Még egy kicsi a cicákról:Tigris története (Igaz Történet)

 Most,ahogy nézegetem a képeket aznapról napra,amikor hozzánk került,most látom,hogy szomorú.A kis 8 hetes csöppség arcán bánat ül.Elvesztette édesanyját és testvéreit,akikkel nemrégen vidáman hancúrozott.
Azt,hogy gazdája ugyan tapasztalatlan cicakérdésekben,de megpróbál majd mindent,még nem tudhatta,csak kicsi lelkével érezte,bizonytalan területre tévedt.
  Anyja révén úgy gondoltam a megérzéseimre mindig hagyatkozhatom és éjszaka nem hallgattam sokáig panaszos nyávogását.Egy matracra lefeküdtem a földre,mire az apró szőrgombóc lelkesen kuporodott a fejem mellé,és már szuszogott is.Megnyugodott.Új otthonra talált és szerető családra.
  Ahogy cseperedett az imádnivaló,játékos puha jószág,egyre szebb és szebb fekete és rövidszőrű keverék cicává érett.
  Nyár volt.A cicát hívogatta a természet gyönyörűsége,a madárricsaj,a bogarak repkedése,és minden,ami mozgott.Bennem megindult az aggódás.Kertes házban lakunk.Mi a jobb az én zöldfülű kicsikémnek?Bent tartani biztonságban,vagy kiengedni abba a világba,ahol dübörgő,akár száguldó járművek elüthetik,a gyerekek megkergethetik,a kutyák bánthatják,mások ellophatják,bezárhatják,bántalmazhatják.Megannyi történet zsongott a fejemben a szerencsétlenül járt négylábúakról.
  Óvatosan a középutat választottam.Tigris hihetetlen ügyességével kitanulta hogyan közlekedhet a tetőn.Leereszkedvén az esőcsatornán remekül figyelte a történéseket az utcán és a kertben egyaránt.
  Egy reggel aztán,az egész házban nem leltük Tigrist.Mindenhova benéztünk,minden szekrényt átkutattunk,de hiába,nagyon leleményesen kisurranhatott.A kertben sehol.Egy röpke gondolattól vezérelve felnéztem az almafára,s lám gyönyörűségünk ott várakozott büszkén a fán!Meglátva minket felcsapva a farkát futott felénk.Micsoda boldogság volt ez!Én,aki persze a legrosszabbra gondoltam,mámorosan simogattam.Egy fenyőtű akadt a kezembe.Hohó,te kis kópé,tehát a szomszédban is jártál!
  Újból gyötrődni kezdtem.Az állatorvos szavai zengettek a fülemben:-Ez a cica gyönyörű!Csak nehogy valaki sutty,egy szatyorba tegye!-mondta egy vizsgálat alkalmával.

  Mit válasszak?Tálcán kínáljam a rabságot,de biztonságos aranykalitkát,vagy nyújtsam a szabadságot tele veszéllyel?
  Miért nem bíztam benned?Miért nem hittem nagy cica ösztöneidnek?Miért gondoltam,hogy ha én nem tudom megmutatni,hogyan kell megvédeni magad odakint,akkor te sem fogod tudni?Hányszor szerettem volna
éjszakánként macskává változni és megmutatni neked melyik a járható út,hogyan kell fülelni akár az autókat,merre fuss ha baj van.Elmondtam volna milyenek a kutyák,és még milyenebbek az emberek!Annyira féltelek!
  Mégsem gyanakodtam,mikor egy fadarabot találtam a tető csatornájába feldobva.Mikor este hányni kezdtél,gyomorrontásra gondoltam.Hajnal kettőkor a kórházban is azt hajtogattam lehetetlen,hogy megmérgezték,mikor nem vagy kijárós cica.Reggel az ajtóban állva sűrű könnyeket hullatva kértem a sorsot adjon magyarázatot.A z eredő eső aztán mindent,lehozva a tetőre feldobott ételt.
  Miért ilyen gonoszak az emberek?Miért azt bántják,aki nem panaszkodhat,aki a legvédtelenebb?
  Bárcsak jobb anyukád lehettem volna!
  Ui: A rendőrségen boncolás hiányában nem indítanak nyomozást.Panaszt lehet tenni,amiben megítélendő milyen a szomszéddal a kapcsolatunk,DE óva intenek bennünket a bizonyíték híján megalapozott rágalmazástól.