Még egy kicsi a cicákról:Tigris története (Igaz Történet)

 Most,ahogy nézegetem a képeket aznapról napra,amikor hozzánk került,most látom,hogy szomorú.A kis 8 hetes csöppség arcán bánat ül.Elvesztette édesanyját és testvéreit,akikkel nemrégen vidáman hancúrozott.
Azt,hogy gazdája ugyan tapasztalatlan cicakérdésekben,de megpróbál majd mindent,még nem tudhatta,csak kicsi lelkével érezte,bizonytalan területre tévedt.
  Anyja révén úgy gondoltam a megérzéseimre mindig hagyatkozhatom és éjszaka nem hallgattam sokáig panaszos nyávogását.Egy matracra lefeküdtem a földre,mire az apró szőrgombóc lelkesen kuporodott a fejem mellé,és már szuszogott is.Megnyugodott.Új otthonra talált és szerető családra.
  Ahogy cseperedett az imádnivaló,játékos puha jószág,egyre szebb és szebb fekete és rövidszőrű keverék cicává érett.
  Nyár volt.A cicát hívogatta a természet gyönyörűsége,a madárricsaj,a bogarak repkedése,és minden,ami mozgott.Bennem megindult az aggódás.Kertes házban lakunk.Mi a jobb az én zöldfülű kicsikémnek?Bent tartani biztonságban,vagy kiengedni abba a világba,ahol dübörgő,akár száguldó járművek elüthetik,a gyerekek megkergethetik,a kutyák bánthatják,mások ellophatják,bezárhatják,bántalmazhatják.Megannyi történet zsongott a fejemben a szerencsétlenül járt négylábúakról.
  Óvatosan a középutat választottam.Tigris hihetetlen ügyességével kitanulta hogyan közlekedhet a tetőn.Leereszkedvén az esőcsatornán remekül figyelte a történéseket az utcán és a kertben egyaránt.
  Egy reggel aztán,az egész házban nem leltük Tigrist.Mindenhova benéztünk,minden szekrényt átkutattunk,de hiába,nagyon leleményesen kisurranhatott.A kertben sehol.Egy röpke gondolattól vezérelve felnéztem az almafára,s lám gyönyörűségünk ott várakozott büszkén a fán!Meglátva minket felcsapva a farkát futott felénk.Micsoda boldogság volt ez!Én,aki persze a legrosszabbra gondoltam,mámorosan simogattam.Egy fenyőtű akadt a kezembe.Hohó,te kis kópé,tehát a szomszédban is jártál!
  Újból gyötrődni kezdtem.Az állatorvos szavai zengettek a fülemben:-Ez a cica gyönyörű!Csak nehogy valaki sutty,egy szatyorba tegye!-mondta egy vizsgálat alkalmával.

  Mit válasszak?Tálcán kínáljam a rabságot,de biztonságos aranykalitkát,vagy nyújtsam a szabadságot tele veszéllyel?
  Miért nem bíztam benned?Miért nem hittem nagy cica ösztöneidnek?Miért gondoltam,hogy ha én nem tudom megmutatni,hogyan kell megvédeni magad odakint,akkor te sem fogod tudni?Hányszor szerettem volna
éjszakánként macskává változni és megmutatni neked melyik a járható út,hogyan kell fülelni akár az autókat,merre fuss ha baj van.Elmondtam volna milyenek a kutyák,és még milyenebbek az emberek!Annyira féltelek!
  Mégsem gyanakodtam,mikor egy fadarabot találtam a tető csatornájába feldobva.Mikor este hányni kezdtél,gyomorrontásra gondoltam.Hajnal kettőkor a kórházban is azt hajtogattam lehetetlen,hogy megmérgezték,mikor nem vagy kijárós cica.Reggel az ajtóban állva sűrű könnyeket hullatva kértem a sorsot adjon magyarázatot.A z eredő eső aztán mindent,lehozva a tetőre feldobott ételt.
  Miért ilyen gonoszak az emberek?Miért azt bántják,aki nem panaszkodhat,aki a legvédtelenebb?
  Bárcsak jobb anyukád lehettem volna!
  Ui: A rendőrségen boncolás hiányában nem indítanak nyomozást.Panaszt lehet tenni,amiben megítélendő milyen a szomszéddal a kapcsolatunk,DE óva intenek bennünket a bizonyíték híján megalapozott rágalmazástól.
 

