A kutya helyes táplálkozása

  A kutya egészsége szempontjából „ideális" testtömeg kiegyenlített táplá­lással állítható be.
A kanoknál persze előfordulhat, hogy jóval súlyosabbak az itt megadott érté­keknél.
 A helyes táplálás első számú alapelve:
-a kutya nem arra való, hogy „haszno­sítsa" az asztali maradékokat és a konyhai hulladékot.

  A szükséges táplálék mennyisége test­tömegtől, életkortól és egészségi álla­pottól függ.
Felnőtt kutya esetén testkilogrammonként iOO 120 kilo-joule (kb. 75 kilokalória) energia­igénnyel számolunk.
Fiatal állatok, vemhes nőslények és munkakutyák ennél jóval több energiát igényelnek.
Hevesebb vérmérsékletű, kis testű, rö­vid szőrű és vékony bőrű állatok ener­giaigénye szintén magasabb.
Szabad ég alatt, kennelben tartott kutyáknak több energiára van szükségük, mint a ke­veset mozgó, hosszú szőrű, elhájaso­dott, fűtött lakásban élő fajtársaiknak.
A gyárilag készített tápok összetételét a csomagoláson is feltüntetik.
  Ezeket a tápokat tudományos ismeretek alap­ján, szakemberek állítják össze, ezért minden, a kutya számára életfontossá­gú tápanyag megtalálható bennük.
Az ilyen tápokkal mindenekelőtt időt ta­karítunk meg, és utazáskor is kényel­mesebb a dobozból etetni.
A gyári tá­pok magas nedvességtartalmú, dobozos kutyaeledel vagy csökkentett víz­tartalmú, száraz tápok formájában kaphatóak.

  Ez utóbbi nem adható na­gyobb mennyiségben, mint a napi táp­lálékadag 1/4-e. Száraz tápok etetése­kor a megnövekedett vízigényről sem szabad megfeledkeznünk.
Készen kap­ható macskaeledeleket ne adjunk ku­tyánknak, mert a macskatápok táp­anyag-koncentrációja túl magas a ku­tyáknak.

  Amennyiben saját magunk készítjük el kutyánk táplálékát, aranyszabályként fogadjuk meg: mindig főzzük meg a húsféléket, mert a nyers hús az ember és a kutya számára is veszélyes fertő­zések forrása lehet: vírusokat, baktériumokat, galandféreglárvákat tartal­mazhat.
  Nyers sertéshússal terjed a ku­tyákra halálos - emberre nem veszé­lyes - Aujeszky-betegség vírusa.
A nyers hús pl. marha(bendő)- vagy ba­romfihús szalmonellákkal lehet fertőzött.
  Fennáll a veszély, hogy egy egész­séges, jó ellenálló képességű kutya -bár nem beteg-, de üríti a kórokozókat és anélkül, hogy észrevennénk, folyamatosan baktériumokkal szennyezi környezetét, környezetünket.
  Főzéssel nem csak a mikroszkopikus méretű kórokozókat, de a galandférgek hólyaglárváit is el tudjuk pusztítani.

  A napi táplálékadag mintegy kéthar­mad részben húsból áll: törpe fajtáknál 100 grammnál kevesebb hús is elegendő, nagy testű fajtáknál ezzel szemben a 2 kg-ot is elérheti a napi húsadag.
Eh­hez a húsmennyiséghez adjunk, a napi táplálékadag 1/3-át kitevő mennyiség­ben, forrázott zabpelyhet, főtt rizst vagy egyéb szénhidrátokban és rostok­ban dús élelmiszert, melyek serkentő­leg hatnak a bélmozgásokra.
  Vitamin­ forrásként sárgarépával, zöldsalátával és egyéb zöldségfélékkel egészítsük ki a fenti keveréket. Ne adjunk kutyának káposztaféléket, felfúvódást okoznak.
Hasonlóan tartózkodjunk a hüvelye­sek adásától is, egészben, szétrágás nélkül lenyelve ugyanis nagyon nehe­zen emészthetőek.

