Az állatkísérlet nemcsak kegyetlen, de rossz, alkalmatlan módszer a kémiai anyagok egészségkárosító hatásának megállapítására.Erre a következtetésre jutott az Európai Unió szakértői szervezete.
Legyen végre tiszteletreméltó tudomány a toxikológia - mondja Thomas Hartung, a vegyi anyagok alternatív tesztelési módszereit értékelő európai központ (ECVAM) igazgatója.
Tulajdonképpen azért hozták létre ezt a szervezetet még 1993-ban, hogy támogassa az EU-nak azt a törekvését, hogy a kémiai anyagok engedélyezéséhez szükséges állatkísérletek számát csökkentsék.
Akkor vált sürgőssé az állatkísérletek nélküli tesztelés, amikor az EU úgy döntött, hogy 10 éven belül teljesen fel kell hagyni a kozmetikumok tesztelésénél az állatkísérletekkel.
Az állatokon való tesztelést még inkább ellehetetleníti az Európai Bizottságnak az a javaslata, amely szerint a mintegy 30 000 féle vegyi anyagot, amit az Unióban gyártanak, és amelyek ártalmatlanságát eddig még sohasem bizonyították, most tesztelni kell.
Ha ezt a tervezett szabályozást jóváhagyják, és 2007-ben életbe lép, akkor hihetetlen sok tesztre - és a régi módszerrel - elképesztő mennyiségű kísérleti állatra lenne szükség.
Egyetlen vegyi anyag engedélyeztetéséhez szükséges tesztelés ma még 5000 állat ( peszticid - rovarirtó esetében 12 000) állat feláldozását igényli.
Most, hogy az új szabályozások rákényszerítették a szakértőket arra, hogy újragondolják az engedélyezési procedúrát, kiderült: az állatkísérletek eredményei nem is alkalmasak arra, hogy kimutassák, valójában káros vagy nem káros egy vegyi anyag az emberi egészségre.
Leginkább a félelem motiválta az állatkísérletek alkalmazását: a kormányok féltek a botrányoktól, amelyeket egynémely gyógyszer, kozmetikum szörnyű egészségkárosító hatása (végtagok nélkül született csecsemők, megvakult asszonyok) robbantott ki.
Az új szabályozás az akut mérgezési (toxicitási) tesztet sejttenyészeten kezdi.
Amelyik anyag a sejtekre mérgezőnek bizonyul - az itt be is fejezi az útját, nem kerülhet állatokon kipróbálásra.
Az elmúlt két évtizedben regisztrált kémiai anyagoknak legalább a 70 %-a ebbe a kategóriába esik - állítja Hartung.
Az állatokon végzett teszteket egyébként soha nem validálta (az érvényességét szigorú kritériumok szerint nem ellenőrizte) senki - szemben a jövőre nézve előírt in vitro (laboratóriumi edényben - azaz sejt, illetve szövettenyészeten elvégzett) tesztekkel.
Az állatkísérletek eddig vagy túlbecsülték vagy alábecsülték az emberekre nézve a kockázatot - vagy közük sem volt hozzá.
Az akut toxicitási (mérgezési) teszteket tehát könnyű labortesztekkel helyettesíteni.
Más a helyzet a hosszútávú kockázat (daganatok, születési rendellenességek) tesztelésével: ott kényszerűen megmaradnak az állatkísérletek, bár korlátozott számban. Arra nézve viszont egyelőre nincs pontos elképzelés, mivel helyettesítik az állatteszteket a hosszútávú hatás tesztelésénél a kozmetikumok engedélyeztetési eljárásában 2013-tól, amikor az EU kozmetikumokra vonatkozó szabályozása betiltja az összes állat-tesztet a kozmetikumok esetében.
Független: A szigorú szabályozásnak oda kellene vezetnie - és talán nem csak a mi véleményünk szerint -, hogy kizárólag az elkerülhetetlenül szükséges vegyszerek folyamodjanak engedélyért...
Az élelmiszeripar kiterjedt vegyszergyűjteményében a többség nem a szükséges, hanem a kényelmes anyagok közé tartozik. Kényelmes a gyártónak és a kereskedőnek, mert hosszú ideig való tárolást vagy éppen a gyenge alapanyagokból mutatós termék előállítását teszi lehetővé...
A TUDOMÁNY ÁLDOZATAI
Állatok felhasználása a kutatásban
„Könyvemmel az a célom, hogy egyrészt hitelesen bemutassam, miként gyötri az ember tudományos kutatásai közben az állatokat, másrészt pedig változtatásokat javasoljak. Nem szándékozom a tudósok becsületébe gázolni, csak kétségbe vonok egy rögződött rossz hagyományt.