Az Állatvédelem (egy kis történelem)

  Az állatjóléti szabályozás az állatvédelem keretein belül helyezkedik el. Az állatvédelem nem más, mint az állatvilágot a külső veszélyforrásoktól védő emberi tevékenységek összessége. Ez egy sokrétű fogalom, amelybe beletartozik többek között a természetvédelem, amelynek feladata a fajtagazdagság megőrzése és az élőhelyek védelme. Ide sorolható az állategészségügy, amelynek célja az állatbetegségek, járványok leküzdése, megelőzése. Továbbá beletartozik még a vad és halgazdálkodási állományvédelem és az egyedvédelem is.

Az állatvédelem története:

  Az állatvédelem története gyakorlatilag egyidős a háziasítással, ugyanis a  domesztikált állatok tartása szükségképpen összefügg bizonyos mértékű védelmi tevékenységgel. Az emberek megvédték, ellátták állataikat. Az első tényleges szabályok is nagyon korán kialakultak az állategészségügy területén. Ezek a szabályok aztán az évszázados fejlődéssel és a kereskedelem nemzetközivé válásával már államok közti egyezményekben szabályozott rendszerré váltak. Az azonban nem szűkíthető le csupán az állategészségügyre. Kezdetben az állatokat nem fogadták el érző lényként, hanem csupán gazdasági értéknek tekintették őket. Ez tükröződött a jogi szabályozásban is. Ezért volt jelentős lépés, az állatvédelem érzelmi alapú megközelítése, ami mindenképpen megfelelő jogi szabályozást igényelt. Ez tekinthető az állatjóléti szabályozás, a tudatos állatvédelem kezdetének. Célja az állatok indokolatlan kínzásának, a velük való kíméletlen bánásmódnak megakadályozása, illetve minimumra csökkentése, továbbá az állatfajok fennmaradásának, valamint életfeltételeiknek biztosítása. Az állatvédelem ilyen megközelítése két évszázados múltra tekint vissza, először Angliában és Németországban alakult ki. A teljes értékű védelemnek azonban ki kell terjednie a vadon élő állatok védelmére is. A vadállatok és természetes életterük az emberiség közös örökségét képezik, ami mára egyre inkább veszélybe kerül az urbanizáció, a túlnépesedés és a környezetszennyezések miatt.
Az állategészségügyi normák mellett a jogi szabályozás gyökerei általában gazdasági célú erdőtörvények és vadászati jogszabályok voltak. Megemlíthető Zsigmond király 1426-os rendelkezése a kíméletes erdőhasználatról, valamint erdőrendtartási törvényei 1565-ben és 1669-ben. Korai állatvédelmi tárgyú törvények II. Lipót dekrétuma (1790.) az erdők védelméről (erdei zárlat a pusztítás megakadályozása érdekében) és III. Károly 1729-es dekrétuma a vadászat és madarászás szabályairól. Az első törvények közé tartozik még a 1790:LVII. tv. „Az erdők pusztításának megakadályozásáról”, valamint a vízvédelmi tárgyú 1840:X. tv. A kiegyezést követően a törvényalkotáson túl összeírták a védendő természeti értékeket és szervezeti elgondolásokat is megfogalmaztak.. Ennek eredménye a 1923:XVIII. tv. a természetvédelem közigazgatási kérdéseiről. Hosszú előkészítő munka és erőfeszítések után elfogadták az 1935. évi IV. törvényt az erdőkről és a természetvédelemről. A gyakorlati természetvédelmi munka 1939-ben kezdődött az Országos Természetvédelmi Tanács megalakulásával és a debreceni Nagyerdő védetté nyilvánításával. Az egyedvédelmi szabályozás azonban csak néhány éves múltra tekint vissza Magyarországon. Az Országgyűlés régi jogszabályi hiányosságot orvosolt az állatok kíméletéről szóló 1998:XXVIII.tv elfogadásával.

Környezetvédelem, természetvédelem:

  Az állatvédelem jogi szabályozásához Magyarországon mintegy alapot adott a környezet védelméről szóló 1995:LIII.tv. Ez a törvény nem fektet nagy hangsúlyt az állatvédelem kérdéskörére, ebben megakadályozza rendkívül tág szabályozási köre. Ugyanakkor már a preambulumban megjelenik, hogy az emberi tevékenység eredményeként fajok tűnnek el. Ez  közetlen utalás a fajtagazdaságra, ami része az állatvédelemnek. A tárgyi hatály is az élő szervezetekre és életközösségeikre terjed ki, amelyeket a környezetük megelőzésen alapuló védelmén keresztül igyekszik megvédeni.  Ez a jogszabály valamennyi környezeti elem tekintetében fundamentális normákat tartalmaz. Az állatvédelem konkrétan nem jelenik meg, de az élővilág védelme igen, ami egyaránt kiterjed a növények és állatok megóvására és közvetetten elősegíti ezt az egyes környezeti elemek (föld, víz, levegő) védelme is.
Az állatvédelemhez közelebb áll a természet védelméről szóló 1996:LIII.tv. A természetvédelmi törvény védernyője jelenleg kizárólag a vadon tenyésző, védelemre érdemes és oltalomra szoruló fajok fölé feszül. Ez nem a jogi szabályozás hiányossága, mert a természetvédelem elsődleges célja nem az állatvilág egyedeinek megóvása a szükségtelen szenvedéstől, hanem a természet fajtagazdagságának megőrzése. Ebből következően a védelem az egyednél magasabb szerveződési szintre, az állatfajokra irányul. Így a természetvédelem értelemszerűen csak azon értékes fajok körében hat, amelyek fennmaradására az ember környezetalakító tevékenysége veszélyt jelent. A természetvédelem elvi kereteibe tehát nem illeszthető be a haszonállatok, a tudományos és laboratóriumi kísérleti célra szolgáló, a sport- és szórakoztatási, valamint a kedvtelési célból tartott állatfajok és azok egyedeinek védelme. A biológiai sokféleség megóvása már a preambulumban megfogalmazódik. Biológiai sokféleségen mind a fajon belüli, mind a fajok közti változatosságot kell érteni. A törvény által meghatározott definíciók között is találhatunk az állatvédelemhez közvetlenül kapcsolódó fogalmat. A védett természeti érték a védetté, vagy fokozottan védetté nyilvánított élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei. Élő szervezetnek, tehát élőlénynek minősülnek a mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai. Fontos még az élőhely fogalma. Az élőhely az a térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya, vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak. A vadon élő élőlények védelme külön fejezetet alkot. A biológiai sokféleség elvéből következően valamennyi élő szervezetet megillet egy bizonyos védelmi minimum. Ennek része a túlzott hasznosítás elleni védelem. A túlzott hasznosítás kimeríti az élővilág tartalékait, ezért a törvény kimondja, hogy a vadon élő szervezetek igénybevételével járó semminemű tevékenység nem veszélyeztetheti a biológiai sokféleséget. A genetikailag módosított szervezetek a biológiai sokféleséget befolyásolhatják, ezért létrehozásuk, termesztésük, tenyésztésük, terjesztésük tilos. Tilosak továbbá az élővilág igénybevételének azon módjai, amelyek válogatás nélküli, tömeges pusztulással vagy kínzással járnak. A vadgazdálkodás, a vadászat, halászat és horgászat csak a természetvédelmi szabályozással összhangban folytatható. A vadászat, halászat csak olyan mértékű lehet, ami nem jár a populáció veszélyeztetésével. Különösen fontosak ebből a szempontból a vadászati, halászati, horgászati tilalmak és az állományszabályozás. Szabályozni kell a nem őshonos élő szervezetek betelepítését és visszatelepítését is, hiszen tevékenységük a természeti rendszert jelentős mértékben befolyásolhatja. A betelepítés és visszatelepítés csak egyedi elbírálás alapján, engedéllyel lehetséges abban az esetben, ha megtelepedésük nem az őshonos fajok kárára történik.
  Ez a törvény tartalmazza a védetté nyilvánítás szabályait. Védetté azokat a fajokat kell nyilvánítani amelyek tudományos, kultúrális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekből, valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából arra érdemesek. A hatékony oltalomhoz azonban a fennmaradásukhoz szükséges környezetet is védeni kell. A védetté nyilvánítás szempontjából két tényező érdemel figyelmet. Az egyik a faj veszélyeztetettsége, a másik az „értéke”. A különleges, pótolhatatlan fajokat mérlegelés nélkül védetté kell nyilvánítani. Ez értelmezhető területi, országos, vagy világviszonylatban. A védettség kimondása jogszabályban, területi szinten önkormányzati rendelettel, országos szinten miniszteri rendelettel történik. Védetté nyilvánítást bárki kezdeményezhet. A védelem egyik legfontosabb eszköze, a védett, vagy nemzetközi oltalom alatt álló fajok egyedeivel kapcsolatos tevékenységek ( pl.: elfogás, elejtés, szaporítás, állományszabályozás, kereskedelem stb.) korlátozása, engedélyhez kötése. Ezeket a 8/1998.(I.23.) Korm. rendelet tartalmazza. Engedély akkor adható, ha nem ellenkezik a természetvédelmi érdekekkel, nem jár az állomány sérelmével, vagy közérdekből szükséges. A tudományos célú tevékenységek iránti kérelemhez csatolni kell kutatási tervet is.
  A védett fajok egyedei főszabály szerint az állam tulajdonában vannak. Korlátozottan forgalomképesek, más tulajdont csak a természetvédelem illetékes területi szervének engedélyével szerezhet. A rendelet elsődleges célként a védett fajok egyedeinek a természetes környezetükbe való visszajuttatását fogalmazza meg. Így a tartás, hasznosítás elsősorban a sérült, vagy az önálló életre egyéb ok miatt nem alkalmas egyedek tekintetében áll fenn. A védett, illetve fokozottan védett állat tartására, bemutatására  közhasznú szervezet jogosult, ha van olyan felelős személy, aki az állat gondozását ellátja. Természetes személy számára csak a védett fajok tartása, bemutatása engedélyezhető, ha képes az állat ellátásáról és elhelyezéséről gondoskodni de tevékenységének ez esetben is a közérdeket kell szolgálnia. A solymászati célra kiadott tartási engedély még a fentieknél is szigorúbb feltételekhez kötött.  A védett fajok hasznosítása csak akkor lehetséges, ha ez nem jár az állomány, vagy a biológiai sokféleség veszélyeztetésével. Fokozottan védett faj esetén ezen túl szükséges az is, hogy a hasznosítást természetvédelmi, vagy közérdek indokolja. A védett állatokra vonatkozó részletszabályokat is a kormányrendelet tartalmazza. A rendelet mellékletei meghatározzák a tartással szembeni minimális követelményeket.
  A természetvédelmi oltalom alatt álló  állatok által okozott károk megelőzésére az ingatlan tulajdonosa, használója köteles. Amennyiben erre nem képes kérheti a természetvédelem területi szerveinek (Nemzeti Park Igazgatóság, Természetvédelmi Igazgatóság) segítségét. Amennyiben az illetékes szerv ennek nem tesz eleget, vagy az ingatlantulajdonost indokolatlanul akadályozza a megelőző intézkedések foganatosításában kártérítés fizetésére köteles. A törvény végrehajtását elősegíti a természetvédelmi bírság intézménye. A bírságot az igazgatóság, vagy helyi jelentőségű természetvédelmi terület esetén a jegyző szabja ki.
  A környezetvédelmi, természetvédelmi feladatok végrehajtásáról központi szinten a minisztérium, az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség és az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság gondoskodik. Területi szerveik a Környezetvédelmi Felügyelőségek, Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok, Nemzeti Park Igazgatóságok. A végrehajtásban fontos szerepük van a Nemzeti Park Igazgatóságok szervezetében működő és a települési önkormányzatok által létrehozott Természetvédelmi Őrszolgálatoknak. A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjainak jogait, kötelezettségeit külön jogszabály állapítja meg. Céljuk a természeti értékek őrzése, megóvása, károsodásuk megelőzése. A megyei önkormányzat gondoskodik a megye területén található helyi jelentőségű védett természeti területek védelmével kapcsolatos tevékenységek összehangolásáról. Az ügyésznek is vannak állatvédelemmel kapcsolatos jogkörei, amelyek nem csak a természetvédelemre, hanem az állatvédelmi szabályozás egészére kiterjednek. A Be szabályai alapján eljár a Btk. állatvédelmi szabályainak megsértése esetén. Polgári jogi jogköre, hogy jogszabálysértő cselekménytől eltiltás iránt, vagy az okozott kár megtérítése érdekében pert indítson a polgári bíróság előtt. Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva ellenőrzi az állatvédelmi feladatokat ellátó szervek döntéseit, eljárásait.