  Ha otthon kizárólag csak kutyánknak főzünk, vagyis semmilyen maradékot nem keverünk kedvencünk tápláléká­ba, akkor egy csipet sót is adjunk a keverékhez.
Amennyiben ebéd, vacsora vagy egyéb maradékokat, tésztát, krumplit is kap a kutya, akkor nincs szükség só kiegészítésre, a túlfűszerezett táplálék károsíthatja az amúgy is érzékeny veséket.
  A falatonként adott kolbászfélék, sonkavég vagy asztali húsmaradékok ugyanezen okból káro­sak kedvencünk egészségére.
Fehérjeforrásként etethetünk húst, fej­húst, szívet-fiatal kutyáknak ne túl so­kat - májat és lépet - nyersen etetve hasmenést okozhatnak, és feketére szí­nezik a bélsarat-, vesét, halat, ez utób­bit mindig főzzük meg; ne etessünk semmiféle füstölt halkészítményt.
  Bal­lasztanyagokban gazdagabb, ugyan­akkor tápanyagokban szegényebb a tüdő, a tőgy, a bendő, a gége; ezeket ásványi anyagokkal és vitaminokkal ki kell egészíteni.

  Ilyen húsrészeket túl­súlyos, elhízott állatoknak célszerű adni: a gyomrot megtöltve hatásosan csillapítják az éhségérzetet; fiatal és vemhes ál­latok táplálására ugyanakkor nem alkal­masak. Lóhús adásakor a főzőlevet ne adjuk a kutyának, mert hasmenést okoz­hat.
Jól emészthető fehérjeforrás a túró is. Nyers tejet ne adjunk, mert hasmenést okozhat; adhatunk viszont heti egy-két alkalommal egy-egy tojást.

Egészséges kutyának nem jelent gon­dot a növényi vagy állati zsiradékok megemésztése.

  Fiatal állatok számára életfontosságú a táplálék ásványi sókkal, vitaminokkal és nyomelemekkel történő kiegészítése.
E célra kifejezetten kutyák számára gyártott táplálék kiegészítők kapható­ak.Ne adjunk kutyánknak embergyógyá­szatban használt kalciumkészítménye­ket, mert a kalcium és a foszfor egymáshoz viszonyított aránya nem felel meg a húsevő állatok élettani igényei­nek.

  Csontok adásával legyünk óvatosak, soha ne adjunk kutyánknak szilánko­san törő csöves csontokat - baromfi, vad -, és gerincdarabokat (karaj).
Nyelőcsősérülésektől kezdve a súlyos vég-béleltömődésig számos problémát okozhatnak az ilyen csontok, sőt a ha­láleset sem ritka.
Aligha van olyan állatorvos, aki ne találkozott volna még ilyen esetekkel.
Fiatal és idős állatok­nak, 6-8 éves kortól ezért egyáltalán nem adunk csontot.
Játék és fogtisztogatás céljából jól beváltak a bőrből ké­szült játékcsontok.
  Az etetések gyakoriságával kapcsolat­ban a következők érvényesek: 6 hóna­pos korig naponta háromszor,
ezt kö­vetően 12-14 hónapos korig naponta kétszer, az ennél idősebb kutyákat pe­dig naponta egyszer etessük, mindig ugyanabban az időben.
Ne szoktassuk rá kedvencünket a napközben adott fi­nom falatokra, különben minden alka­lommal, amikor látja, hogy a gazdi eszik, „alamizsnáért" fog könyörögni és az ünnepi asztalnál ülő vendégein­ket sem hagyja békén.

  Nagytestű, gyomorcsavarodásra hajlamos kutyáknak mindazonáltal ajánlatos naponta két­szer arányosan kevesebbet adni, mert az üres vagy túlságosan telt gyomor könnyebben megcsavarodik, ami nemritkán az állat elhullását okozza.
Elhízott kutyáknál a hét egy napját ki­evezhetjük böjti nappá.
Az elhízás, a kövérség megrövidíti a kutya életét, megterheli a szívet, a vérkeringést és a légzőszerveket, zavarokat okozhat a máj és a bőr működésében, gyengíti to­vábbá az általános ellenálló képességét és növeli a műtéti beavatkozások kockázatát.
  Ritka, hogy az elhízás hátterében valamilyen hormonális zavar áll - a pajzsmirigy vagy a vesekéreg
állományának megbetegedése -, szinte minden esetben egyszerűen arról van szó, hogy a kutya túl sokat kap enni(!).
A táplálkozási eredetű elhízás kezelé­séhez szilárd eltökéltségre és kitartó következetességre van szükség a ku­tyatartó részéről.
A fogyókúra első lé­pése, hogy megállapítjuk az adott fajtára vonatkozó ideális testtömeget.
  Ezt követően a táplálék energiatartalmát a szokásos 60%-ára csökkentjük, és a napi adagot felosztva,
3-4 alkalommal etetünk.
Mindeközben ne feledkez­zünk meg arról, hogy a kutya eleget mozogjon.