Könyvem azon az előfeltevésen alapszik, hogy az ember morális felelősségének át kell nyúlnia saját faja határain, és ki kell terjednie minden szenvedő teremtmény jogaira és érdekeire.
Az állatok védelmét komoly szakmai kérdésnek tekintem, amely meggyőződésem szerint kivételesen nagy figyelmet érdemel ma, az állatok soha nem látott mértékű kizsákmányolásának korában” — írja Richard D. Ryder, aki kísérleti, majd klinikai pszichológusként maga is sok állatkísérlet szemtanúja volt. 1969 óta küzd az állatok jogaiért. „A tudomány áldozatai” című könyvével, amely mindmáig alapműnek számít, ő irányította rá a nemzetközi sajtó és tömegkommunikáció figyelmét az „embersovinizmus” tarthatatlan voltára. Ez volt az első eset, hogy egy modern kori tudós megtámadta az állatkísérletes kutatást.
S hogy miért, az a laikus számára is kiderül ebből a döbbenetes példatárból.
Lehetséges-e, hogy számtalan állatkísérletes kutatás tudományos szempontból teljességgel hasznavehetetlen, és csak a túlhajtott kíváncsiság, a nyereségvágy vagy a személyes ambíció vezérli? Ha a kísérletek túlnyomó része már egyáltalán nem gyógyászat, hanem üzleti célú, indokolt-e ilyen kutatások miatt évente több millió állatot elpusztítani? Csakugyan szükség van-e újabbnál újabb piperecikkekre, kozmetikumokra, háztartási szerekre, növényvédőkre, rovarirtókra, festékekre, műanyagokra, élelmiszer-színezékekre, ízesítőszerekre és seregnyi más termékre? És legfőképp: szabad-e a pusztulásra szánt állatokat úgy kezelni, mintha nem volnának érző, szenvedni képes lények?
Ryder könyve — minden tudományos érvelése és higgadt okfejtése mellett is — felkavaró vádirat, amely fogyasztóként, állampolgárként és erkölcsi felelősséggel rendelkező emberként egyaránt mélyen elgondolkodtatja, s állásfoglalásra készteti az olvasót.
Előszó a magyar kiadáshoz
Kísérleti pszichológusként a cambridge-i egyetemen, majd az Egyesült Államokban sok állatkísérlet szemtanúja voltam, s a látottak irtózattal és megdöbbenéssel töltöttek el. 1975-ben, miközben pszichológusként dolgoztam egy oxfordi kórházban, megjelentettem e könyvemet. Első ízben fordult elő, hogy egy modern kori tudós megtámadta az állatkísérletes kutatást. A könyv akkor nagy feltűnést keltett a brit sajtóban és a televízióban: sikerült érdeklődést ébresztenie az állatok jogai iránt.
Darwin óta tudjuk, hogy mi, emberek az állatvilág tagjai vagyunk. Miért hisszük, hogy fajunk minden más faj fölött áll? Ha nemcsak emberi lények képesek szenvedni és gyötrődni, miért ne terjesztenénk ki erkölcsi gondoskodásunkat minden érző fajra? Vajon az embersovinizmus nem éppolyan elvetendő-e, mint a fajgyűlölet vagy a szexizmus?
E könyv 1983. évi kiadása óta tömegméretű kampányok indultak a nyugat-európai országokban a laboratóriumi állatok fokozott védelméért. Új törvényeket fogadtak el Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Skandináviában és az Európai Közösség országaiban. Ma már csaknem mindegyik nyugat-európai ország engedélyhez köti az állatkísérleteket, nyilvántartja a kísérletezőket és a kísérletek számát. Az engedélyt többnyire csak akkor adják meg, ha az illető kormány úgy találja, hogy a kísérletező megfelelően képzett, és a kísérletet nem lehet élő állatok felhasználása nélkül elvégezni. 1986-ban Nagy-Britanniában új törvényt fogadtak el, amely szerint a tudósnak meg kell győznie a kormányt, hogy az általa okozott fájdalmat vagy szenvedést a kísérlet eredményéből következő valószínű haszon igazolja. A legfontosabb azonban, hogy minden laboratórium nyitva áll a kormány ellenőrei előtt, akiknek, ha törvénysértést észlelnek, felhatalmazásuk van a kísérletek azonnali beszüntetésére. Skandináviában, Kanadában és Ausztráliában etikai bizottságok működnek a laboratóriumokban, ahol laikusok, filozófusok, állatvédők is gyakorolhatnak bizonyos fokú ellenőrzést a kísérleti tervek fölött.