Vadászat, halászat:

  Az állatvédelem részét képezi a vadvédelem és a halászat szabályozása. A védelemnek ez a formája is inkább a fajták védelmét szolgálja, de megtalálhatók benne az  egyedvédelmi, állatjóléti rendelkezések is (pl.: kötelezettség a sérült vad felkutatására). A vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról az 1996:LV.tv. rendelkezik. Végrehajtási rendelete a 30/1997.(IV.30.) FM rendelet. A törvény preambulumában fő célként a vadon élő állatok és élőhelyeik védelmét, biológiai sokféleségük megőrzését tűzi ki fő célul, elismerve, hogy ezek hazánk és az egész világ pótolhatatlan értékei. A hatálya a vadon élő, vadászható fajokra terjed ki. A törvény meghatározza a vadászati jog tartalmát. Az állatvédelem kiemelkedő jelentőségét mutatja, hogy a vadászati jog részét képező jogok és kötelezettségek között első helyen a vadnak és élőhelyének védelme áll. Vadászatra főszabály szerint a föld tulajdonosa jogosult, míg a korábbi szabályozás szerint ez a jog az államot illette meg. Vadászat kizárólag vadászterületen folytatható. A vadászterületre speciális szabályok vonatkoznak. Az egyik a terület méretét határozza meg. A másik feltétel, hogy alkalmasnak kell lennie arra, hogy az állatok táplálékot, búvóhelyet találjanak és szaporodni tudjanak. A vadászterület rendeltetés szempontjából kétféle lehet. A vadgazdálkodási vadászterületen olyan tevékenység folyik, amely során egy vadászható állatfaj nagyobb terítéke érdekében az adott faj állományát tudatosan növelik. Ez azonban rendkívül veszélyessé is válhat. Az elhibázott vadgazdálkodás súlyos károkat okozhat a természetes környezetnek. A másik típus a különleges rendeltetésű vadászterület, amely kizárólag oktatási-kutatási célokat szolgál, a vad génállományának megőrzését segíti elő, vagy természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt van rá szükség. A vadászterületen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium engedélyével vadaskertet lehet létrehozni a vadászterület egészének, vagy egy részének bekerítésével. A vadaskert gímszarvas, dámszarvas, muflon, vaddisznó tartására, tenyésztésére, vadászatára szolgál. Ezen állatfajok tekintetében a vadaskert területén nem kell figyelembe venni a vadászati tilalmi időt, a terület eltartó képességét stb. A vadaspark szintén a vadászterület elkerített része, ez azonban kutatási, oktatási célokat szolgál. Ugyancsak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium engedélyével létesíthető.
A vadászati törvény külön fejezetet szentel a vadak és élőhelyük védelmének. Ennek keretében olyan általános állatjóléttel kapcsolatos kötelezettségeket ír elő, amelyeket mindenki köteles betartani. Így mindenki köteles az állatok nyugalmát megóvni, élőhelyének zavartalanságát biztosítani. Tilos a madarak fészkének és fészkelésének bármilyen eszközzel történő zavarása, megrongálása vagy elpusztítása. Tilos a vad kínzása. A vadászok számára további kötelezettségeket is tartalmaz a jogszabály. Ilyen például, hogy sem a vad elejtése, sem pedig elfogása nem járhat annak kínzásával. Ennek érdekében a  vadász köteles az általa megsebzett vagy egyébként a súlyosan beteg vadat annak elejtése céljából felkutatni. Az állatot gyors és azonnali halált okozó lövéssel kell elejteni. Tilos a tilalmi időben, kíméleti területen (a vadászati hatóság vadászati kíméleti területnek nyilváníthatja a vadászterület részét, vagy egészét, ha a vad védelme, a termés védelme, vagy az emberi környezet nyugalma és biztonsága másként nem érhető el), meg nem engedett eszközökkel, vagy meg nem engedett módon vadászni. Vadgazdálkodásnak a vadállomány és az élőhelyének védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenység minősül. Ennek körében a vadászati jog jogosultja köteles a vadállomány védelme érdekében a vadászterület őrzéséről gondoskodni, az állatokat megfelelő mennyiségű ivóvízzel, takarmánnyal ellátni. Ha tömeges elhullást, járványt észlel köteles a állategészségügyi, illetve a népegészségügyi hatóságot értesíteni. A vadgazdálkodás tervszerűen folyik.
  A törvény megszegése esetére két szankció áll a hatóságok rendelkezésére. Az egyik a vadgazdálkodási bírság, amely a jogosultat terheli, amennyiben a hozzájárulásával rendezett vadászat jogszerűtlen. A vadvédelmi bírság ezzel szemben a vadászterület használóját és a vadászt terheli, továbbá mindenki mást is, aki a vadakat kínozza, zaklatja illetve más e jogszabályba ütköző tevékenységével vagy mulasztásával az állományt, vagy az egyes egyedeket sérti, veszélyezteti.
  A halászatról szóló 1997:XLI.tv szerkezetileg hasonlít a vadászati törvényhez. Már az általános szabályok között is találunk állatvédelmi rendelkezéseket. A halászatra jogosult köteles a halak állományának, életközösségének, élőhelyének védelmére, a hal táplálékszerzésének és szaporodásának elősegítésére.    Ugyanakkor a szabályozásból hiányoznak az egyed védelmét szolgáló a kötelezettségek, amelyek a vadászati törvényben megtalálhatók (pl.: kínzás tilalma). A halászati jog jogosultja köteles jogát gyakorolni. Ez már akkor megvalósul, ha az élőhely és populációvédelmi kötelezettségeinek eleget tesz. A vadgazdálkodáshoz hasonlóan a halgazdálkodás is tervszerűen folyik. Ennek keretében a jogosult legfőbb kötelessége gondoskodni a megfelelő vízminőség és a megfelelő sűrűségű halállomány fennmaradásáról. Ennek elsődleges módja az állománytelepítés. A halállomány pusztulása esetén a megfelelő hatóságokat értesíteni kell.  A jogosult köteles a halászati terület őrzéséről is gondoskodni. A halfogás engedélyhez kötött. A populáció védelmében a jogszabály méret és mennyiségi korlátokat szab. Ezen túlmenően létezik halászati tilalmi idő és kíméleti terület is. Természetesen a védett fajok halászata tilos. A törvény tiltja az olyan halászati módszerek alkalmazását, amelyek az élőhelyet, vagy az állományt károsítanák. A halászati igazgatás szervei az illetékes miniszter és a területi halászati felügyelő. A jogszabály betartásának garanciája a halvédelmi és a halgazdálkodási bírság.

