mennyi vidám órát töltöttünk együtt a mezőn, nyulakra és pockokra vadászva?
És amikor megfogtam egy nyulat, és eszembe sem jutott, hogy magamnak tartsam meg,pedig abból soha egy falatot sem kaptam, mégis boldogan-büszkén rohantam vele oda Hozzád,egyetlen elismerő, meleg szavad mindennél többet jelentő boldogságáért?
  Hát tényleg nem jelent mindez Neked már semmit?
Vagy… talán soha nem is számított?
  Most, hogy megöregedtem, és Te kivittél egy elhagyatott erdőszéli útra,elhajtottál az autóval, de én azt se nagyon tudtam, merre mentél el,és csak ültem ott bambán, hogy ezt miért tetted…

Nem értem...
Nem tudom...

Én csak annyit tudok,hogy én, a kutyád,még így sem...még most sem tehetek semmit az ellen, hogy szeresselek.

Ég Veled.

Hűtlen Gazdám!

                                           

                                                                Köszönet a cikkért: Giricz Imrének,aki segítségemre van,hogy az            az állatokat ne fosszuk meg boldogságuktól,életüktől és az emberek kegyetlenségüktől.

20 ezer állatot mészároltak le az EB nevében

  Több mint húszezer kutyát és macskát mészároltak le Ukrajna-szerte az elmúlt hónapokban. Állítólag azért, hogy a kóbor jószágok ne zavarják a jövő évi labdarúgó- Eb-re látogatókat. Az állatvédők tiltakoznak.A hatóságok szerint túlságosan sok állat kóborolt szabadon az Eb-meccseknek otthont adó Kijev, Doneck, Harkiv és Lviv utcáin, ezért volt szükség a befogásukra. A Német Állatvédő Szövetség Ukrajnában járt munkatársai megdöbbenve tapasztalták, hogy a sintérek által befogott állatoknak meg sem kísérelnek új otthont, gazdát találni, egyszerűen megmérgezik vagy agyonlövik őket.



Viszonylag jól is jövedelmez a mészárlás, hiszen szőrmesapkák, bundák készülnek a lenyúzott prémekből, a csontokat pedig állateledelként hasznosítják.

A szakértők szerint Kijevben csak tavaly húszezer kutyát és macskát öltek meg a futball-Eb „nevében”, Doneckben pedig 35 fontnyi összeget (12 ezer forint) fizetnek minden egyes befogott kóbor kutyáért, macskáért. Nem csoda, hogy sokan láttak neki az ukrajnai városok „megtisztításának”, ám az egyre terebélyesedő nemzetközi tiltakozás hatására – állítólag – beszüntették a hajtóvadászatot.

– A sintértelepeken dolgozók szerint öreg, beteg jószágokról volt szó, de láttunk sok kölyökállatot is – mondta Judith Pein, az állatvédők szóvivője. – Kegyetlen mészárlás folyik…

A szervezetnek nincs tudomása arról, hogy Lengyelországban – a jövő évi Eb másik házigazdájánál – történtek volna hasonló atrocitások.

Ez felháborító!

Hőségriadó!Megfőhetnek az állataink!

  Nyáron különösen figyeljünk a víz utánpótlása: a legjobb, ha két külön tálkát is megtöltünk vízzel, hogy ha az egyik elfogy, vagy felborul, akkor se szomjazzon a kutya, macska, vadászgörény. 






  Minden nyáron több halálos áldozata van a hőségnek: még mindig sokan nem veszik komolyan, hogy autóban tilos állatot hagyni. Ha ilyen esetet látnak, azonnal értesítsék az állatvédőket vagy a rendőrséget.

  A napon hagyott autó belsejében akár 60-90 °C is lehet ilyenkor. A kissé lehúzott ablak sem ad elég szellőzést, az állat a kánikulában néhány perc alatt hőgutát kap. Az sem megoldás, hogy egy fa alá áll a személygépkocsijával a tulajdonos, mert idővel a fa árnyéka elmozdul, és a kocsi egy része vagy egésze a tűző napra kerül. Ha látjuk, hogy valaki bezárni készül az állatát a kocsiba, figyelmeztessük a veszélyre! A tervezett elintéznivaló könnyen elhúzódhat, és akár 5-10 perc alatt is végzetes hőterhelés érheti az állatot.

A hőguta tünetei


  A kutyák testhőmérséklete állandó, körülbelül 38 °C, de ha a levegő hőmérséklete is hasonlóan magas, akkor nagyon nehezen tudják a hőháztartásukat szinten tartani: izzadni nem tudnak, csupán a lihegéssel csökkenthetik a testhőmérsékletüket. Ha a kutya hőmérséklete eléri a 43 °C-ot, akkor a fehérje kicsapódik, a kutya szövetei, vagyis a húsa szinte megfő. Az állatot ekkor már nem lehet megmenteni.

  Hőgutára jellemző tünet, ha az állat az oldalára dől, szája, orra habzik, nagyon liheg, a bőre süt a forróságtól, esetleg az állat görcsöl. Ilyenkor a hasánál kell megkezdeni a hűtést, jégakkuval, hideg vízzel, és ezzel együtt azonnal orvoshoz vinni az állatot. Extrém hideget azonban ne használjunk, tehát ne tegyük az állatot jéghideg vízbe, ad abszurdum hűtőszekrénybe, mert az sokkot okozhat. Hőguta esetén is életbevágóan fontos a gyors ellátás: a kezelés sikere jelentős részben azon múlik, mennyire gyorsan lehet elkezdeni

Víz, víz, víz

  Nyáron különösen figyeljünk a víz utánpótlása: a legjobb, ha két külön tálkát is megtöltünk vízzel, hogy ha az egyik elfogy, vagy felborul, akkor se szomjazzon a kutya, macska, vadászgörény. Érdemes esetleg egy önitatót is beszerezni, ha valaki sokat, vagy sokáig van távol.

  Kánikulában mi magunk sem szívesen végzünk megerőltető testedzést, ne várjuk el a kutyánktól sem, hogy ilyenkor fusson. A sétát a kora reggeli és esti órákra időzítsük, így elkerülhető az is, hogy a mancsuk megégjen a forró aszfalton. Vigyázzunk arra, hogy a kutya ilyenkor semmiképp ne "kukázzon" mert a gyorsan bomló hulladékok betegséget okozhatnak. Az idős, szívbeteg kutyákat különösen óvjuk, adott esetben konzultáljunk állatorvossal a teendőkről. Ha állattal utazunk, rendszeresen álljunk meg, hogy inni és üríteni tudjon.

  A hőség, kánikula idején felelős állatbaráthoz méltó, ha a kocsiban, táskában van eldobható műanyag tányér és víz, ha szomjazó állatot, kóbor állatot látnak, friss vizet lehet nekik önteni, és értesíteni kell az állatvédőket.

Kennelben és kertben

  A kertben vagy kennelben tartott kutyákra is vigyázni kell. Legyen számukra árnyékos hely, ahová visszavonulhatnak, legyen bőségesen víz elérhető közelségben. A meleg elől sok kutya maga által ásott gödörbe húzódik, mert a talaj már 20 centis mélységben is több fokkal hűvösebb mint a levegő. Nem rosszaságból kaparnak gödröt, hanem jobb híján így hűtik magukat. Ha árnyék nélküli helyre zárt kutyát lát valaki, vagy az állat szenved a melegtől és láthatóan nem törődnek vele, jelentsék az állatvédőknek!

  Bár a hosszú szőrzet védi a bőrt a naptól, de a szellőzést akadályozza. Előfordul, hogy a vastag bunda alatt a bőr befülled, begyullad, elfertőződik. A vakaródzás tovább ront a helyzeten: a kikapart sebeket beköphetik legyek. Épp ezért a dús, hosszú szőrű kutyákat nyáron érdemes nyírni.

  A húsos vagy konzervből adott eledelekkel is vigyázni kell ebben a hőségben, mert kibontva, kitálalva könnyen romlanak. Ha az állat megeszi az ilyen ételt, a hasmenéses, hányásos tünetek a kánikula idején kiszáradáshoz, és akár halálhoz is vezethetnek. Adjunk inkább többször kevesebb ételt, amit rögtön elfogyasztanak.

Figyeljünk a macskára és a madárra is!