Az Európai Unió 1993-ban kutatóközpontot létesített Olaszországban humánus alternatív technikák kifejlesztésére (szövetkultúrák alkalmazása, számítógépes programok, modellek és filmek felhasználása az oktatásban). Az Unió sürgeti a kormányokat, hogy hatékonyan finanszírozzák az alternatív technikák kifejlesztését.
Az utóbbi tíz évben Nyugat-Európa országaiban csökkent az élő állatokon végzett kísérletek száma — hogy a magasabb költségek vagy a változó szemlélet miatt-e, azt nehéz lenne megmondani. Kétségtelen, hogy amióta e téma nyilvánosságot kapott, a fiatalabb tudósok mind etikai, mind tudományos szempontból kritikusabban viszonyulnak az állatkísérletekhez. Sok ezer ember írt levelet politikai képviselőjének, sürgetve, hogy különösen fegyverek, háztartási termékek vagy piperecikkek kipróbálása érdekében ne okozzanak mérhetetlen szenvedést az állatoknak. Reméljük, hogy Magyarország és más kelet-európai országok is új törvényhozásukban mihamarabb kifejezésre juttatják civilizált hagyományaikat, elismerve az állatok státusát.
Állatkísérlet: -soha többé!
Megalakult az Alternatív Kísérleti Módszerek Magyarországi Konszenzusos Fóruma, mely az állatkísérleteket kiváltó kutatási módszereket hivatott népszerűsíteni. A szervezet azt szeretné elérni, hogy a felhasznált állatlétszám csökkenjen, az állatkísérletek helyettesítsék és az ilyen módszereket tökéletesítsék (3 R stratégia) ez pedig minél szélesebb körben elterjedhessen az ipar, a tudomány, a hatóságok és az állatvédelem területein. December 3-án Budafokon a Törley kastély adott otthont annak a rendhagyó ülésnek, melynek során az állatkísérletekben valamiféleképpen érintett hatósági, illetve civil szereplők megvitatták az állatkísérletek csökkentésének lehetőségeit. Megrázó adatok A jelenlegi EU szabályozás szerint egyetlen vegyi anyag vizsgálatához átlagosan 150 laboratóriumi állatot használnak fel. Valószínű, hogy ez a szám jelentősen csökkenthető. Kérdéseink egy részére az állatok tenyésztett sejtjei, vagy egyszerű fizikai, kémiai kísérletek is megadhatják a választ.
Bár az Uniós tendenciák minden területen javasolják, hogy a szükséges vizsgálatokhoz minél kevesebb állatot használjanak fel, az új módszerek fogadtatása nem mindig zökkenőmentes. Tudósok az állatok mellett A Fórumon felszólalt Vera Rogiers professzorasszony, az Alternatív Kísérleti Módszerek Európai Konszenzusos Fórumának (European Consensus Platform on 3R Alternatives) elnöke, aki hangsúlyozta a konferenciák, szemináriumok, nyilatkozatok jelentőségét, a különböző érvek mérlegelésének fontosságát.
Professzor Dr. Boros Mihály, Tanszékvezető Egyetemi Tanár (SZTE ÁOK Sebészeti Műtéttani Intézet) tudománytörténeti példán mutatta be, hogy új utakat keresni akkor is érdemes, ha a siker nem gyors és azonnali. Az ipar képviseletében felszólalók a biztonság szempontjára hívták fel a figyelmet; arra, hogy olyan alternatív eljárásokra van szükség, amelyek az állatkísérletekkel azonos eredményeket szolgáltatnak. Lassan javul a helyzet Dr. Pallós László Országos Állatvédelmi Felügyelő elmondta, hogy Állatvédelmi törvény életbe lépése óta a kísérleti célú állatfelhasználás csökkenő tendenciát mutat. Magyarországon 2003-ban körülbelül 35 %-kal kevesebb állatot használtak fel kísérleti célra, mint 2000-ben. Az állatvédelem részéről Molnár Mariann, a Eurogroup for Animal Welfare konzultánsa örömmel üdvözölte és támogatásáról biztosította a kezdeményezést. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a párbeszéd folytatása minden érdekelt számára hasznos és megalakították az Alternatív Kísérleti Módszerek Magyarországi Konszenzusos Fórumát. A Fórum hivatalos bejegyzésig is keresi az együttműködést minden olyan szakmai szervezettel, magánszeméllyel, akik sikerre vihetik ezt a napjainkban egyre aktuálisabbá váló ügyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése