A Rákosi vipera

  A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója.
Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít.

Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.
  Tavasszal, a nászidőszakban a hímek különösen sokat mozognak, ilyenkor a legvalószínűbb, hogy megpillantjuk őket.
A nőstények – a napsütötte napok számától függően – nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hozva világra, melyek 12-16 cm hosszúak és alig 2 g a súlyuk.
  Három-négy éves korukra válnak ivaréretté.
Méréseink szerint a legnagyobb termetű hím 47,1 cm, míg a legnagyobb nőstény 59,8 cm volt.
A fiatal egyedek elsősorban egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket.
  A rákosi vipera mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marás – bár a faj óvatos életmódja és ritkasága miatt ez manapság nagyon ritka – méhcsípés-szerű, gyorsan-múló tünetekkel jár.
(Ennek ellenére, ha valakit marás ér, azonnal forduljon orvoshoz!)
  Nem véletlenül rejtőzködő életmódú ez a kis termetű kígyó, hiszen – különösen fiatal korában – számos állat étlapján szerepel.
Az úgynevezett predátorok közé tartoznak a gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta, a fácán, vagy a szintén fokozottan védett túzok is.
Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.

Elterjedése

  A korábbi elterjedéséről 1912-ben Méhely Lajos így ír a Természettudományi Közlöny oldalain: “Hazánkban Budapest környékén a Rákoson, Angyalföldön, Rákoskeresztúron, Pusztaszentmihályon s a Babád-pusztán, továbbá Örkényen, Kecskemét mellett a bugaczi és tázlári pusztán, a kolozsvári Szénafüveken, szórványosan Vasmegye lapályos részein s a Fertő körül található, s a múlt nyáron nagyobb mennyiségben észlelték Mosonmegyében a Hanságon. Hazánkon kívül a főleg a bécsi medenczében, a Bécsi erdő s a Lajta közt elterülő lapályon van elterjedve s különösen Laxenburg környékén gyakori.”
  A jelenlegi populációk mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn, az összes többi előfordulást mára már kipusztultnak tekinthetjük.
Dely Olivér György a Magyarország Állatvilága – Hüllők kötetében még 31 élőhelyről tesz említést, míg manapság a Hanságban két populációja ismeretes és a Kiskunságban tíznél kevesebb populációjáról van tudomásunk.
A teljes hazai állomány 500 példány alatt valószínűsíthető.

Védelmi helyzete

  Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft. Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, a World Conservation Union (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolta, szerepel a Washingtoni Egyezmény CITES I. Függelékében, a Berni Egyezmény HD II-es listáján is.
  A Berni Egyezmény további két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi vipera állományainak védelmére.
  A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba.
Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.

Visszaszorulásának okai

  A rohamos térvesztés legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása.
Méhely így ír 1912-ben: “Budapest környékének lapályos részein régebben sokkal gyakoribb volt, az utóbbi években azonban megfogyatkozott s a haladó kultura következtében mind távolabbi tájakra szorult. 
A puszta területeket beépitik, vagy mivelés alá fogják, hangos lesz a tájék, megváltozik a vidék arczulata s a vipera az örökös nyugtalanitás következtében kipusztul, vagy pedig elvonul oly vidékre, a hol még nem jelent meg az ember, az ő önös, mindent felforgató munkájával.”
  A korábban kiszámíthatatlan vízjárású területek a csatornák kiépítésének köszönhetően alkalmassá váltak nagytáblás művelésű hasznosításra, mely a gyepek nagy részének felszántását eredményezte.
A megmaradt kaszálókon az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult.
  Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés, és a szándékos pusztítás.
A megmaradt, kislétszámú populációk sérülékenyekké váltak, s már kisebb lokális katasztrófák is elegendőek lehetnek felmorzsolódásukhoz.

Vipera ursinii fajcsoport

  A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) a bonyolult Vipera ursinii fajcsoport egyik kistermetű, síkvidéki, sztyeppi alakja.
  Morfológiai és biokémiai adatok alapján a hazai állományokat alfajnak írták le.
  A mi rákosi viperánk ezen vizsgálatok alapján legközelebbi rokonságban a hegyvidéki előfordulású törzsalakkal, a francia vagy olasz parlagi viperával (Vipera ursinii ursinii Bonaparte, 1835) van, mely az olaszországi Abruzzókban és a dél-franciaországi Mont-Ventoux-n és Montagne de Lure-ön található meg.
  További hegyvidéki alfaj a Dinári-hegységben előforduló karszt vipera (Vipera ursinii macrops Méhely, 1911) és a Pindos-hegységben megtalálható görög parlagi vipera (Vipera ursinii graeca Nilson & Andrén, 1988).
  Érdekes elterjedésű a moldáv parlagi vipera (Vipera ursinii moldavica Nilson, Andrén et Joger, 1988), mely populációi a Duna-deltában tengerparti sókedvelő növényzetű, míg a Iasi környéki dombokon sztyepp-jellegű élőhelyeken fordulnak elő.
  Valószínűleg a Bulgáriában megkerült, korábban rákosi viperaként emlegetett, példányok is ehhez az alfajhoz sorolhatók.
Egyes, korábban alfajként a fajcsoporthoz sorolt, ma már külön fajként nyilvántartott kistermetű viperákat is meg kell itt említeni.
  Ilyen a sztyeppi vipera (Vipera renardi Christoph, 1861), mely a Fekete-tenger partvidékétől egészen a Tien-Sanig előfordul sík- és hegyvidéki élőhelyeken egyaránt.
  További hasonló, hegyvidéki elterjedésű fajok a törökországi anatóliai vipera (Vipera anatolica Eiselt & Baran, 1970), az örmény sztyeppi vipera (Vipera eriwanensis Reuss, 1933), iráni sztyeppi vipera (Vipera ebneri Knoeppfler & Sochurek, 1955) és a kaukázusi parlagi vipera (Vipera lotievi Nilson, Tuniyev, Höggren et Andrén, 1995).
  Összességében elmondható, hogy szinte mindegyik faj vagy alfaj visszaszorulóban van elterjedési területén, kis szigetszerű populációkat alkotva, melyek könnyen felmorzsolódhatnak, az ember környezetátalakító tevékenysége következtében.