  Ha házikedvencünk gyógyszeres kezelésre szorul, akkor igyekezzünk pontosan beadni a gyógyszereit, és kissé hűvösebb helyet biztosítani számukra. Ez lehet egy hűvösebb pontja a lakásnak, például a fürdőszoba, vagy a lépcsőház kőpadlója. Sok cica ilyenkor a fürdőkádba, mosdókagylóba fekszik be, és a csöpögő csapból iszik.

  A madarak is könnyen hőgutát kaphatnak ilyenkor: testsúlyukhoz képest viszonylag nagy a testfelületük, és testhőmérsékletük is magas. A kalitkát tartsuk árnyékos, jól szellőző, de nem huzatos helyen, legyen a madár előtt friss víz és fürdési lehetőség is. 

A természetben élő madarak is nehezebben viselik a hőséget: ha nincs a közelben vízforrás, mi magunk is szerelhetünk fel itatót.

  A házikedvencként tartott rágcsálóknak életveszélyt jelent, ha levegőtlen, fülledt helyiségben van a lakhelyük, vagy ha közvetlen napsütés éri őket. Ők is hőgutát kaphatnak. Az otthonukat   

rendszeresen takarítsuk ki, és előttük is mindig legyen víz.

  Ugyanilyen gondosan ügyeljünk az akvárium vízhőmérsékletére, bár ez nagyon nehéz feladat: hűthetjük úgy, hogy a víz felét hűvösebbre (nem jéghidegre) cseréljük. Érdemes állott vizet használni erre a célra. Az oxigénellátásra is mindig figyeljünk: a levegőztető és a víztisztító rendszer működését rendszeresen ellenőrizzük.

Ne feledjük: felelősek vagyunk az állatainkért, és különösképpen vigyáznunk kell rájuk a hőség idején!

Természetvédelmi konfliktusok kezeléséről

  A biodiverzitás csökkenésének egyik oka a természetes élettér csökkenése. Nem meglepő, hogy a fajok megmentésére vonatkozó erőfeszítések közvetlen konfliktusba hozzák a természetvédőket és a helyi lakosságot. Frank és Sarkar (PLoS One, 2010) nemrég megjelent cikkében három esetet is bemutat, ahol a konfliktust a játékelmélet segítségével végiggondolva megérthetjük, hogy a konfliktus mennyiben feloldható és segítségével még akár kölcsönösen előnyös helyzet is elérhető. 

Kétoldalú konfliktus

  A szerzők első példája a hiénakutyák (Lycaon pictus) a Hluhluwe-iMfolozi Parkba való visszatelepítését tagolja. Míg a természetvédők a hiénakutyák számának emelkedését szeretnék látni, és ennek érdekében egy hosszú évek óta futó visszatelepítési programot indítottak elegyítve azt egyes egyedek területi mozgatásával kerülendő a belterjes szaporulatot. Az egyenlet másik oldalán a helyi állattenyésztők állnak, akik az állataikat féltik és a természetvédelmi parkot elhagyó hiénakutyákat egyszerűen levadásszák. Bár a konfliktus kétoldalú, a helyi ökoturizmus is jó szemmel nézné az állomány emelkedését, és így érdekeik egyeznek a természetvédőkkel.

  A problémát némileg leegyszerűsítve mindkét oldalnak két lehetséges stratégiája. A helyiek vadásszák az állatokat, vagy sem; a természetvédők pedig vagy folytatják erőfeszítéseiket, vagy sem. Sajnos a játéknak csak egy Nash-egyensúlya van: folytatni a korábbi viselkedést. Ez ugyanis az egyetlen stratégia-pár, ahol egyik félnek sem áll érdekében megváltoztatnia a viselkedését. Könnyű belátni ugyanakkor, hogy összességében jobban járnak a felek, ha a helyiek elfogadják a hiénakutyák jelenlétét, hiszen így nem lenne szükség további betelepítésekre. Egy egyszerű átváltható-hasznosságú kooperatív játék, még ha a szerzők nem is így nevezik, megoldhatja a problémát. Egy ilyen játékban minden koalíció rendelkezik egy rá jellemző, karakterisztikus értékkel, kifizetéssel. Ezt az értéket aztán tetszés szerint eloszthatják. Ha tehát a természetvédők számára anyagi megtakarítást jelent az, ha a farmerek stratégiát váltanak, illetve, ha az ökoturizmusnak ettől magasabb bevételei lesznek, ennek az összegnek egy részét átadhatják a helyi lakosoknak. Ha elég sokat fizetnek, akkor jobban megérni nem levadászni a hiénakutyákat.

 Háromoldalú konfliktus

  Ez az eset kevésbé izgalmas, itt a konfliktus a vörös fajd (Lagopus lagopus scotius), az azzal táplálkozó kékes rétihéja (Circus cyaneus), illetve az ezt is prédának tekintő szirti sas (Aquila chrysaetos), illetve az ezen állatok mögé felsorakozó érdekvédők között alakult ki. Itt a helyi érdek a vörös fajdra épülő vadászati turizmus volt, amihez igyekeztek a helyi populációt minél magasabb szinten tartani. Ennek egyik módja csökkenteni a legfőbb természetes ellenségének, a kékes rétihéjának jelenlétét. Alapvetően három módszer merült fel:
  A héjaállomány csökkentése.
A héják számára alternatív táplálék terítése.
  A héjaállományt kordában tartó szirti sasok betelepítése.
Mindhárom lehetőségnek megvannak az előnyei, hátrányai. Az elsőt a fajdvadászok de facto már alkalmazták is, bár a héja vadászata hivatalosan illegális, így természetesen ez a módszer a természetvédők számára elfogadhatatlan. A második lehetőség a héjavédők számára a legvonzóbb és mind szakértelem, mind elkötelezettség szempontjából valószínű, hogy az ő kezükben lenne a megvalósítás is. A harmadik a szirti sasok védői számára vonzó alternatíva, de ugyanakkor a fajdvadászok támogatását is bírja. Ennek alapján minden érdekcsoport rendelkezik egy cselekvési lehetőséggel, illetve másrészről a szerzők a helyzet részletes lemzésével ordinális (sorrendi) preferenciákat fogalmaznak meg a különböző stratégia-kombinációk esetére.


  A játék elemzése itt is egyetlen Nash-egyensúlyt mutat, de a játék nem fogolydilemma. A konklúzió sem teljesen világos, a szerzők négy Pareto-hatékony (Pareto hatékony=olyan helyzet, ahol csak úgy növelhetjükvalamely résztvevő hasznosságát, ha valaki másnak csökkentjük.) stratégia-profilt is találtak és sejtetik, hogy itt is nagykoalícióban gondolkodva, az eredmény megfelelő elosztásával, transzferekkel működne a dolog, de a mag említésre sem kerül és így azért lehet a dologhoz 1-2 szavunk.


Többoldalú konfliktus

  A három érdekcsoport csak bemelegítő volt, általános problémaként a Fülöp szigeteki korallzátonyok és a közelükben folyó halászat konfliktusát vizsgálták. A korallzátonyok hihetetlenül gazdag élővilága veszélybe került a hatékonysága miatt illegálisan is alkalmazott robbantásos halászat és általában a túlzott halászat miatt. A probléma a jól ismert közlegelők problémájához hasonlít: még ha el is határozzák a halászok, hogy mérséklik a fogást, minden egyes halásznak érdeke ettől egyénileg eltérni. Itt furcsa módon konfliktus nem a környezetvédők és a halászok között van (csak), hanem tulajdonképpen halászok állnak szemben más halászokkal. A pusztuló korallzátonyon egyre kevésbé kifizetődő a halászat, önmérsékléssel az iparág hosszú távú nyereségességét lehet növelni. Bár a szerző nem hivatkozik rájuk, a kérdést alaposan körbejárta Funaki és Yamato (1999), és egy korábbi cikkemben (Kóczy, 2003) eredményeiket  bizonyos speciális esetekben tovább finomítottam. Sajnos ebben az esetben az eredmények nem túl bíztatóak a szerzők is csak a halászok között kialakuló informális, kölcsönös bizalom alapú megegyezésekben látnak reményt Nash-egyensúlyból való kitörésre.

Vigyázz a kutya hamis!

 


  A kutyák roppant kedves és barátságos lények, de mint ahogy az embereknek is, nekik is lehet egy rossz pillanatuk. A kutyákkal szemben a legveszélyeztetettebb korosztály, az 5-9 éves gyerekek, ők még nem tudják, hogy az édes szőrmókok mekkorát tudnak harapni. Az Egyesült Államokban évente 30-31 ezer helyreállító műtétet végeznek kutyaharapások miatt. Érdekes, hogy a harapások nagy részét a sebesültek saját, máskor barátságos kutyájuk ejtették.





Hogyan előzzük meg? 


1. Kerüljük el az ismeretlen, egyedül bóklászó, furcsán viselkedő ebeket. Bár a kutyák többsége barátságos és kedves, de az ismeretlen kutyákról ezt nem tudhatjuk biztosan. 
2. Ne ijesztegessük a kutyákat! Mint ahogy az emberek is reagálhatnak agresszívan az ijesztésre, a saját, barátságos ebünk is meglepődhet annyira, hogy odakapjon. 
3. Ne nézzünk sokáig közvetlenül a kutya szemébe. Bizonyos állatcsoportoknál a szoros szemkontaktus a kihívás, az erős dominancia jele, amire háromféleképpen reagálhat az eb. Beismeri az alárendeltségét és elkapja a tekintetét, nem foglalkozik a kihívással, vagy támad. 
4. Ha egy kutya agresszíven közelít felénk, maradjunk mozdulatlanok, hátha elkerül minket. 
5. Ha – mondjuk futás közben – utánunk ered egy kutya, dobjunk el valamit amivel lekötheti magát egy kicsit, mondjuk a sapkánkat, s közben próbáljunk kereket oldani. 

Hogyan, mivel kezeljük a kutyaharapást? 


  Ha már megtörtént a baj, és a bőr sérülésével járó sebeket szereztünk, azokat mindig mutassuk meg orvosnak! A következmények megfelelő sebellátással megelőzhetők. Ha súlyosabb sérülés jön létre, például erőteljes vérzéssel, ne hezitáljunk, hívjunk mentőt, menjünk korházba! A nyílt seb fertőzésveszélye mellett a veszett állat harapása halált is okozhat! 

A kutyatámadások alapvető okai

  Az Orpheus Állatvédő Egyesülethez napjában jönnek bejelentések utcán kóborló állatokról. A legtöbb kutyaharapásból keletkezett tragédiának az ember az okozója. Sokan szabadjára engedik kedvenceiket, és az utcán kerülnek emberekkel kapcsolatba. Mások az állatokat láncra kikötve, kis élettérben (ketrecben-boxban), embertelen környezetben tartják, így nagy az esélye annak, hogy az állat antiszociálissá válik, és az állat alkalom adtán (emberi félelem vagy irracionális viselkedés miatt) támadást fog produkálni. A kutyák ivarzási időszakában (tavasszal és ősszel) is több a kutyaharapás, mert ebben az időszakban is agresszívebbek az állatok.

Több az állatok által okozott baleset a szünidőben is, mert a céltalanul lézengő fiatalok nem ritkán botok és kövek segédletével állatokkal próbálnak meg "játszani".

Vérszegénység

  A vérszegénység oka az,hogy a véráramban nem elegendő a vörösvérsejtek száma.
A macska vérkeringésében a vörösvérsejtek élettartalma 66-78 nap.
Ezen sejtek feladata,hogy oxigén szállítson a szövetekbe.
Vérszegénységről akkor van szó,ha az egy milliliternyi macskavérben kevesebb,mint 5 millió vörösvérsejt van.A vérszegénység kiváltó okai különfélék lehetnek.
  Súlyos vérveszteség esetén,pl. balesetkor. A bélparaziták (pl.horogféreg) és a külső paraziták (bolha és tetű) is okozhatnak vérszegénységet,leromlott egészségű,rosszul tartott macskák esetében.
A paraziták okozta vérszegénység megszüntethető a paraziták eltávolításával.
  A patkányméreg hatóanyaga egy véralvadást gátló szer,melynek következtében a mérgezett állat a belső vérzésébe pusztul bele.Végül,de nem utolsó sorban okozhatja ezt a macska,Haemobartonellosisa (fertőző kevés vérűsége).
Ezt a Haemobartonella felis nevű kórokozó váltja ki,amely a vörös vérsejtek felületén élősködik.
Valószínűsíthető,hogy a fertőzést ízelt lábú élősködők a szúrásukkal viszik át az áldozatra.
  A macskák karmai által okozott sebek útján verekedő macskák között is terjedhet,régebben az állatorvos is terjeszthette fertőzött tűvel,de ez manapság ritka,hiszen ma már eldobható fecskendőket és tűket használnak az állatorvosok.
  A betegség heveny szakaszában a kórokozó hatására a vörös vérsejtek szétesnek.
A lappangási idő 8-15 nap,ezt követően a macska általános állapotától függő mértékű vérszegénység alakul ki.
Leromlott egészségű macskákban ez vészes mértéket ölthet.

A fiatalabb macskákban a tünetek általában kifejezettebbek:
-fáradékonyság
-szapora légzés és érverés
-lép megnagyobbodás
-halovány nyálkahártyák
-lázas időszakok (39-41 fok Celsius)


  Váltakoznak láztalan szakaszokkal,az alacsony testhőmérséklet nagyon rossz előjel.
A tüneti kezelés nagyon fontos,a vérátömlesztés életmentő lehet.
  Ezt követően megfelelő állatorvosi kezeléssel a kórokozótól meg lehet szabadulni.

Rákszűrés kutyákkal

Szinte száz százalékosan kiszagolják a kutyák a rákot.

  A tüdőrák korai szakaszának kimutatására képeznek ki kutyákat egy gyömrői családi
házban. "Ha a módszer nálunk is elfogadottá válik, úgy évente akár több száz életet is
meg lehetne menteni ezzel a kifinomult szimatra hagyatkozó diagnosztikai eljárással"-
állítja Szemes Zsuzsanna, a külföldön már kipróbált gyakorlat egyik eltökélt hazai
kezdeményezője.

  Az eredeti szakmája szerint külkereskedő asszony gyerekkori barátnőjével, Scherr Gabriella
agrármérnökkel közösen évekkel ezelőtt jegyeztette be a Kutyákkal a Rák Ellen az Életért Alapítványt,és fogott hozzá a napi rendszeres elfoglaltságot, nagy türelmet és állatszeretetet igénylő betanításhoz.

  Elmondta, hogy munkájuk eredményeként jelenleg három, a legintelligensebb fajtaként számon tartott
border collie juhászkutya, név szerint Panda, Qinny és Flacky áll ugrásra készen, hogy bevessék őket
az orvosok szolgálatára.

– Mint köztudott, a kutyák orra képes több ezer szagot is megkülönböztetni. Ezért is jó segítője
a vámosoknak a bőröndbe rejtett drogok kiszimatolásában, a rendőröknek a nyomkövetésben, a katasztrófáknál,pedig a romok között rekedt túlélők felkutatásában – utal rá Szemes Zsuzsanna. – Ebeinknél lényegében a munkakutyákéhoz hasonló kiképzést alkalmazunk. Ehhez tüdőrákos betegek leheletének szagmintáit vesszük alapul.
  E mintákat a kutyáink orra előtt elhúzva arra késztetjük az okos állatokat, hogy jelezzék, amit észlelnek.
Jutalmuk egy falat virsli. Évek óta naponta akár órákon át százszor is megismételjük a gyakorlatot, hogy a feltételes reflexek által beléjük rögzített reakciót ébren tartva megőrizzük tudásuk, ne hagyjuk megkopni azt.
A tapasztalat szerint kutyáink a kontroll szagmintákból 99 százalékos biztonsággal kiszűrik a betegekét.

Elektronikus orr

  A mintákat a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház és Rendelőintézet biztosítja.
Póczi Magdolna tüdőgyógyász, az intézmény igazgatója szívesen együttműködik a kiképzőkkel,
mert ígéretesnek tartja kutyák bevetését a diagnosztikánál. Véleménye szerint annál is inkább
szükség lenne erre, mert a tüdőrák korai felismerésénél az orvostudomány még sötétben tapogatózik.
A tüdőröntgen ugyanis csupán a tbc felismerésére alkalmas, a rákos elváltozás kezdetét legfeljebb CT vizsgálattal lehet észlelni, ami viszont nagyon drága, és kevés az ilyen berendezés a tömeges szűréshez.
– Ezért is kísérleteznek orvosi műszerek kifejlesztői sokfelé a világban például az úgynevezett elektronikus orral,amely a szag alapján diagnosztizálja a kezdeti rákot – magyarázza. – A betegség kialakulásakor ugyanis a szervezet immunrendszere összezavarodik, a vér kémiai összetétele is változik, aminek következtében a verejték vagy a kilélegzett levegő is másként szaglik. A kórház betegei készségesen hozzájárulnak ahhoz, hogy lélegzetüket egy speciális textilanyagba fújva mintát adjanak, amelyen aztán az alapítvány kutyái gyakorlatot szerezhetnek a diagnosztikában.

  Az orvos szerint a kutyák segítsége gyorsabban is elterjedhetne a gyakorlatban, ám az újjal szemben itt is ellenállás tapasztalható, sok az ellenérdekeltség.
– A kollégák egy része szakmai tekintélyét óvja az ebek igénybevételétől, belemerevedtek egy eddig ismert rendszerbe.
Tisztázandó etikai kérdéseket is felvet a kutyák beléptetése az orvosi diagnosztikába – szögezi le a szakember.

 Nagy a baj

  Horváth Ildikó orvosprofesszor, az egészségügyi tárca főosztályvezetője, az Európai Tüdőgyógyász Társaság elnökségi tagja évek óta szorgalmazza a kutyák különleges szaglóképességének felhasználását az orvoslásban.
Az MTI-Pressnek megerősítette, hogy nagy a baj, a tüdőrák nemzetközi összehasonlításban ugyanis Magyarországon szedi a legtöbb áldozatát.
Évente hozzávetően tízezren halnak meg ebben a betegségben, sokuknál az időben felismert kór életmentő lehetne. Ráadásul a tüdőrák miatti halálozás férfiaknál és nőknél egyaránt első helyre került a daganatos betegségben elhunytak között. Nők körében az elmúlt években folyamatosan növekszik e betegség gyakorisága. Az okok között első helyen a dohányzás áll, de az életmód, a környezeti tényezők,a genetikai adottságok is közrejátszanak a szomorú kép kialakulásához.
– Az egészségügyi ellátórendszer az európai átlaghoz viszonyítva jónak mondható, de szükség lenne megoldani a betegség korai felismerését– húzta alá a főosztályvezető. – Az Egyesült Államokban és Németországban már előrehaladott klinikai vizsgálatok folynak,hogyan támaszkodjanak a kutyák szimatára a különböző rákos betegségek kiszűrésénél.
  Ahhoz, hogy a betanított kutyák nálunk is az orvosok segítségére lehessenek, hivatalosan igazolt, megbízható méréseken alapuló engedélyeztetési eljáráson kell megméretniük magukat az alapítványt működtető elszánt kutyakiképzőknek. Ez viszont költséges,nagy türelmet, szívósságot követelő hosszas procedúra, amelyhez pályázat útján célszerű anyagi forrásokat előteremteni vagy az egészségügyben elkötelezett szponzorokat felsorakoztatni az ügy mögé.

                                                           Köszönet a cikk támogatásában: Giricz Imrének

Állatvédelmi Jogok

„A szomszédom veri a kutyáját, mit tehetek?”

„A padlás tetején új cicák születtek, de valaki megmérgezte őket, kihez fordulhatok?”

„Van egy nagy terület a falunkban, ahol lovakat tartanak, de borzalmasan le vannak soványodva, kitől kérhetek segítséget?”

 

 Ha Önben valaha is felmerültek hasonló kérdések, jelen tájékoztató, illetve a Fauna Alapítvány segítséget tud adni. 

  Habár 1998 óta van állatvédelmi törvényünk, sajnos sokan a mai napig nem tudják, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik vannak a törvény alapján.

Ha kérdése van az Állatvédelmi Törvénnyel kapcsolatban vagy bejelentést, feljelentést szeretne tenni állatkínzásról a helyi hatóságoknál, de nem tudja hogyan kell, segítséget kérhet a Fauna Alapítvány munkatársaitól. Bonyolult, összetett jogi segítséget igénylő esetekben nem csak megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, hanem segíthetünk a szükséges iratok elkészítésében is, az állatkínzók hatóság elé állítása érdekében. Segítséget nyújthatunk abban, hogy az állatvédelmi jogszabályt hogyan kell alkalmazni, hogy néz ki az eljárás, amely segítségével az állatkínzókat felelősségre lehet vonni, mely hatóságokhoz lehet fordulni.

Sajnos sokan az alapvető dolgokkal sincsenek tisztában. Így például, hogy mikor kell a rendőrséghez fordulni és mikor a jegyzőhöz vagy mi a különbség az állatkínzás és az állatkárosítás, állatbántalmazás között.

Jelen írásomban ezen szeretnénk segíteni. 

A fentiek alapján az alábbi néhány pontban áttekintem a legfontosabbakat:

- az állatkínzás, állatbántalmazás és az állatkárosítás fogalmának tisztázása,

- az 1998-as Állatvédelmi Törvény és egyéb jogszabályok és a Büntető Törvénykönyv, 

- azon hatóságok áttekintése, ahová az egyes esetekben hová kell fordulnunk,

- állatvédelmi szervezetek, mint pl. a Fauna Alapítvány által kezdeményezett eljárások.

Mi a különbség az állatkínzás és az állatbántalmazás, állatkárosítás között?

Az állatkínzást a Büntető Törvénykönyv (Btk.) szabályozza, és nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy gerinces állatot:

- indokolatlanul és oly mértékben bántalmaznak, amely alkalmas arra, hogy

-az állatnak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

  A törvény egy másik esetet is állatkínzásnak minősít, mégpedig azt, mikor az állattartó az állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi. Ez azokra az esetekre vonatkozik, amikor pl. egy-egy ünnep után az emberek kiteszik az állataikat az utcára. Ez is büntetendő cselekmény!

  Ha bármikor a fent leírtakat tapasztaljuk, azonnal szóljunk a rendőrségnek! 

Amennyiben a rendőrség nem jár el az ügyben, akkor forduljunk felettes szervéhez, az ügyészséghez. Az új Büntetőeljárási Törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy bejelentésünkkel egyből az ügyészséghez forduljunk.

Fontos azonban megjegyezni, hogy :

1 - nem minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak: a nevelés, az idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás szükségszerű lehet. Azonban ebben az esetben is rangsorolni kell, meg kell határozni, hogy melyek azok az alkalmazott eszközök, amely büntetendőek és melyek azok, amelyek nem. 

2 - a büntethetőséghez nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövető cselekménye erre alkalmas legyen. Ezért nem önálló elkövetési magatartás az állat életének kioltása, mivel ezen eredmény bekövetkezte a büntetéskiszabás során súlyosító körülményként értékelhető.

Az állatkínzás speciális esetének tekinthető, ha valaki úgy folytat orvvadászatot vagy orvhalászatot, hogy „tiltott eszköz vagy mód alkalmazása során az állatnak fizikai fájdalmat okoz.”

A fentieken túl az állatbántalmazás és az állatkárosítás eseteit nem a Btk., hanem az Állatvédelmi Törvény rendezi.

A törvény számos definíciót tisztáz, így többek között az állatkárosítás és az állatkínzás meghatározását, úgymint :

- állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;

- állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő – nem kísérleti célra szánt – állategyed tenyésztése, szaporítása.

  Minden olyan esetben, amikor nem a Btk. által szabályozott állatkínzásról van szó, az önkormányzat jegyzőjét kell értesítenünk. 

Az önkormányzat jegyzőjét (is) érdemes értesíteni ha az Állatvédelmi Törvény (1998. évi XXVIII. Törvény) rendelkezéseinek megsértését észlelik.

Mik ezek a rendelkezések?:

„Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, így különösen az állatot nem szabad:

a) kínozni,

b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,

c) kényszer takarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,

d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,

e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,

f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

  Megjegyzendő, hogy különösen akkor érdemes még értesíteni a jegyzőt, ha kifejezetten az önkormányzat gyepmesteri telepével (közismert kifejezéssel: sintértelep) kapcsolatban merülnek fel kifogások, vagy más állattartó telepeken tapasztalnak nem megfelelő állapotokat. 

Sokszor felmerül a probléma a temetők, kórházak kóbor állat eltávolítási módszereivel kapcsolatban. Ebben az esetben is, amennyiben tudomására jutnak ezek az események, az önkormányzat jegyzőjét (is) értesítse.

  A helyi (vándor)cirkuszok, vurstlik állattartási tevékenységével szembeni kifogásokat is a jegyzőnek, illetve az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomásoknak, mint illetékes hatóságnak kell bejelenteni.

A jegyző köteles minden hozzá intézett bejelentésnél ejárni illetve az illetékes hatóság intézkedését kezdeményezni. 

A jegyző saját hatáskörben:

-az állattartótól adatot, felvilágosítást kérhet, iratokba betekinthet, helyszíni szemlét tarthat,      meghatározott építési munka elvégzésére kötelezhet, állatvédelmi bírságot szabhat ki, illetve      meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére és abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében.

  Az önkormányzatok az állattartás rendjét helyi szinten önállóan, rendeletben részletezik tovább, ezeket érdemes megnézni az önkormányzatok honlapján.

A hatóságok által kezdeményezett eljárásokon túl az állatvédelmi szervezetek, mint pl. a Fauna Alapítvány kezdeményezhet jogi procedúrát valamint kezdeményezheti az állatvédelmi bírság kiszabását. Tudniillik, az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek illetékmentességet élveznek a helyi önkormányzat jegyzője előtt megindítható eljárásban. Egyéb közérdekű bejelentés ugyanígy illetékmentes.

Magyar Tabu - kínos beszélni az állatkínzásról?! 2011-ben nagy felháborodást váltott ki az az eset, amikor egy 72 éves nyugdíjas asszony 5 kiskutyát fojtott vízbe, mert nem tudta etetni az akkor született szaporulatokat.

  Sokak szerint az eset egyedinek tűnhet, de az Orpheus Állatvédő Egyesület tapasztalata az, hogy a probléma mindennapos, sőt az emberek egy része az állatok kínzását, és a többi kapcsolódó bűncselekményt családon belül is lehajtott fejjel tűri.

  A házi kedvencek (kutyák, macskák) magyarországi ivartalanítási aránya elenyésző. Sokkal több házi kedvenc születik, mint amennyire a lakosság felelős állattartó köre igényt tarthat. Generációk nőttek fel úgy, hogy az ivartalanítás helyett (sokan nem is tudnak, tudtak erről a módszerről) a saját kezükkel pusztították el a "feleslegesen" megszületett kiskutyákat, kismacskákat. Falvakban nagy divat élve elásni, vízbe fojtani vagy lapáttal agyonütni, zacskóba kötve út szélére dobni a megszületett kutyusokat, cicusokat. Az Orpheus Állatvédő Egyesület évtizedes megelőző munkája révén azt hangsúlyozza, hogy a legjobb annak a gazdátlan állatnak, amelyik meg sem születik. Butaság az, hogy az emberek erőszakot, kínzást eszközölnek, miközben a problémákat meg is lehetne előzni.

Kit érdekelnek az állatok, amikor az emberek védelme is egyre nagyobb terhet jelent?!
A Belügyminisztérium Statisztikai Osztály adatai szerint 266/B. § (állatkínzás) kapcsán 2010-ben ezerkettőszázötvenhét nyomozásból négyszáztizenhét került bírósági szakaszba, 2011-ben kilencszázötvenkilenc esetből mindössze negyven. A valódi esetek száma a nyomozások számának többszöröse lehet, tehát évente sokezer állatkínzásos bűncselekmény mindenfajta hivatalos eljárás nélkül mehet végbe.

Állatrendőrséget Magyarországra Mozgalom

  Az Orpheus Állatvédő Egyesület a rendészeti törvénybe szeretné iktattatni az állatrendőrség hatóságot, akik ugyanúgy működhetnének, mint más rendészeti szerv. A www.facebook.com/AnimalPolice oldalon az állatrendőrség létrehozás szimpatizánsai gyülekeznek.

  A háziállatok, a gazdasági állatok, az élőlények ellen elkövetett kizsákmányolás – bűncselekmények kapcsán nagy igény lenne egy nyugaton és a tengerentúlon már bevált hatóság létrejöttére. Az egyesület (bár semleges és politikától mentes) örömmel várja a reformprogramot segíteni szándékozó politikai erők vagy más közéleti csoportok segítségét is.

Aki állatot bánt az az embert is bánthatja?!

  Az állatok bántalmazása nem csupán egy csekély személyiségi zavar vagy átmeneti viselkedészavar, hanem egy komoly elmebetegség tünete is lehet. Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik állatot bántalmaztak, nem állnak meg az állatoknál, sokan közülük embertársaik ellen is fordulnak. A hazai állatkínzások magas számát nem passzivitással, hanem kellő odafigyeléssel kellene kezelni, és komoly büntetésekkel, terápiákkal, közmunkával szankcionálni.

Afrikai kisemlősök

  Egy egész sor olyan kisebb emlősfaj él a Kalahári-térségben, amelyek vadászati szempontból nem, vagy egészen kis mértékben játszanak szerepet, vagy valamely ok (pl. ritka előfordulás, veszélyeztetettség, stb.) védettek. Nem kifejezetten kisemlős, de a védettek közé tartozik a közismert afrikai vadkutya, vagy másnéven hiénakutya (angolul: Wild Dog, németül: Hyänenhund, a bennszülöttek Ombidi-nek nevezik (Lycaon pictus).

  Ezt a 25-30 kg-os testsúlyt elérő falkavadászt a fehérek által különösen kegyetlennek tartott zsákmányolási módszerei miatt félelemmel kevert általános gyűlölet övezte, állományait Afrika-szerte, — így Namibiában is — igen erősen megtizedelték. A hiénakutya nálánál jóval nagyobb állatokat is zsákmányul ejt, falkában vadászva kitartó hajsza közbeni folymatos marcangolással. Maga Kittenberger Kálmán is így jellemzi a Kelet-afrikai “csucsi”-t (ez a vadkutya szuahili neve): “Ha egyszer az elkerülhetetlen végzetet kellene megfestenem, valószínű hogy a nyomot leszegett fejjel loholva követő vadkutya-falkát ábrázolnék…” A hiénakutya Namibiában a nemzeti parkokban, illetve Kavango-Caprivi régiókban és a keleti határ mentén a Kalaháriban él, védelmet élvez.

  Az igazi kisemlősök közé tartoznak a különféle denevérek, cickányok, egerek és patkányok. Ez utóbbiak közül említést érdemel a hegyekben élő sziklapatkány és a csoport legnagyobb tagja, az északi folyóvizek mentén élő, akár 2,5 kg testsúlyt és 60 cm hosszúságot is elérő, nutriaszerű bambuszpatkány. A sziklás hegyvidékeken élő Hyrax vagy Dassie Afrika mormotájaként is ismert, és társas életmódot él. A 4,5 kg súlyt is elérő Hyraxot a bennszülöttek közül csak a hegyi namák és damarák ismerik, “csattogós” nyelvükön a neve “Áus” Angol neve Rock Dassie, német neve Klippschliefer (Procavia capensis). Osztrák mormotavadászokat izgalomba hoz.

A Hyraxot a hegyi törzsek húsáért és bőréért vadásszák, vadászata nem könnyű.

  A vízszegény térség élővizei mentén (Kunene-Okavango-Zambezi vízrendszere és délen az Orange folyó) két vidrafaj is él, közülük a hosszuújjú vidra (körmetlen vidra) a világ harmadik legnagyobb vidrafaja, 15-18 kg-os testsúllyal, míg a jóval kisebb pettyestorkú vidra csak 4-5 kg-ot nyom. Mindkét vidrafaj védett.

  A mi mókusunkhoz hasonló az ország északkeleti részén előforduló sárgalábú mókus,vagy bozótmókus, míg az északnyugati részen a csíkos mókus él. A vizes részek és a kopár Namib kivételével mindenhol általánosan elterjedt és igen gyakori a földalatti kolóniákban élő földimókus, a helyi németek “Erdmännchen”-nek, “Földi emberkének” is nevezik, mivel bozontos farkára támaszkodva gyakran két lábra állva figyel. Bozontos farkát leszámítva a mi ürgénkhez hasonlít. Veszély esetén villámgyorsan tűnnek el a legközelebbi bejáraton.

  A többi állathoz hasonlóan a földimókusnak is vannak profi túlélési technikái, ezek közül az egyik az a képessége, hogy bozontos farkát napernyőként a feje fölé tartva védi magát a gyilkos tűző napon.

A földimókus helyenként igen népes földalatti kolóniákban él.

A földimókusok képesek a farkukat napernyőként védekezésre használni.

  A földimókushoz kissé hasonlít,de igazából teljesen más életmódot folytat az igen csinos és mozgékony surikate (Suricata suricata), akit csodálatos találékonysága miatt a busmanok szinte emberszámba vesznek és tisztelnek.