  A fogyókúrás táp energia­tartalma akkor megfelelő, ha a heti súlycsökkenés eléri a fél kilót; kis testű fajtáknál ez természetesen - arányosan - sokkal kevesebb.
A normál testtömeg elérése hetekig, hónapokig is eltarthat.
Fogyókúrás célra sovány húsfélék, tü­dő, bendő, sovány túró és zöldségfélék ajánlhatóak.
  A kúra ideje alatt gondos­kodni kell vitamin- és nyomelem kiegészítésről.
Miután a kutya testtöme­ge elérte a normál értéket, fokozatosan térjünk vissza a tényleges szükséglet­nek megfelelő mennyiség etetésére.
A kutyaeledelek gyártói is segítségére vannak a fogyókúráztató gazdinak: szakboltokban fogyókúrás tápok is kaphatóak.
A sokat mozgó, növekedésben levő, vemhes vagy szoptató állatok energia­igénye magasabb az átlagosnál, ad­junk nekik több, élettani szempontból értékesebb húsfélét, növényi zsiradé­kot és ásványi sót!

  Idősebb korban lelassul a szervezet anyagcseréje, és csökken az egyes szervek teljesítőképessége, kutyáknál 8-10 éves kortól figyelhető meg.
Csökken az alapanyagcsere, kevesebbet mozog az állat, ami növeli az elhízás veszélyét, annak minden negatív kö­vetkezményével együtt, vagy éppen el­lenkezőleg, az étvágytalanság és az emésztőszervek lecsökkent teljesít­ményének következményeként alul­tápláltság alakul ki.
  A tápláltsági álla­pot megítélésében egy jó mérleg segít­ségére mindig számíthatunk. Az idő­sebb állatok tápláléka legyen ízletes, könnyen emészthető; a napi adagot 2-3 alkalomra elosztva csökkenthetjük az emésztőrendszer megterhelését.
Fehérjeforrásként kevés, de táplálkozás­élettani szempontból értékes, magas fehérjetartalmú húsféléket vagy túrót adunk. Szénhidrátforrásként megfelel a főtt zabpehely, rizs stb.
Főzéskor a tápanyagok egy része alkotóelemeire esik szét, ami javítja felszívódásukat.

  Részesítsük előnyben a magas linol-savtartalmú zsiradékokat, a margarint vagy a növényi olajokat.
Nyomele­mekkel, vitaminokkal, szükség esetén enzimekkel is ki kell egészíteni ked­vencünk táplálékát.
Ez utóbbiakat ter­mészetesen állatorvos írja fel.

Az etetőtálat, miután kedvencünk be­fejezte az evést, függetlenül attól, hogy üres-e vagy van benne, mindig vegyük el, tegyük el olyan helyre, ahol a kutya nem férhet hozzá. 
Teli vizes edény azonban mindig legyen előtte.

  A foko­zott szomjúság betegségre figyelmez­tető jel is lehet.
Az elfogyasztott víz mennyisége a táplálék minőségétől, a testi munkától,
a levegő nedvességtar­talmától és környezet hőmérsékletétől függ.
A naponta elfogyasztott folyadék­mennyiség testtömegkilogrammonként 40-70 ml.
Száraz tápok etetése, szop­tatás, sportaktivitás, magas külső hő­mérséklet és alacsony páratartalom esetén egészséges állatok is több vizet isznak a megszokottnál.
  Kölykök és idős állatok szintén több vizet isznak az átlagnál, a hasmenéses állatokról nem is beszélve.
Csak akkor tudjuk eldönteni, szükség van-e állatorvosi beavatkozásra, ha a betegségekre utaló általános tüneteket mi magunk is idejében fel tudjuk is­merni.