Története

  A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) története 1892-ben kezdődött, s ma, 112 évvel később komolyan kell számolnunk azzal, hogy ez a kis “arisztokrata” – ahogy Méhely Lajos nevezte – eltűnik faunánkból. 1892. április 28-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 5. Értekezletén Hermann Ottó a Pelias berus – keresztes vipera – elterjedéséről tartott egy előadást, s bemutatott két viperát, melyet a rákoson fogott, ahol is a kutyája állta meg azokat.
  A két állat felkeltette Méhely Lajos, a kor kiemelkedő zoológusának érdeklődését, aki úgy találta, hogy a két vipera, különbözik a keresztes viperától, s így Vipera berus var. rakosiensis-ként írta le azokat.
Ez a dolgozata 1893. május 29-én jelent meg, s néhány hónappal később Boulanger, a British Múzeum herpetológusa, kifejtette abbéli véleményét, hogy a Méhely által leírt állatok nem a keresztes vipera egy változatához tartoznak, hanem azonosak a Bonaparte által 1835-ben leírt Vipera ursinii-vel.
  Kemény csörteváltás következett, de végül is Méhely elfogadta Boulanger véleményét.
Mint írta; “A Vipera rakosiensinek tehát meg kell hajolnia a Vipera ursinii prioritása előtt, de minden esetre neki köszönhető, hogy a soha sem méltányolt V. ursinii újból feléledt, illetőleg csak most, éppen a rákosi vipera révén született meg igazában”.
  A szerző itt arra utalt, hogy annak idején Bonaparte csak a Pelias (Vipera) berus ismertetése közben tett említést egy gran-sassói állatról, mellyel kapcsolatban azt kérte; ha bebizonyosodik, hogy az egy eddig ismeretlen faj képviselője, akkor nevezzék Pelias (Vipera) ursinii-nek.
  Minden esetre Méhely nehezen fogadta el, hogy a rákosi vipera, mely egy síkvidéki alak, azonos legyen a Bonaparte által leírt hegyvidéki alakkal, s e meggyőződését haláláig hangoztatta.
Neki lett igaza.
  Bár a tudomány mai állása szerint a rákosi vipera nem önálló faj, de alfaji elkülönítése a törzslaktól az 1960-as években megtörtént.
Nem érdemtelen néhány gondolat erejéig ennek a ma már nyugodtan mondhatjuk hungaricumnak az elnevezésénél elidőznünk.
” A faj magyar nevéül a rákosi viperát óhajtanám megtartani, nemcsak mert a Rákoson terem a legbővebben, hanem históriai reminiscentiáknál fogva is, mely e névhez fűződnek.” – írja Méhely Lajos 1893-ban a dolgozatában.
  Később politikai okokból – tekintettel Rákosi Mátyásra – az állat parlagi vipera lett, ami egy félrevezető elnevezés, hiszen élőhelyei nem elsősorban a parlagföldek.
  Ebből a szempontból helyesebb volna az angol (Meadow Viper), vagy a német (Wiesenotter) megnevezés. Az utóbbi években pedig egyes szerzők rákosréti viperaként értekeztek róla, vélhetően Dely-től véve át az elnevezést, aki a Magyarország Állatvilága – Hüllők kötetében parlagi vagy rákosréti viperaként emlegeti.
  Véleményünk szerint azonban tiszteletben kell tartanunk a faj leírójának – Méhely Lajosnak – az óhaját, és vissza kell térnünk az általa adott elnevezésre.
  A névvel kapcsolatban még megemlíthetünk egy érdekességet. A Duna-Tisza-közén a népnyelv “homoki viperának” ismeri, ami természetesen nem azonos a tőlünk délebbre élő homoki viperával (Vipera ammodytes Linnaeus, 1758).


                                                                             Segítségünkre volt: Giricz Imre
                                                                                                                                                Köszönjük.

A jegesmedvék

  A jegesmedvék kivalló úszók, azonban élőhelyüket nem a tenger, hanem a sarki jégtáblák jelentik. 

A szárazföldön vadásznak, párosodnak és nevelik a kicsinyeiket. 

A felnőtt példányok testtömege a 350 – 680 kg között mozoghat, a hosszuk pedig eléri 2-3 métert. 

  A nagyragadozók – azok a fajok, amelyek a tápláléklánc csúcsán helyezkednek el – mindig nagyon fontos szerepet töltenek be egy adott térség élővilágában – ebben az esetben az Északi-sarkában. 

A jegesmedve pedig a térség valóságos embléma állatává vált.

A jegesmedve remekül alkalmazkodik a zord körülményekhez, azonban élőhelyét veszély fenyegeti. 

A globális felmelegedés miatt az Északi-sark jege folyamatosan olvad, így ezek a csodálatos állatok elveszíthetik élőhelyüket. 

A WWF pedig folyamatosan azon munkálkodik, hogy megmentse ezt a veszélyeztetett fajt. Tárgyalásokat folytat kormányokkal, vállalatokkal és egész iparágakkal annak érdekében, hogy az üveghatású gázok kibocsátását csökkentsék. 

Harcol az orvvadászat és a jegesmedvék illegális kereskedelme ellen, igyekszik megelőzni és védelmet nyújtani az olyan közvetlen veszélyforrások ellen, mint például az olajszennyezés, valamint a világ vezető tudósaival folyamatosan kutatják, hogy a globális felmelegedés hatásai hogyan befolyásolják majd a jegesmedvék túlélését. 

Az óriáspanda

  Az óriáspanda a legritkább medvefaj Földünkön.
Ma már csak mintegy 1600 óriáspanda él szabadon.
Elődeik még Dk-Kína jelentős részén, Burma északi részén és Vietnámban is őshonosak voltak.
Az óriáspandáknak gyakorlatilag nincs természetes ellenségük.
Az egyedüli veszélyt az ember jelenti számukra.
  A nagy területeket érintő erdőirtás miatt az óriáspandák élőhelye az elmúlt húsz évben mintegy felére csökkent.
(Az egyes pandatelepek nagyon távol esnek egymástól, így gyakran megtörténik, hogy a rövid párzási időszak alatt nem találják meg egymást az állatok.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pandák eleve nehezen szaporodnak és sok kis panda még azelőtt elpusztul, hogy megérné a felnőttkort.)

  Egyre kevesebb a rendelkezésükre álló bambusz.
Pedig az óriáspandák étvágya csillapíthatatlan.
Egyetlen nap alatt annyi bambuszt képesek megenni, mint testsúlyuk fele.
Mivel a bambusz tápértéke igen alacsony, így nagyon sokat kell belőle elfogyasztaniuk.
Ez a komoly elfoglaltság akár napi 14 órát is igénybe vesz.
A változatosság kedvéért néha más növényeket, ritkán húst is esznek.

  A komoly büntetés (10-20 év börtön) és a felvilágosító munka hatására szerencsére már nem vadásszák illegálisan a pandákat.
Többször előfordul viszont, hogy a pandák olyan csapdák áldozatául esnek, amit az orvvadászok más állatoknak szántak.
A  pandarezervátumok kialakításán és ezek ún. “zöld folyosóval” való összekötésén dolgoznak az állatvédők.
Támogatják a vadőrök továbbképzését, és a kínai Szecsuán tartomány fenntartható fejlődését.
Kiemelt szerepet kap a helyi lakosság bevonása.

A hiúz

  A hiúz gyors és hatékony ragadozó, amely kordában tartja az erdei növényevők (őz, szarvas, muflon, zerge) elszaporodását. „Munkáját” kiválóan segítik hosszú, gyors futásra és ugrásra egyaránt alkalmas végtagjai, melyek (csakúgy, mint rövid farka és bojtos füle) jól felismerhetővé teszik.  

Széles talpaival a havon is kiválóan mozog. Jellegzetes „pofaszakálla” a hallásban segíti, mivel legapróbb neszeket is felerősíti. 

A vadászó hiúzok nélkül az erdei növényevők száma könnyen gyorsuló növekedésnek indul. Ennek eredménye a növényzet szinte teljes „tarra rágása”, ami nem csak az erdők felújulását gátolja, de a lágyszárú növényzet és az azon élő állatok létfeltételeit is csökkenti. 

A hiúzok selejtezik is a vadállományt, ami annak jobb egészségi állapotát tartja fenn.

  A hiúz felbukkanása a Kárpátok magyarországi területein, vagyis az Északi-középhegységben annak köszönhető, hogy a vadászat korlátozása miatt a szlovákiai állomány néhány egyede távolabb is elmerészkedett. 

  Sajnos nálunk azonban nem találhatók a hiúz számára elengedhetetlen nagy kiterjedésű „vadonok”, ahol a gazdálkodás és a turizmus zavarásaitól védett helyzetben lennének. 

A fokozottan védett macskaféle illegális vadászata ugyancsak hozzájárul, hogy a faj létszáma az elmúlt negyedszázad során sem lépte túl a 10-15 egyedet. 