  A nagyobbrészt ragadozó-rovarevő életmódot folytató kis állat szintén földalatti kolóniákban él, egyik érdekes szokása hogy napkeltekor az egész kolónia közösen keresi fel a kissé távolabb lévő ürítkezőhelyet. Szimpatikus tulajdonságai és az a szokása, hogy az egész csapat képes két lábra állva hosszan figyelni, inkább “emberke szerűvé” teszik, mint a laikusok által vele gyakran összetévesztett földimókust. Bennszülött neve “Xarab”.

A kíváncsi surikate gyakran hosszú percekig két lábra állva éberen figyel.

Camp Damara szelíd, bohókás surikate-családja gyereknek-felnőttnek kedvence.

  A nyúlfélék két nyúl- és három üreginyúl fajjal képviseltetik magukat. A fokföldi nyúl (angolul: Cape Hare, németül: Kaphase, (Lepus capensis) a nyugati part mentén és délen, míg a kissé nagyobb bozótnyúl (angolul Scrub Hare, németül Buschhase, (Lepus saxatilis) a Namib kivételével az egész országban előfordul. Külsőre teljesen a mi itthoni mezei nyulunkhoz hasonlítanak. Bennszülött nevük “Okandiba”. A hegyvidéken fordul elő a vörös sziklanyúl (Jameson’s Red Rock Rabbit, németül Rotes Felsenkaninchen) ami az egyik üreginyúl faj.

  A neve alapján a nyulak közé sorolják az igen különös ugrónyulat (angol: Springhare, német: Springhase, (Pedetes capensis) amely azonban egyáltalán nem nyúl, hanem egy igen fura szerzet. Két erős hátsó lábán ugrálva közlekedik akár 25-30 km/h sebességgel is ez a hosszú farkú, mintegy 80 cm hosszúra és 3,5-4 kg súlyúra megnövő, az ivóvíztől független éjszakai rágcsáló. Az egész állat úgy néz ki, mintha a nyúl, a mosómedve és a kenguru keveréke lenne. Kizárólag éjszaka aktív, az autósnak éjszaka kísérteties látvány reflektorfényben a táplálkozó ugrónyúl seregek kékesen villogó szeme. Nappal földalatti üregeiben rejtőzködik, ritkán látható.

  A bennszülöttek finom húsáért előszeretettel vadásszák és csapdázzák, főleg a Kalahari botswanai részén, ahol évente a becslések szerint több milló példány kerül terítékre. Bennszülött neve: “Onghwiju”.

Az ugrónyúlról nehéz eldönteni, nyúlhoz vagy inkább kenguruhoz hasonlít-e?

  A mi sününkhöz küllemében, életmódjában teljesen hasonlít a fokföldi sündisznó, bennszülött neve “Fikifa”. Az ország északnyugati és középső részein fordul elő, Kaokoland, Damaraland és a Khomas-fennsík térségében.

  Nem áll vele semmilyen “rokonságban” a nála jóval nagyobb, mintegy 20-25 kg súlyt és 1 méteres hosszúságot is elérő tarajos sül (Hystrix africae-australis), amit az angolok “Porcupine”-nek, a németek “Stachelschwein”-nek, a hererok pedig “Shinjengu”-nak hívnak. A Namib kivételével mindenhol előfordul ez a magányosan élő rágcsáló, amely nevét a homlokától a háta közepéig húzódó, felmereszthető kefeszerű taréjáról kapta. Legfőbb éke és nevezetessége mégsem ez, hanem a testének hátsó harmadát sűrűn beborító, önvédelmi fegyvernek is használt sültüskék. Ezek az igen rugalmas, fekete-fehéren sávozott tüskék 10-40 cm hosszúak és tűhegyesek, amit az állat nagyon jól tud és ki is használ. Veszély esetén tüskéit és taréját felmeresztve kétszeres nagyságúnak látszik, miközben hangos fújással és csörömpöléssel rázza tüskéit. A heves rázástól a tüskék nyílvesszőként repülnek szerteszét, találat esetén alaposan belefúródnak az ellenfélbe. Ha mindez nem elég, az állat “rükvercbe” kapcsolva egyszerűen nekitolat az ellenfélnek, aki a félelmetes eleven tűpárna elől rendszerint meghátrál. A beletört tüskék mérgezést okozva akár a nagyobb ragadozók pusztulását is okozhatják. A beszorított tarajos sül bőszen harap is. A párzási időszakot a nőstények háti tüskéinek kihullása jelzi, amelyektől a kezdeményező nőstény önként szabadul meg, a hím egyébként valószínűleg nem is lenne hajlandó… A tarajos sül jelenlétének nyomaival, elhullatott tüskéivel gyakran találkozhatunk, de maga az éjszakai életet élő állat ritkán látható.

A tarajos sül még az oroszlánt is eredményesen elriasztja hosszú tüskéivel.

  A kisebb vadmacskafélékhez tartozó, észak-északkeleten előforduló szerválról (Felis serval) és a mi vadmacskánkra emlékeztető, mindenütt előforduló afrikai vadmacskáról (Felis lybica) a vadászható vadfajok közt is említést teszünk, a legkisebb vadmacskaféle a “mini — leopárdként” sárga alapon apró fekete pöttyös feketelábú vadmacska (Felis nigripes), amely viszont csak a Kalaháriban fordul elő.

  Kavango és Caprivi régiókban előforduló éjszakai ragadozó a cibetmacska (Civettictis civetta) ez a 10-12 kg súlyú éjszakai ragadozó, amely a pókoktól és termeszektől a békákon és halakon át a kisebb antilopborjakig mindent zsákmányol, de a vadgyümölcsöket sem veti meg. A végbélváladékként képződő “cibet” hatóanyagát a gyógyszer- és parfümipar már évszázadok óta ismeri és használja.

Igen népes a szorgalmas kígyó- és skorpiópusztító hírében álló mongúzok és ichneumonok famíliája. Ezek a 60-120 cm hosszúságú, leginkább talán a mi nyestünkhöz vagy nyusztunkhoz hasonlítható igen hajlékony állatok igen félelmetes és ügyes ragadozók, amelyek valóban a rovaroktól a mérges kígyókig mindenre vadásznak. Általánosan elterjedt fajok a zebramanguszta (Mungos mungo), amely sűrű fekete keresztcsíkozásáról könnyen felismerhető, vagy a rókamanguszta (Cynictis penicillata) és a karcsú mongúz, más néven karcsú ichneumon (Galarella pulverulenta) amelyek előszeretettel vadásznak lakott területek környékén is.

Karcsú ichneumon a Camp úszómedencéjénél.

  Igen speciális éjszakai ragadozók a ginstermacskák (Genet), amelyekből két faj is előfordul. Az aprópettyes ginstermacska (Genetta genetta) a Namib kivételével mindenhol előforduló, mintegy 80-100 cm hosszúságú, fákon élő ragadozó. A nagypettyes ginstermacska (Genetta tigrina) Caprivin fordul elő, valamivel nagyobb előző rokonánál. Táplálékukat főleg rovarok, madarak, apró kisemlősök és vadgyümölcsök képezik.

  Az apróbb ragadozók sajátságos képviselője a fehérnyakú-vagy csíkos menyét mellett egy görényszerű állat, a zorilla vagy más néven a csíkos görény (Ictonyx striatus). Ez a kb.1,5 kg súlyú, hosszanti fekete-fehér csíkozású jószág főleg rovarokkal, pókokkal és skorpiókkal táplálkozik. Igen nevezetes tulajdonsága, hogy veszély esetén igen bűzös, maró végbélváladékot permetez ellenfelére, ami a szembe jutva ideiglenes vakságot is okozhat.

A zorilla önvédelmi fegyvere a bűzös,maró hatású végbélváladék.

  A majmok világát Namibiában két faj képviseli, az északi folyók vidékén és délen az Oranje mentén élő kék cerkóf (Cercopithecus aethiops) amely egy kisebb termetű (5-6 kg) eleven majmocska és az egész országban elterjedt mindenevő medvepávián (Papio ursinus). A medvepávián, vagy Chacma Baboon, bennszülött nevén “Ekundukima” csapatokban élő, igen fejlett intelligenciával rendelkező majomfaj. A gyümölcsöktől a rovarokon és madártojásokon keresztül madarakat, kisebb emlősöket, sőt antilopborjakat és a háziállatok szaporulatát is zsákmányul ejti és felfalja. A kifejlett hímek az 50 kg súlyt is elérhetik, veszély esetén szabályos harci alakzatot felvéve, hatalmas fogaikkal eredményesen veszik fel a harcot akár a leopárddal is. A medvepávián vadászható.