    A WWF Magyarország korábbi, a nagyragadozók megismerését, megismertetését célzó programjai után elsősorban a megfelel ő élőhelyek létrehozásán keresztül segít a hiúz visszahonosításában. 

Célunk, hogy Magyarországon legyenek a hiúzok számára megfelelő, nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőterületek. 

A hiúz visszatértével nem csak egy, hanem akár sok száz olyan erdei állat- és növényfaj helyzete javulhat, amelyek a természetes állapotú erdőhöz kötődnek.

  Jelenleg az Aggteleki Nemzeti Park kutatóival működünk együtt, akik évek óta figyelemmel kísérik a hiúz hazai jelenlétét. 

A megfelelő nyomkövető eszközök beszerzése az egyik legfontosabb célkitűzés, mivel a hagyományos nyomkeresés csak télen teszi lehetővé a hiúz megfigyelését. 

Rádiótelemetriás nyakörvek, hőkamerák és mozgásérzékelő kamerák nagyban segítenék a munkát. Néhány egyed megjelölése azért is fontos lenne, mert a hiúzra irányuló orvvadászatot felderíthetővé teszi, ami hozzájárulhat e törvényszegő tevékenység visszaszorulásához. 

A nemzeti parki szakemberektől rendszeresen kapunk híreket a hiúzok megfigyeléséről.

Reményeink szerint a nagyobb nyilvánosság ráirányítja a figyelmet a faj védelmének fontosságára.

A hópárduc

  A hópárduc (Unica, unica), más néven irbisz bundájának szőrmepiaci értéke miatt a veszélyeztetett állatok közé tartozik.
Az 1960-as években 1000-re csökkent a vadon élő példányok száma.
Szerencsére sikerült növelni az egyedszámot, azonban az orvvadászatnak köszönhetően 2005-re már csak körülbelül 4500-7500 állat maradt a Pakisztán és Mongólia közötti területen, és ez a létszám azóta sajnos egyre csökken.

  A hópárduc Közép-Ázsia hegyvidéki területein élő macskaféle ragadozó.
Nyáron a 3500-6000 méteren található fennsíkok és sziklás magashegyek lakója, azonban télire leköltözik 2000 m körüli területekre.

  Az elszigetelt csoportokban élő egyedeket a beltenyészet veszélye is fenyegeti, ezért a WWF azon dolgozik, hogy ezek az egyedek kapcsolatba tudjanak lépni egymással, és így képesek legyenek más hópárduc-csoportok tagjaival is párosodni.

  Többnyire magányosan él, a januártól március közepéig tartó párzási időszakot, majd a 100 napos terhességet követően az anya a sziklák között vagy barlangban szüli meg 2-3 (esetenként 7) kölykét, melyeket utána egyedül nevel.
A kifejlett állatok körülbelül 23-41 kg-osak, testük 1,2-1,5 m hosszú, a farkuk egy méteres.
Rövid lábaikat vastag szőrzet borítja, ez segíti őket abban, hogy könnyebben járjanak a hóban.
Bundája fekete-fehér, a törzsén és a farkán gyűrű és patkó alakú minták, fején, nyakán és a lábain pettyek találhatók, így álcázza magát a havas terepen.

  Vadászterülete akár 10-40 km2 is lehet, ahol általában alkonyatkor vagy éjszaka indul zsákmányszerzésre. Táplálékai közé tartoznak a hegyvidéken élő kecske-, juh- és szarvasfélék, a vaddisznók, de bármilyen állatot megtámad, amit képes elejteni, még akkor is, ha az akár háromszor nagyobb nála.
Szükség esetén azonban a rágcsálókkal és a madarakkal is beéri, sőt időnként megtámadja a háziállatokat is. Ha kell, a prédát hosszabb távon követve becserkészi, majd egyetlen csapással leteríti.
Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ami a macskafélék között egyedülálló teljesítménynek számít.

  A hópárducnak jelentős kulturális szerepe is van.
Ez a ragadozó a nemzeti jelképe Tatárföldnek és Kazahsztánnak.
Az egykori Szovjetunióban azokat a hegymászókat, akiknek sikerült az ország mind az öt 7000 méteres csúcsát megmászniuk, a hópárducról elnevezett díjjal jutalmazták.
Ugyancsak ezt az állatot választotta jelképéül a Kirgiz Női Cserkészszövetség is.
A Himalájában élő népek szellemleopárdnak is nevezik, mivel a természetben ritkán látható.

Állattartási rendeletek

Az alkotmánybíróság állatbarát döntése

  Régi problémája az ebtartóknak,hogy ahány település,annyiféle önkormányzati rendelet szabályozza az állattartást.

Leggyakoribb panasz,hogy az önkormányzatok sokszor visszamenőleg hatállyal korlátozzák a korábban engedély nélkül tartható állatok számát egyre,vagy kettőre,komoly probléma elé állítva az állattartót,hogy hová költözzön hirtelen,egy kenelre való kutyával.

  Az önkormányzatok nagy érzéketlenséget mutatnak az állattartó problémája iránt,ami okán indultak végeláthatatlan perek,mert az önkormányzatok is eljárást indítottak,ha akár egy kutyával volt több,az engedélyezettnél,akármilyen jól is tartotta azokat az ebtulajdonos.

  Amikor hatályba lépett a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010 (II.26.) számú kormányrendelet (a továbbiakban Kr.),akkor elkezdtem megküldeni azokat az önkormányzati rendeleteket az Alkotmánybírósághoz,melynek szabályozása véleményem szerint eltért a kormányrendeletekben leírtaktól.

  Az Alkotmánybíróság 1244/B/2011 számú határozatában elsőként az Isaszegi Nagyközség Önkormányzati Képviselőtestületének a/2003.(III.26.) rendelet (Ör.) 9§ (6) és 10§ (1) alkotmányellenességét állapította meg és semmisítette meg a rendelkezéseket.

  Az Ör.9.§(6) az alábbiakat alkalmazta: A település belterületén önálló helyrajzi számmal rendelkező ingatlanon háromnál több eb nem tartható,kivéve szaporodást követően az elválasztásig,legkésőbb az eb 2 hónapos koráig.

  A 10.§ (1) szerint eb és macskatenyészetet belterületen a polgármester külön engedélyével és a közvetlen szomszédok hozzájárulásával szabad létesíteni.

Az engedély kiadása előtt ki kell kérni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat,a hatósági állatorvos,valamint a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének szakvéleményét.

  Az Alkotmánybíróság mindennek előtt megállapította,hogy Ör.9-10.§-ainak kutya és macskatartásról,illetve tenyésztésről szóló rendelkezései a Kr.szerinti kedvtelésből tartott állattartást szabályozzák.

  A Kr.14.§-a a kedvtelésből tartott állatok tartásának részletszabályait tartalmazza,köztük a kedvtelésből tartott állat tartási helyének olyan méretűnek kell lennie,hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni.

Ezen túl a Kr.a tartási hely területét m2-ben is meghatározza,hiszen a 14.§ (5) bekezdése alapján ,,tilos ebet tartósan 10 m2-nél kisebb helyen tartani".

A csoportosan tartott ebek esetében az akadálytalanul használható terület Kr.14.§ (6) alapján minimum 6 m2.

  A 2010-es Kr.megalkotásával a jogi helyzet alapvetően megváltozott,mivel addig nem volt a kedvtelésből tartott állatok tartásáról országos szintű szabályozás,amelyhez az önkormányzatoknak igazodniuk kellett volna.

2010 óta már van ilyen,így a továbbiakban a kedvtelésből tartott állatok tartásának szabályozása nem lehet a helyi önkormányzatok képviselő testületének biztosított jogalkotási tárgy.

Az Ör.a Kr.14.§ (2),valamint (8) bekezdéseiben meghatározott tartási szabályokon túl nem állapíthat meg azoktól eltérő rendelkezéseket.

  Megjegyezte az Alkotmánybíróság,hogy a Kr.14.§ (2) bekezdése a Ptk.100.§-ával összhangban -úgy határozza meg az állattartás módját,hogy az állat természetes viselkedésének biztosítása mellett e tevékenység tartósan és szükségtelenül ne zavarja a környező lakóközösség kialakult élet-és szokásrendjét.

Az állatok tartása tehát a Ptk., az Ávtv.,valamint a Kr. szabályainak betartásával történhet.

  Amennyiben az állattartással érintett személyeket az állattartás szükségtelenül zavarja tulajdonjoguk gyakorlásában,akkor a Ptk. 191.§-a alapján a jegyzőhöz és a bírósághoz fordulhatnak birtokvédelmi igényük érvényesítésére.

  Az állatvédelmi törvény szabályozza az állattartó kötelezettségeit az állattartás körülményeivel kapcsolatban is,továbbá a Kr. is,miképpen állatvédelmi bírság is kiszabható.

E jogszabályok alapján a jegyző hatósági jogkörben eljárva az állatvédelmi és állattartási szabályok megsértése esetén megtilthatja,illetve korlátozhatja az állattartást és ebben természetesen kötve van a Kr. szabályaihoz is.

  Ami az Ör.10.§-t illeti az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálja,hogy az Ör.10.§(1) bekezdése jogszabályba ütközik-e .

  Az állattenyésztésről szóló 1993 évi CXIV törvény (Átv.) az általa definiált állattenyésztés szabályozására  tartalmaz rendelkezéseket.

Az  Átv. hatálya alá tartozik a gazdasági céllal állatfajok,fajták,hibridek tenyésztésének,előállításának,forgalmazásának,felhasználásának céljából végzett tenyésztés,illetve szaporító anyag előállítása,forgalmazása és felhasználása.

Az Átv.IV: fejezete ,,Engedélyköteles tevékenysége" címmel sorolja fel az engedélyhez hozzájárulásához kötött tenyésztési tevékenységeket.

E tenyésztési tevékenységfajták esetén a ,,tenyésztési hatóság"engedélyét kell beszerezni.

Az Ör-ben szabályozott kutya-macskatenyésztési tevékenység azonban nem szerepel az Átv-ben felsoroltak között.

  Egy tevékenység engedélyéhez kötése-itt a kutya és a macskatenyésztés-hatósági engedélyhez kötése a tevékenység feltételes tiltásával egyenlő,mivel ilyen esetben a tevékenység engedély nélküli folytatása tiltott.

Az önkormányzati hatósági engedélyhez kötés alkotmányjogi feltétele ezért az,hogy az önkormányzatnak joga legyen az engedélyhez kötött tevékenységet megtiltani.

  A Kr. meghatározza,milyen feltételekkel lehet állatokat kedvtelésből tartani (illetve velük kereskedni),ami Kr. szerint a tenyésztést magába foglalja.

  E szabályok szerint nem kell hatósági engedély egyik tevékenységhez sem.

  Az állatvédelmi törvény meghatározza az önkormányzatok állatvédelmi feladatait,amelyek között a kedvtelésből tartott állatok tenyésztésének engedélyezése egyáltalán nem szerepel.

  Az önkormányzatok hatóság jogkörei az állatvédelmi törvény 49.§ (3) b. által kibocsájtott Kr.szerint állatvédelmi jellegűek.

A felsorolt jogszabályok tehát meghatározták sz önkormányzatok hatósági tevékenységét a kedvetelésből tartott állatokkal kapcsolatban is.

Az önkormányzatok hatósági tevékenységében az engedélyezés nem szerepel,viszont a jegyző számos hatósági intézkedést tehet,ám ezek feltétele,mindig az állatvédelemere vagy állattartásra vonatkozó szabályok megsértése.

Előzetes engedélyezéséről sehol nincs szó.

  Az önkormányzat tehát rendeletben nem írhatja elő a kutya-macskatenyésztés engedélyhez kötését,mert egyáltalán nem tilthatja meg a jogszabályoknak megfelelően tartott állatok tartását.

Egyedül a jogszabályok megsértése esetén jogosult ( akkor is államigazgatási hatáskörben) az állattartóval szemben (aki lehet tenyésztő is) hatósági eszközökkel fellépni.

  Ennek következtében a kutya-macskatartás,vagy a tenyésztés nem köthető hatósági engedélyhez.

Ugyanakkor az önkormányzat az állatvédelmi hatósági jogkörében köteles ellenőrizni,hogy az állatokat a jogszabályok előírt feltételek között tartják-e.

                                                       Segítségünkre volt: Dr.Pozsonyi Anikó

Egy kis kutyát hogyan is neveljünk?

  Ha valaki úgy dönt, hogy egy kutyát fogad maga mellé társul, a kölyök nevelése is az ő felelősége ugyanúgy, ahogy az oltások beadatása vagy a megfelelő mennyiségű napi mozgás biztosítása.
Ez garantálja az állatnak a gazdájával és annak családjával való harmonikus együttélését, akárcsak a társadalomba való beilleszkedését.
Ellentétben az általános nézettel, a kölyök nevelését minél fiatalabb korban kell elkezdeni, hiszen ő ekkor a legtanulékonyabb.

Általános tanácsok:

1. JÁTÉK:
  A kölykök imádnak játszani.
Ragadja meg ezt a lehetőséget, így rövid, szívesen elvégzett feladatokkal, kényszer nélkül taníthatja kiskutyáját.

2. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE:
  A kutya felnevelés lépésről lépésre történik.
Amikor még nagyon kicsik, a kölykök csak rövid ideig képesek koncentrálni: ha naponta 3-5 percnél
tovább gyakorol kutyájával, könnyen kimerítheti.
  A gyakorlási időt fokozatosan növelje, így a kölyök 6 hónapos korára már akár 30 percig is gyakorolhat.
Azonban annak érdekében, hogy elősegítse a kölyök szocializációját, javaslom, hogy tegye lehetővé, hogy minél több tapasztalatot szerezzen már egész fiatalon: autózás, találkozás gyerekekkel, felnőttekkel, más állatokkal is.

3. DICSÉRET- BÜNTETÉS:
  A nevelés sikere a dicséreten és a büntetésen alapszik.
A játék mellett, ami lehetővé teszi, hogy a közösen eltöltött örömteli pillanatok alatt nevelje kutyáját- a kölyök neveléséhez feltétlenül szükség van bizalomra, türelemre és némi szigorra is.
Mivel a kutyának rendkívüli érzéke van az őszinteséghez, mindent meg fog tenni azért, hogy elnyerje az Ön bizalmát és szeretetét, valamint hogy megfeleljen Önnek.

4. JUTALOM:
  A jutalom fokozza a motivációt és megkönnyíti a nevelési folyamatot.
Ahhoz, hogy hatékony legyen a nevelés, a jutalom okozzon örömet a kutyának, például a gazdi simogassa meg a kölyök fejét, és meleg hangon dicsérje őt.
Jutalomfalatot csak rendkívüli esetben adjunk, különben már egész fiatalon túlsúlyossá válhat a kutya. Másrészről viszont minden csínytevésért vagy nemkívánatos viselkedésért azonnal meg kell büntetni a kölyköt; azonban nem felejtse, a büntetésnek csak akkor van értelme, ha a kölyköt tetten érte.
A legtöbb kölyök esetében elég a magabiztos, mélyebb hangú dorgálás.