A bushbaby vagy kis galago (Galago moholi) az afrikai gyermekmesék kedvenc állatfigurája. Ez az apró, mókás külsejű éjszakai életet élő félmajmocska mindössze 15-18 dekát nyom, fák nedveivel, mézgával, virágporral és rovarokkal táplálkozik. Vékony, hosszú ujjaival minden fa minden repedését átkutatja. Kiváló ugró, éjszakai útjain fáról-fára átugorva 2-300 fát is átkutat. Éjszaka gyakran hallani jajgatásszerű hangját.

A bushbaby az afrikai mesék kedvenc figurája,bennszülött neve: “Hanamanama”

  Szintén különleges állat az egész Namibiában elterjedt méhészborz (Mellivora capensis), amely némileg a mi borzunkhoz hasonlít. Mindenevő, a rovaroktól a vadgyümölcsökön és madártojásokon keresztül a kisebb gerincesekig mindent zsákmányul ejt és felfal. Kedvencei a vadméhek lárvái és a lépesméz, aminek a megszerzése érdekében egyfajta együttműködés alakult ki a méhészborz és a mézkalauz madár között. A mézkalauz madár által a helyszínre vezetett méhészborz szétdúlja a vadméhek fészkét és annak maradékain a madár is talál elegendő méhlárvát magának. A méhészborz védett állat, de igazoltan sakálbiztos kerítéssel körülvett területeken belül károkozása miatt elejthető. Szívesen ás, de szállásul gyakran más állatok üregeit is elfoglalja.

A mogorva méhészborz mintha a homlokától kezdődő leplet viselne a hátán.

  A Kalahári, de egész Afrika állatvilágának hírhedt rablói és tolvajai a sakálok, amelyekből a térségben két fajta is előfordul. Egész Namibiában általánosan, még a lakott területeken is elterjedt a panyókás sakál (angolul: Black-backed Jackal, németül: Schabrackenschakal, (Canis mesomelas). A mi rókánkhoz hasonló méretű, bár annál kissé magasabb és rövidebb kisragadozó, vagy inkább mindenevő állat, találékonysága és merészsége nem ismer határokat. A vadgyümölcsöktől a kisemlősökön át az antilopborjakig mindent felfal, amit csak csapatban vadászva képes megölni. Kora esti órákban hangos hahotaszerű vonyítással verődik össze a csapat és kora reggelig óriási területet járnak be zsákmány után kutatva. Elhullott állatok tetemeit igen rövid idő alatt eltüntetik, de csapatostul rátámadnak a sebzett, beteg,legyengült vagy más ok miatt menekülésre képtelen nagyobb vadra is. Legnagyobb károkat a fiatal strucccsibék szinte teljes kiirtásával és azzal a szokásukkal okozzák, hogy az ellés előtt álló vemhes antilopokat akár napokig követve a félig megszületett szaporulatot azonnal megölik és felfalják. A panyókás sakál nagyobb rokona a Kavango-Caprivi térségében előforduló csíkos sakál (Canis adustus) amely a nálunk is előforduló aranysakálhoz hasonlit.Életmódja hasonló kisebb rokonáéhoz, de kevésbé alkalmazkodó.

Az egyébként “jóképű” panyókás sakál igen ravasz  és kártékony ragadozó.

Afrika kegyetlen… Egy apró hiba, figyelmetlenség következménye a szörnyű halál. 

Az ugrást épphogy egy picit elvétett, kerítésen fennakadt kuduborjút élve falták fel a sakálok…

  A rókafélék is jelen vannak Namibiában,a csinos fokföldi róka (Silver Fox,németül Kapfuchs, (Vulpes chama) által. Ez a mi rókánkhoz hasonlító, de annál jóval kisebb állat rovarokkal, kétéltűekkel, hüllőkkel, apróbb madarakkal és kisemlősökkel, valamint vadgyümölcsökkel táplálkozik. Egész Namibiában védelmet élvez.


  Végül a kisemlősök sorában két külsőre ragadozónak látszó, különleges állatot szeretnék röviden bemutatni:

  A miniatűr csíkos hiénához hasonlító földi farkas (Aardwolf, németül: Erdwolf, (Proteles cristalus) megtévesztő külseje ellenére termeszekkel, pókokkal és más rovarokkal táplálkozik, fogazata mást nem is tesz lehetővé. A vadállományra teljesen ártalmatlan, egész Namibiában előforduló, max.8 kg súlyú állatka mindenhol védett.

A termeszevő földi farkas harciasnak tűnő külseje a csíkos hiénára hasonlít.

Másik hasonló ártalmatlan termesz-, rovar-, és skorpiópusztító a “bozóti BATMAN”, a lapátfülű kutya (angol: Bat-eared Fox, német: Löffelhund, (Octocyon megalotis). Egész Namibiában elterjedt és védelem alatt áll. Sajnos tudatlan emberek kapkodó igyekezetükben sokszor sakál helyett ezt a mókás védett állatot terítik le.

A lapátfülű kutya termeszekkel, pókokkal, skorpiókkal táplálkozik, ártalmatlan.

Különös és különleges afrikai állatok:

  Sokaknak talán különös-mivel Afrikával kapcsolatban más ugrik be — hogy Namibia emlős faunájához 4 delfinfaj és 3 bálnafaj is tartozik. Bár nem szárazföldi emlősökről lévén szó, mégiscsak meg kell említeni, hogy Namibia és egész Afrika legnagyobb emlős állatai a namibiai partok mentén előforduló, 100 tonna súlyt is elérő ugróbajnok hosszúszárnyú bálna és a déli fekete óriásbálna.

  Szintén szokatlan talán,hogy az afrikai forróságban fókákról beszélünk,pedig a partok mellett végig előfordul és Cape Crossnál óriási kolóniát alkot a fokföldi prémesfóka és az óriási méretű (3,5 tonna) elefántfókák tömege. A fókák — ezt sem hinné az ember Afrikában — zsákmányt jelentenek Kaokoland és Damaraland oroszlánjainak, leopárdjainak, sőt a fiatal fókákra vadászik ott a foltos és barna hiéna, a nagyobb sasok és a sakál is.

  A legvégére hagytam két igazán különleges, szinte mesebeli afrikai állatot, amiknél furcsábbat a legvadabb fantáziával sem képzelnénk el:

  Az egyik a földimalac, vagy más néven hangyászmedve  (angol: Antbear, német: Erdschwein, (Orycteropus afer). Ez a 60-70 kilósra megnövő igen fura külsejű lény termeszhangyákkal, rovarokkal és a száraz évszakban gyümölcsökkel is táplálkozik. Az állat sem malacra, sem medvére nem hasonlít, bár első lábain medveszerű, óriás ásókarmok vannak. Hosszúkás fejével, hosszú füleivel és farkával inkább egy medvemancsokkal megáldott kengurunak vélné a gyanútlan szemlélő. Ez a fura lény életének túlnyomó részét a föld alatt, óriási barlang-rendszereiben folytonos ásással tölti, ezen barlangrendszert akár termeszvártól-termeszvárig folyamatosan bővíti. Ez azzal jár, hogy a földimalac által kiásott üregeket, barlangokat előszeretettel veszik birtokba más állatok is, mivel Namibiában a hőség elől az állatok 50-60 %-a a föld alatt keres menedéket (sok madárfaj is!). Ilyen többek között a varacskos disznó, aki a vele kb. azonos méretű földimalac által ásott üregekbe éppen belefér. A földimalac buzgólkodásának van egy veszélyes oldala is, előfordult már hogy a bozótban közlekedve a terepjáró alatt több szobányi területen beszakadt a föld… A károkozása miatt a sakálbiztos kerítéssel védett területeken a földimalac védettsége ellenére elejthető. A bennszülöttek, akik a földimalac húsát fölöttébb szeretik, a kotorékozás minden módszerével vadásznak ezeken a helyeken az állatra. Állításuk szerint laza talajban gyorsabban halad mint a gyalogló ember, ezért a füstölés és az utána ásás nem használ, csak az útvonalra merőlegesen ásott kelepcékben lehet elfogni.
Egy alkalommal esti autózás során az út mellett megpillantottunk egy buzgón ásó földimalacot,amint éppen új lejáratba akart kezdeni. Barátommal kettem megragadtuk a derékig már beásott állat farkát,és megkíséreltük kíváncsiságból kihúzni.A járatban kitámasztotta magát, sőt morogva olyan erősen kezdett ásni, hogy az erős húzás ellenére egyre jobban eltűnt a föld alatt. Végül a járat szájánál a farkát elengedve fel kellett adnunk… A földimalac ínyencül hangzó bennszülött neve : “Onjamunjama”

A földimalac vagy hangyászmedve szerintem inkább kengurura hasonlít.