5. VEZÉNYSZAVAK:
  Az Ön által használt vezényszavaknak kutyája számára érthetőnek kell lenniük, vagyis legyenek egyszerűek, rövidek, és gyakran ismételje azokat.
Ne feledje, kutyája számára sokkal fontosabb a hangsúly, amellyel kiejti a szavakat, semmint azok tartalma. Ezért mindig eltérő hangsúllyal ejtse ki a szavakat annak megfelelően, hogy az vezényszó, dicséret, vagy szidás.
A mozdulatok szintén nagy segítségére lehetnek.

1. LECKE
-Tanítsa meg neki a nevét!-
  Felesleges kiabálni, mivel a kutyának rendkívül jó a hallása: ejtse ki a kutya nevét lassan, és tagoltan, hogy felhívja magára a figyelmét,
és minden vezényszó előtt mondja ki a kutya nevét.
Az első dolog amit meg kell tanulnia egy kölyöknek az a neve.
Minél rövidebb ez a név, a kölyök annál könnyebben jegyzi meg.
Már az első naptól szólítsa a nevén.
A behíváshoz mindig kötődjön valami kellemes dolog, ha odajön, dicsérje meg, szóban és simogatással.
Ha késve jön oda, ne szidja meg.

2. LECKE:
-Nem, nem szabad!-
  Használja a vezényszavakat következetesen: amit egyik nap tilos, az másnap is legyen az; és ezt tartsa is be mind Ön, mind a családtagok.
A nem kötődjön minden tiltott dologhoz, bármi legyen is az.
Határozottan, röviden és egyértelműen szóljon rá a kölyökre, amikor tetten éri.

3. LECKE:
-Szobatisztaság-
  Ha a kölyköt baleset éri otthon az Ön távollétében, ne szidja meg.
A szidás csak akkor hatásos, ha tetten érte a kölyköt! 
Vigye ki gyakran a kölyköt ha lehet napközben akár kétóránként is, etetés, ébredés, játék után viszont mindig.
Ha sikerrel jár kint, dicsérje szavakkal és simogatással.
Ha otthon a lakásban elkezd körözni, szintén ki kell vinni.
Ha tetten éri bent, szidja meg, és vigye ki hogy ott folytathassa dolgát, és ha végzett kint, dicsérje meg.

1-Ül! : 
  Miközben kiadja az -Ül!- parancsot, csípőjénél nyomja le a kölyköt; ezalatt a másik kezével tartsa magasan a fejét.
Amint leült a kölyök, dicsérje meg,közben mondogassa a kutya nevét és simogassa.

2-Fekszik! :
  Először ültesse le a kölyköt, majd guggoljon le mellé.
Fogja meg a mellső lábait, és azokat finoman húzza előre, vagy martájékon nyomja le a földre.
Ezzel egyidőben adja ki a -Feküdj!- parancsot. Ha sikeresen lefeküdt, dicsérje meg!

3-Marad! :
  Ültesse le a kutyát, és az -Ül!- parancsot egészítse ki a -Marad!- paranccsal. Távolodjon el pár centire a kölyöktől, és ha feláll, szóljon rá a -Nem!- vezényszóval, ültesse vissza ismételje az -Ül!-  -Marad!- parancsot.
Ha sikerül, dicsérje meg.
Ahogy kezdi megérteni a feladatot, fokozatosan távolodjon tőle.


4. LECKE:
-Ül, fekszik, marad!-
  Nagyon fontos, hogy ezeket a vezényszavakat a megfelelő sorrendben tanítsa meg a kölyöknek és csak akkor kezdjenek neki egy új vezényszó tanulásához, ha az előző már biztosan megy.
Ezeket a vezényszavakat a pórázon vezetett kölyökkel kell elvégeztetni.


5. LECKE:
-Sétálás pórázon-
  Soha ne üsse meg kutyáját a pórázzal: a póráz jelentse azt, hogy sétálni megyünk, vagyis valami örömteli dologhoz kötődjön, ne pedig büntetésez. 
Akárcsak a szobatisztaságot, a pórázon sétálást is annál hamarabb megtanulja a kölyök, minél korábban kezdik el gyakorolni.
Hagyja, hogy a kutya megszokja a nyakörvét, majd gyakorolja a pórázon sétálást először a lakásban, naponta többször, rövid ideig.
Most a kutyának meg kell tanulnia, hogy házon kívül sétáljon pórázon.
Először ültesse le a kölyköt, majd adja ki a -Gyere!- vezényszót és induljon el.
Hagyja a pórázt lazán, először úgyis össze vissza fog bóklászni.
Ha Ön megáll, ültesse le és dicsérje meg.
Ha a sétálás már zökkenőmentesen megy laza pórázzal, fokozatosan rá lehet venni, hogy láb mellett kövesse rövidített pórázhosszal.
Ha húzna a kölyök, egy enyhe rántás a pórázon és a -Nem!- paranccsal le lehet szoktatni.

6. LECKE:
-A kutya behívása-
  Ha a kölyök nem jön oda a -Gyere!- parancsra, távolodjon el tőle az ellenkező irányba, vagy bújjon el: a kölyök megijed, hogy egyedül hagyják, és nagyon gyorsan oda fog szaladni! 
A -Gyere!- a parancson kívül azt is jelenti, hogy magához hívja egy dicséretre, egy simogatásra; a behívásnak pozitív cselekedethez kell kapcsolódnia, de némi szigorúságot is igényel.
A behívást először kapcsolja az etetéshez: egy családtagja fogja meg a kutyát, hívja oda a kölyköt a nevén szólítva, a -Gyere!- paranccsal.
Szép fokozatosan a kapott simogatások és dicséretek, no meg a pozitív élmények hatására a kölyök a -Gyere!- parancsot össze fogja kötni azzal, hogy azonnal Önhöz kell szaladnia.
A behívást először lakásban, aztán olyan helyen gyakorolja ahol semmi zavaró vagy veszélyes tényező nincs.

7. LECKE:
-Egyedül otthon-
  Amennyiben lehetséges, 4-5 hónapos kora előtt ne hagyja egyedül a kutyát, mert azzal komoly félelmet válthat ki a kölyökből.
Az egyedüllét olyan helyzet, amivel a kölyök időnként szembesülni fog.
Ahhoz, hogy egyedül hagyja, használja ki az olyan alkalmat, amikor a kölyök elfáradt.
Eleinte csak rövid időre pár percre hagyja magára a kiskutyát.
Ha a kölyök sírni kezd, menjen vissza hozzá szidja meg , majd menjen ki újból.
Amikor visszamegy hozzá, dicsérje meg ha csendben várta.
Fokozatosan hosszabbítsa meg távollétének időtartamát.

8. LECKE:
-Etetés-
  A jutalomfalatok és az ételmaradékok felborítják a kiegyensúlyozott tápanyagbevitelt, amit Ön a teljes értékű táp etetésével biztosít.
Emellett ha ezek plusz táplálékként kerülnek etetésre, a kutya könnyen elhízhat, illetve koldulni kezd az Ön étkezésekor.
Az etetésnek legyen meghatározott időpontja, ugyanabban az edényben, és helyen.
Mindig először maga étkezzen ezzel adja értésére a kutyának, hogy Ön a falkavezér és tudni fogja hol a helye a rangsorban.

MOZGÁS

  A lakásban tartott kutyát naponta legalább 2x vigyük le sétálni.
Ebből az egyik lehet csak egészségügyi séta, de legalább az egyik alkalommal legyen futkározás, játék (a többiekkel).

  Kerti kutyát nem muszáj elvinni sétálni, különösen, ha hatalmas a kert, de nem árt! 
A kutyának jót tesz (ahogyan az embernek is), ha megismeri a környezetét, ha a környéken élő kutyákat nem csak az ugatásuk alapján ismeri, ezenkívül nekünk is jó, ha minden nap rendszeresen mozgunk! 
A szabadban, utcán, más kutyák között másmilyen hatások, ingerek, szagok érik, mint otthon, a jól megszokott környezetben.
Jót fog neki tenni, ha másokkal is barátkozik, játszik, nemcsak a családdal!

A KUTYÁT NEM TARTJUK LÁNCON VAGY EGÉSZ NAP EGY KIS KENNELBEN! 
  Ha ki tud szökni, a kerítés megjavítása, megfelelő kerítés készítése legyen az első, ne a kutya örökbefogadása!

  A nyakörvnél sokkal egészségesebb a hám, nagytestű kutyák esetében is, mert így nem a gége szorul, hanem a has-hátat húzzuk vissza, valamint nem tud kibújni belőle.
Azért legyen rajta egy nyakörv is, amire a biléta kerül.

  Új kutyát sose engedjünk szabadon!
Várjuk ki türelemmel, amíg kialakul benne a ragaszkodás és a kötődés.
Ez kutyától függ, általában 2-3 hónap, amíg biztonsággal el lehet engedni.
Mindig nagy, belátható, nyílt terepen kezdjük el gyakorolni, mennyire hallgat ránk, milyen helyzetekben nem jön vissza.
És fokozatosan, először csak pár percre, aztán egy nagy játék idejére, majd hazafelé egy darabon,
a kapu közelében, stb.
Úttest mellett a járdán legyen rajta póráz, annyit nem ér meg a büszkeség, hogy lerohanjon az útra! 
Még a legjobban nevelt kutya is elfelejtkezhet róla, ha erős szagot fog! 
  Ha visszajön a kutyánk, mindig jutalmazzuk meg dicsérettel, jutalomfalattal.
A környék kutyáit ne szabadítsuk rá egyből, mert megijedhet, támadólag léphet fel.
Előbb csak távolból, majd prózáról, aztán pár alkalom után lehet barátkozni, játszani.
  Tanuljuk meg, kikkel jön ki, kikkel nem, kik azok és általában milyen típusú kutyák azok, akikkel barátkozik, és akiktől fél vagy támad.

Röviden a kutya neveléséről

  Bár minden házban, kertben mások a szokások, néhány alapelvet érdemes megemlíteni.
  A kutyának legyen helye, mert különben nem tudjuk azt mondani, hogy „menj a helyedre".

A kutya életében a szereteten és a törődésen túl talán a legfontosabb a rendszeresség, az állandóság érzése. Tartsuk meg a séták és etetés(ek) időpontját!

  Ha valamit nem szabad, (pl. az ágyra felmenni, gazdiktól vacsora közben kunyerálni), akkor azt tényleg nem szabad!
Ha egyszer felmehet a kanapéra, vagy kap a gazdi tányérjából, legközelebb és akarni fogja, vagy természetesnek veszi.
Ő nem érti, hogy most azért volt felengedve, „mert olyan nagyon édes cukipofa volt".
Ha kerti kutya, akkor senkinél nem szabad bemenni! 
Nem szép, ha anya beengedi, apa meg nem!

  Ha csúnyát csinál (belemegy a virágágyásba, bekakil a lakásba, megtépi a kanapét), tettenérés közben szidjuk meg, röviden, tömören! (Fúj, mit csináltál, nem szabad) 
A kutyák elsősorban a hangsúlyokat értik, nem a szavakat, pláne nem a hegyi beszédeket!
Ha érezzük, hogy valami nincsen rendben, bemegyünk, a kutya csendben fekszik a helyén, és gyermekünk kedvenc játékmacija cafatokban hever a szoba különböző pontjain, akkor nincsen értelme már megszidni,
mert hiába mutatunk rá a darabokra, ő azt már nem érti, hogy azért jár a szidás! 
Adott esetben (pl. lelép a járdáról) rálegyinthetünk az orrára, fejtetőre, de sose üssük meg erőből, vagy rúgjuk meg! A kutyának az orra a legérzékenyebb pontja a hasán, nemi szervén és a farkán kívül, 
így egy legyintést is egyből érteni fog!

Ha szépet, jót csinál (messziről visszajön séta közben, odaadja a botot, vacsoránk közben egy szóra elmegy a helyére), mindig dicsérjük, simogassuk meg, jutalmazzuk meg egy falat virslivel, jutalomfalattal.
Így tudni fogja, hogy legközelebb is érdemes még a legizgalmasabb szagnyomról is visszatérni a gazdihoz.

OLTÁSOK:

Kölyök

4 hetes:
Immunglobulin oltás - nem feltétlenül szükséges
6 hetes:
Parvovírus elleni oltás + féreghajtás
(Veszélyeztetett területen Kennelköhögés elleni oltás)
10 nap múlva:
Féreghajtás ismétlése
8 hetes:
Szopornyica és májgyulladás elleni oltás
10 hetes:
Parvovírus és koronavírus elleni oltás
12 hetes:
Szopornyica és koronavírus elleni oltás
3 hónapot betöltött:
Kötelező veszettség elleni oltás és féreghajtás
6 hónapos:
Parvovírus és koronavírus elleni oltás
2 hét múlva:
Szopornyica és májgyulladás elleni oltás
9 hónapos:
Veszettség elleni oltás + féreghajtás
12 hónapos:
Parvovírus és koronavírus elleni oltás
2 hét múlva:
Szopornyica és májgyulladás elleni oltás
Félévente ismételni:
Féreghajtás
Évente ismételni:
-Parvovírus és koronavírus elleni oltás
-Szopornyica és májgyulladás elleni oltás
-Veszettség elleni oltás
(Veszélyeztetett területen: kennelköhögés elleni oltás)
-Kullancsfertőzés elleni oltások
-Lyme kór ellen
-Kullancs-fertőzéses* időszak kezdetekor
1 hónap múlva ismét
Ezt követően évente emlékeztető oltás:
-Babesia ellen(Imizol)
-Kullancs-fertőzéses* időszakban 4-6 hetente ismételni
-Mindkettő ellen
-6 hetente cserélt, megfelelő nyakörv vagy szőrre felhordható kullancs riasztó vegyszer alkalmazása

Felnőtt kutyának évente két kötelező védőoltást kell beadatni: a kombináltat és a veszettség ellenit.

A különböző oltások szükségességéről, gyakoriságáról, a betegségekről és tüneteikről kérdezze meg állatorvosát!
Pl. azokon a területeken, ahol nincsen kullancs, ott nem szükséges babézia, Lyme-kór ellen oltatni!

A kutya helyes táplálkozása

  A kutya egészsége szempontjából „ideális" testtömeg kiegyenlített táplá­lással állítható be.
A kanoknál persze előfordulhat, hogy jóval súlyosabbak az itt megadott érté­keknél.
 A helyes táplálás első számú alapelve:
-a kutya nem arra való, hogy „haszno­sítsa" az asztali maradékokat és a konyhai hulladékot.