  A világ legkülönlegesebb állatainak egyike a tobzoska, vagy pikkelyes hangyász (angol: Pangolin, német: Schuppentier, (Manis temminckii), egy szárazföldi emlős, amelynek testét szőr helyett igen erős szarupikkelyek borítják. Találó a magyar neve, mivel az állat valóban egy óriási fenyőtobozhoz hasonlít. A pikkelyes hangyász mint a nevéből következik, kizárólag termeszekkel és hangyákkal él, amelyek kiásásához első lábain komoly ásó-karmok állnak rendelkezésére. A Namib–sivatag kivételével egész Namibiában mindenütt előfordul, de óvatos életmódja miatt ritkán látható. Testhossza 90-120 cm, testsúlya 8-10 kg. Erős farkára támaszkodva könnyen emelkedik két lábra, így a fák odvában, vagy sziklarepedésekben lévő hangyákat is eléri, és kb.25 cm-es ragadós nyelvével onnan kinyalogatja. Ellenségeivel szemben (oroszlán, leopárd) speciális módon védekezik, úgy, hogy összegömbölyödve az erős pikkelyzetű külső részt a ragadozó képtelen kinyitni, a belső hasi oldalhoz nem férhet hozzá. A pikkelyek külső szélei borotvaélesek. Az összegömbölyödött állat hihetetlen erőt képes kifejteni. A pikkelyes hangyász Namibiában és a térség már országaiban is védettséget élvez.

A pikkelyes hangyász magyar neve igen találó: tobzoska.

Az összegömbölyödött tobzoskát szinte lehetetlen kinyitni.

A tobzoska feje keskeny és apró,de elülső ásókarmai tekintélyesek.

  Ennyi lett volna Namibia élővilágából a kisemlősök,a különös és különleges állatfajok bemutatása, természetesen a teljesség igénye nélkül. Ezek az állatok magvakkal,gyümölcsökkel, növényekkel, rovarokkal vagy hüllőkkel, madarakkal esetleg más kisemlősökkel, gerincesekkel táplálkoznak, lévél egyesek közülük ragadozók. Mindannyiukban közös azonban, hogy a térség nagyobb ragadozóinak és dögevőinek ők maguk is táplálékot, zsákmányt jelentenek, nem utolsó sorban magának az embernek is, aki felismerve ezen fajok fontosságát, életterük megőrzéséről és védelmükről a biológiai sokszínűség, a tápláléklánc, a többi faj fennmaradása érdekében gondoskodott. A Kalahári térség gazdag, de igen érzékeny életközösségeiben minden fajnak megvan a saját szerepe.

  A Namibiai élővilág ezen kisebb termetű, de egyáltalán nem jelentéktelen szereplőit érintőlegesen áttekintve következzenek a múltban és a jelenben vadászat tárgyát képező állatfajok, a klasszikus értelemben vett “afrikai vadállomány”, a maga vadászható és védett vadfajaival.

Gondolatolvasó állatok - megérzik lelkünk rezdüléseit

  Akinek van kutyája, vagy macskája, az hosszas vitába tudna keveredni egy-két tudóssal abban, hogy éreznek-e az állatok? A gyógyító kutyáról szóló cikkünkben már írtunk a kedvenceink különleges képességeiről és a ránk, emberekre tett gyógyító hatásukról.







  A nagy érdeklődés miatt most kicsit bővebben foglalkozunk az állataink „ megérzéseivel". Induljunk ki abból, ami a szkeptikusok számára is elfogadható tény: miszerint néha, bizonyos események előtt elég különösen és egyelőre racionálisan megmagyarázhatatlan módon viselkednek az állatok..


Hatodik érzék


  A természettudósok egy része azt vallja, hogy az állatoknak nincs 6. érzékük, csak egyszerűen kifinomultak az érzékszerveik és az olykor furcsa megnyilvánulásaik biológiai mechanizmusokkal magyarázhatóak. A természetfeletti kutatók viszont azt állítják, hogy lehetséges az állatokkal is telepatikus kapcsolat kialakítása, és hogy náluk is létezik gondolatátvitel és távérzékelés.


  A feltételezés abból indult ki, hogy az állatok is érző, célokkal és vágyakkal rendelkező élőlények, ezért képesek a telepatikus kommunikációra.

Az állatok is érző lények, és képesek a telepatikus kommunikációra

  Azt is tudjuk, hogy az állatok , bár nem tudják úgy kifejezni a szükségleteiket mint mi, mégis megérthetjük őket, ha odafigyelünk rájuk. A telepátiát használják például az elkóborolt állatok megtalálására. Több tanfolyam van, ahol a gazdikat megtanítják arra, hogy - bizonyos technikák segítségével- gondolati kapcsolatot tudjanak létesíteni kedvencükkel. Ilyenkor-az elveszett állatok esetében- a kedvencünk képét nézve, ellazulva és a gondolatokat kiürítve ráhangolódhatunk az elveszett kutya vagy macska érzelmeire, hogy felgöngyölíthessük az eltűnésének körülményeit. Általában ezek a képek az álmainkban jönnek elő, amikor az agyunk képes előhívni az eltűnése előtti eseményeket, ami segítséget nyújthat abban, hogy megtudjuk, mi hogyan történhetett az eltűnése előtt, és esetleg ötleteket kapunk, hogy hol-merre keressük, ha nem jön haza.


Sok állat hazatalál


  A galambok és a méhek hazatalálnak. A macskák hazataláló képessége állítólag ugyanolyan fejlett, mint a galamboké. Ezt a föld mágneses terével és annak finom változásaival magyarázzák, amit a macskák képesek nagyon pontosan érzékelni.


  Egy angol biológus és telepátiakutató, Rupert Sheldrake, az úgynevezett morfogenetikus mezővel és rezonanciával magyarázza ezt a képességet, és azt vallja, hogy ez a mező csatornát képez az állatfajok között is, ami lehetővé teszi közöttük a telepatikus kommunikációt.


  Az időjárás változását jelző állatok nagyon érzékenyek a az elektromágneses pozitív ionokra, amelyek a vihar előtt a légkörben felszaporodnak. A földrengések állati előrejelzései (pl tehenek, macskák) pedig a légkörben felhalmozódó gázok változásait érzékelik a talpukkal, esetleg mancsukkal, bajszukkal.


  A macskákkal ellentétben a kutyák rendelkeznek infravörös hőérzékelőkkel és ennek segítségével találják meg például a földrengés utána a romok alatt rekedt még élő áldozatokat is.

Gazdi és kedvence

De milyen az állati telepátia?


  Az ELTE etológusa, Dr. Topál József szerint ez a telepátia fogalmának definiálásától is függ.


  A telepátia a szó klasszikus értelmében olyan folyamat, amely során az állat vagy az ember olyan módon érez bele a másik tudatába, vagy látja a még meg nem történt eseményeket, amely a fizikai, vagy a természeti törvények szerint nem magyarázható. Tudományos kutatások által alátámasztott tény, hogy sok állatfaj megérzi és előre jelzi a a természeti katasztrófákat, időjárás változást, a kutyák például képesek jelezni a gazdájuk epilepsziarohamát, vannak adatok a halál előre jelzésére is. Sajnos azonban a tudósok még nem ismerik pontosan azt a csatornát, ami a mai ismereteinket felülírva bebizonyíthatná, hogy több az állatok megérzése a kifinomult érzékelésnél.


  Ugyanakkor, ha abból a tényből indulunk ki, hogy mennyi megmagyarázhatatlan dolog létezik a világunkban, amire a tudósok és kutatók egyelőre nem találnak racionáls magyarázatot, akkor el kell fogadnunk azt, hogy bármi lehetséges. Így kerülhetünk olyan szoros érzelmi kapcsolatba a kedvenc négylábú barátunkkal, hogy az - ráhangolódva a mi rezgéseinkre - pontosan tudja, mi fog történni velünk. És ideális esetben mi is megismerjük az ő érzelmeit.