  A szükséges táplálék mennyisége test­tömegtől, életkortól és egészségi álla­pottól függ.
Felnőtt kutya esetén testkilogrammonként iOO 120 kilo-joule (kb. 75 kilokalória) energia­igénnyel számolunk.
Fiatal állatok, vemhes nőslények és munkakutyák ennél jóval több energiát igényelnek.
Hevesebb vérmérsékletű, kis testű, rö­vid szőrű és vékony bőrű állatok ener­giaigénye szintén magasabb.
Szabad ég alatt, kennelben tartott kutyáknak több energiára van szükségük, mint a ke­veset mozgó, hosszú szőrű, elhájaso­dott, fűtött lakásban élő fajtársaiknak.
A gyárilag készített tápok összetételét a csomagoláson is feltüntetik.
  Ezeket a tápokat tudományos ismeretek alap­ján, szakemberek állítják össze, ezért minden, a kutya számára életfontossá­gú tápanyag megtalálható bennük.
Az ilyen tápokkal mindenekelőtt időt ta­karítunk meg, és utazáskor is kényel­mesebb a dobozból etetni.
A gyári tá­pok magas nedvességtartalmú, dobozos kutyaeledel vagy csökkentett víz­tartalmú, száraz tápok formájában kaphatóak.

  Ez utóbbi nem adható na­gyobb mennyiségben, mint a napi táp­lálékadag 1/4-e. Száraz tápok etetése­kor a megnövekedett vízigényről sem szabad megfeledkeznünk.
Készen kap­ható macskaeledeleket ne adjunk ku­tyánknak, mert a macskatápok táp­anyag-koncentrációja túl magas a ku­tyáknak.

  Amennyiben saját magunk készítjük el kutyánk táplálékát, aranyszabályként fogadjuk meg: mindig főzzük meg a húsféléket, mert a nyers hús az ember és a kutya számára is veszélyes fertő­zések forrása lehet: vírusokat, baktériumokat, galandféreglárvákat tartal­mazhat.
  Nyers sertéshússal terjed a ku­tyákra halálos - emberre nem veszé­lyes - Aujeszky-betegség vírusa.
A nyers hús pl. marha(bendő)- vagy ba­romfihús szalmonellákkal lehet fertőzött.
  Fennáll a veszély, hogy egy egész­séges, jó ellenálló képességű kutya -bár nem beteg-, de üríti a kórokozókat és anélkül, hogy észrevennénk, folyamatosan baktériumokkal szennyezi környezetét, környezetünket.
  Főzéssel nem csak a mikroszkopikus méretű kórokozókat, de a galandférgek hólyaglárváit is el tudjuk pusztítani.

  A napi táplálékadag mintegy kéthar­mad részben húsból áll: törpe fajtáknál 100 grammnál kevesebb hús is elegendő, nagy testű fajtáknál ezzel szemben a 2 kg-ot is elérheti a napi húsadag.
Eh­hez a húsmennyiséghez adjunk, a napi táplálékadag 1/3-át kitevő mennyiség­ben, forrázott zabpelyhet, főtt rizst vagy egyéb szénhidrátokban és rostok­ban dús élelmiszert, melyek serkentő­leg hatnak a bélmozgásokra.
  Vitamin­ forrásként sárgarépával, zöldsalátával és egyéb zöldségfélékkel egészítsük ki a fenti keveréket. Ne adjunk kutyának káposztaféléket, felfúvódást okoznak.
Hasonlóan tartózkodjunk a hüvelye­sek adásától is, egészben, szétrágás nélkül lenyelve ugyanis nagyon nehe­zen emészthetőek.

  Ha otthon kizárólag csak kutyánknak főzünk, vagyis semmilyen maradékot nem keverünk kedvencünk tápláléká­ba, akkor egy csipet sót is adjunk a keverékhez.
Amennyiben ebéd, vacsora vagy egyéb maradékokat, tésztát, krumplit is kap a kutya, akkor nincs szükség só kiegészítésre, a túlfűszerezett táplálék károsíthatja az amúgy is érzékeny veséket.
  A falatonként adott kolbászfélék, sonkavég vagy asztali húsmaradékok ugyanezen okból káro­sak kedvencünk egészségére.
Fehérjeforrásként etethetünk húst, fej­húst, szívet-fiatal kutyáknak ne túl so­kat - májat és lépet - nyersen etetve hasmenést okozhatnak, és feketére szí­nezik a bélsarat-, vesét, halat, ez utób­bit mindig főzzük meg; ne etessünk semmiféle füstölt halkészítményt.
  Bal­lasztanyagokban gazdagabb, ugyan­akkor tápanyagokban szegényebb a tüdő, a tőgy, a bendő, a gége; ezeket ásványi anyagokkal és vitaminokkal ki kell egészíteni.

  Ilyen húsrészeket túl­súlyos, elhízott állatoknak célszerű adni: a gyomrot megtöltve hatásosan csillapítják az éhségérzetet; fiatal és vemhes ál­latok táplálására ugyanakkor nem alkal­masak. Lóhús adásakor a főzőlevet ne adjuk a kutyának, mert hasmenést okoz­hat.
Jól emészthető fehérjeforrás a túró is. Nyers tejet ne adjunk, mert hasmenést okozhat; adhatunk viszont heti egy-két alkalommal egy-egy tojást.

Egészséges kutyának nem jelent gon­dot a növényi vagy állati zsiradékok megemésztése.

  Fiatal állatok számára életfontosságú a táplálék ásványi sókkal, vitaminokkal és nyomelemekkel történő kiegészítése.
E célra kifejezetten kutyák számára gyártott táplálék kiegészítők kapható­ak.Ne adjunk kutyánknak embergyógyá­szatban használt kalciumkészítménye­ket, mert a kalcium és a foszfor egymáshoz viszonyított aránya nem felel meg a húsevő állatok élettani igényei­nek.

  Csontok adásával legyünk óvatosak, soha ne adjunk kutyánknak szilánko­san törő csöves csontokat - baromfi, vad -, és gerincdarabokat (karaj).
Nyelőcsősérülésektől kezdve a súlyos vég-béleltömődésig számos problémát okozhatnak az ilyen csontok, sőt a ha­láleset sem ritka.
Aligha van olyan állatorvos, aki ne találkozott volna még ilyen esetekkel.
Fiatal és idős állatok­nak, 6-8 éves kortól ezért egyáltalán nem adunk csontot.
Játék és fogtisztogatás céljából jól beváltak a bőrből ké­szült játékcsontok.
  Az etetések gyakoriságával kapcsolat­ban a következők érvényesek: 6 hóna­pos korig naponta háromszor,
ezt kö­vetően 12-14 hónapos korig naponta kétszer, az ennél idősebb kutyákat pe­dig naponta egyszer etessük, mindig ugyanabban az időben.
Ne szoktassuk rá kedvencünket a napközben adott fi­nom falatokra, különben minden alka­lommal, amikor látja, hogy a gazdi eszik, „alamizsnáért" fog könyörögni és az ünnepi asztalnál ülő vendégein­ket sem hagyja békén.

  Nagytestű, gyomorcsavarodásra hajlamos kutyáknak mindazonáltal ajánlatos naponta két­szer arányosan kevesebbet adni, mert az üres vagy túlságosan telt gyomor könnyebben megcsavarodik, ami nemritkán az állat elhullását okozza.
Elhízott kutyáknál a hét egy napját ki­evezhetjük böjti nappá.
Az elhízás, a kövérség megrövidíti a kutya életét, megterheli a szívet, a vérkeringést és a légzőszerveket, zavarokat okozhat a máj és a bőr működésében, gyengíti to­vábbá az általános ellenálló képességét és növeli a műtéti beavatkozások kockázatát.
  Ritka, hogy az elhízás hátterében valamilyen hormonális zavar áll - a pajzsmirigy vagy a vesekéreg
állományának megbetegedése -, szinte minden esetben egyszerűen arról van szó, hogy a kutya túl sokat kap enni(!).
A táplálkozási eredetű elhízás kezelé­séhez szilárd eltökéltségre és kitartó következetességre van szükség a ku­tyatartó részéről.
A fogyókúra első lé­pése, hogy megállapítjuk az adott fajtára vonatkozó ideális testtömeget.
  Ezt követően a táplálék energiatartalmát a szokásos 60%-ára csökkentjük, és a napi adagot felosztva,
3-4 alkalommal etetünk.
Mindeközben ne feledkez­zünk meg arról, hogy a kutya eleget mozogjon.

  A fogyókúrás táp energia­tartalma akkor megfelelő, ha a heti súlycsökkenés eléri a fél kilót; kis testű fajtáknál ez természetesen - arányosan - sokkal kevesebb.
A normál testtömeg elérése hetekig, hónapokig is eltarthat.
Fogyókúrás célra sovány húsfélék, tü­dő, bendő, sovány túró és zöldségfélék ajánlhatóak.
  A kúra ideje alatt gondos­kodni kell vitamin- és nyomelem kiegészítésről.
Miután a kutya testtöme­ge elérte a normál értéket, fokozatosan térjünk vissza a tényleges szükséglet­nek megfelelő mennyiség etetésére.
A kutyaeledelek gyártói is segítségére vannak a fogyókúráztató gazdinak: szakboltokban fogyókúrás tápok is kaphatóak.
A sokat mozgó, növekedésben levő, vemhes vagy szoptató állatok energia­igénye magasabb az átlagosnál, ad­junk nekik több, élettani szempontból értékesebb húsfélét, növényi zsiradé­kot és ásványi sót!

  Idősebb korban lelassul a szervezet anyagcseréje, és csökken az egyes szervek teljesítőképessége, kutyáknál 8-10 éves kortól figyelhető meg.
Csökken az alapanyagcsere, kevesebbet mozog az állat, ami növeli az elhízás veszélyét, annak minden negatív kö­vetkezményével együtt, vagy éppen el­lenkezőleg, az étvágytalanság és az emésztőszervek lecsökkent teljesít­ményének következményeként alul­tápláltság alakul ki.
  A tápláltsági álla­pot megítélésében egy jó mérleg segít­ségére mindig számíthatunk. Az idő­sebb állatok tápláléka legyen ízletes, könnyen emészthető; a napi adagot 2-3 alkalomra elosztva csökkenthetjük az emésztőrendszer megterhelését.
Fehérjeforrásként kevés, de táplálkozás­élettani szempontból értékes, magas fehérjetartalmú húsféléket vagy túrót adunk. Szénhidrátforrásként megfelel a főtt zabpehely, rizs stb.
Főzéskor a tápanyagok egy része alkotóelemeire esik szét, ami javítja felszívódásukat.

  Részesítsük előnyben a magas linol-savtartalmú zsiradékokat, a margarint vagy a növényi olajokat.
Nyomele­mekkel, vitaminokkal, szükség esetén enzimekkel is ki kell egészíteni ked­vencünk táplálékát.
Ez utóbbiakat ter­mészetesen állatorvos írja fel.

Az etetőtálat, miután kedvencünk be­fejezte az evést, függetlenül attól, hogy üres-e vagy van benne, mindig vegyük el, tegyük el olyan helyre, ahol a kutya nem férhet hozzá. 
Teli vizes edény azonban mindig legyen előtte.

  A foko­zott szomjúság betegségre figyelmez­tető jel is lehet.
Az elfogyasztott víz mennyisége a táplálék minőségétől, a testi munkától,
a levegő nedvességtar­talmától és környezet hőmérsékletétől függ.
A naponta elfogyasztott folyadék­mennyiség testtömegkilogrammonként 40-70 ml.
Száraz tápok etetése, szop­tatás, sportaktivitás, magas külső hő­mérséklet és alacsony páratartalom esetén egészséges állatok is több vizet isznak a megszokottnál.
  Kölykök és idős állatok szintén több vizet isznak az átlagnál, a hasmenéses állatokról nem is beszélve.
Csak akkor tudjuk eldönteni, szükség van-e állatorvosi beavatkozásra, ha a betegségekre utaló általános tüneteket mi magunk is idejében fel tudjuk is­merni.

Allergiás bőrgyulladás és alopécia

  Az allergiás bőrgyulladás kiváltó okai között az első helyen a bolha nyála áll,mögötte következnek csak az egyéb kiváltó okok,mint :
-a táplálék
-a pollenek
-a por atka ürüléke és
-a légzés útján,
-valamint a bőrön át felszívódva a szervezetbe kerülő anyagok.
  Az állatok még bizonyos emberekre is allergiások lehetnek!

Az első jel a viszketés okozta túlzott mértékű mosakodás,amelynek hatására esetenként kisebb sebek tűnnek fel,
különösen a háton.
Az erőteljes mosakodás hatására teljesen kopasz foltok is kialakulhatnak.
Az allergiás reakciót kiváltó anyag ( allergén ) eltávolítása az ideális megoldás,de ez nem mindig lehetséges.
Vannak olyan állatok amelyeknek egyetlen egy csípés is elég az allergiás reakció kialakulásához.
Állatok esetében is el lehet végeztetni az allergia tesztet.
Állatorvos adhat tájékoztatást arról,hogy hol található legközelebb olyan rendelő,ahol a teszt elvégezhető.
 
Alopécia:
Hormonzavar hatására a szőrzetben kopasz foltok alakulhatnak ki,általában a hátsó lábak belső felén,a hashoz közel,nagyjából egyformán mindkét oldalon.

Csak súlyos esetben jelentkeznek kopasz foltok a test más részein is.
Vannak állatok,amelyek spontán visszanövesztik a szőrt,de csak azért,hogy később ismét kihullassák azt.
Nem okoz viszketést.
Gyakoribb hogy a kopaszodást az a mosakodási kényszer váltja ki,amely az allergiás bőrgyulladást kísérő
viszketés okozza.
 
  Kopaszító sömör néven is ismert az a a kórkép,amelynek kiváltó oka egy gomba ( microsporum canis ) ,
ennek hatására azonban a bőr kiszárad és pikkelyesé válik.
A diagnózis felállítását állatorvosra kell bízni.

Kis tigrisek érkeztek az Abonyi Állatparkba

  Három szibériai tigris kölyök,Nadinka,Reika és Jana érkezett az Abonyi Állatparkba.
A csöpségek 2012.április 10-én születtek egy németországi,Hamburg melletti
állatkertben.
  Az anyjuk azonban nem nevelte őket,s az a megtiszteltetés érte az Abonyi Állatkertet,hogy nekik ajánlották fel,gondoskodjanak a 3 kis tigrisről.
  A 3 szibériai kis tigris néhány hete lakik az Abonyi Állatkertben.
-"Egészségesen érkeztek,az tény,higy 1300 km-tert utaztak,tehát nagyon megviselte az út őket,de nagyon szépek."-mondja Tóth Tibor az állatpark tulajdonosa.
  A kicsik még ismerkednek a környezettel,a rendkívül barátságosak,még az idegenek lábához is hozzá dörgölőznek.
  Egy nap ötször esznek,egy kicsi összesen fél liter tápszeres tejet fogyaszt el-ez a korukhoz képest nagy mennyiség is jól jellemzi a falánkságukat.
  Oroszlánok nevelésében van már rutinjuk,bár a tigrisekkel máshogyan kell bánni.
  A csíkos bundájú nagymacskák rokonukkal ellentétben magányosabban szeretnek élni és sokkal bátrabbak is.
  A tigris kölykök minden nap 11 és 15 órakor mennek ki a kifutójukba,ahol 40-45 percig tartózkodnak.
  A szibériai tigrisek egyébbként a legnagyobb macskaféle ragadozók,a szabad természetben már a kipusztulás fenyegeti a fajt.