Állategészségügy:


  Az állatjóléti szabályozásnak fontos részét képezi az állatok egészségének védelme. Mivel az állat az emberi környezetnek is része, ezért közvetve az állategészségügyi szabályozás az emberek egészségvédelméhez is kapcsolódik. Az állategészségügyi normarendszert az 1995:XCI. tv. tartalmazza. Célja, az új társadalmi, gazdasági viszonyoknak megfelelő szabályozás kialakítása. Az állattenyésztés, élelmiszer-előállítás mai igényei modern normarendszert követelnek. Ez jelentős mértékben befolyásolja az állattenyésztés, mint gazdaságunk egyik fő ágának sikerességét.  Ezenkívül a külgazdasági érdekek is megkívánják a kifogástalan minőségű állati termékek előállítását, hiszen a magyar termelők csak minden igényt kielégítő termékekkel versenyezhetnek a külföldi vetélytársaikkal. Az export fontossága miatt is fektetett nagy hangsúlyt a jogalkotó az állategészségügyi törvény megalkotásakor a nemzetközi szabályokkal, elsősorban az EU előírásaival való összhangra. Ugyanakkor a törvény preambulumában célként jelöli meg az állatvédelmi és környezetvédelmi eszközrendszer fejlesztését is.
  A törvény külön fejezetében szerepelnek az állat egészségével kapcsolatos, vagyis az állatvédelmet ténylegesen szolgáló szabályok. Ez a fejezet tartalmazza az állattartás alapvető egészségügyi követelményeit.   Az állattartás bármely formájának, még a kedvtelésből való állattartásnak is lehet egészségügyi következménye. Ezért szükséges az állattartásra és minden, az állattal vagy termékével kapcsolatos tevékenységre általánosan érvényes egészségügyi szabályok megállapítása. Az állattartás alapvető egészségügyi követelménye, a megfelelő ivóvíz és takarmányellátás, amely sem az állatok, sem az emberek egészségét nem veszélyezteti. Ma már kategorikusan tiltott a gazdasági haszon fokozása érdekében emberre, állatra egyaránt veszélyes, egészségkárosító hatású hormontartalmú, vagy egyéb szerek alkalmazása. A törvény tételesen felsorolja az állattartó kötelességeit az állat egészségének érdekében:
rendszeres állatorvosi ellátásáról gondoskodni (de megilleti az állatorvos szabad megválasztásának joga);
jogszabályban meghatározott esetben :
-állomány-nyilvántartást vezetni és a települési önkormányzat jegyzőjét a tartott állatok fajáról, létszámáról, az -állatok tartási helyéről és a  bekövetkezett változásról azonnal tájékoztatni;
-az állat betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost értesíteni, az állatot megvizsgáltatni, az ----állatorvosnak kezelésre vonatkozó utasításait  végrehajtani;
-állatának az állategészségügyi hatóság által járványügyi, illetve higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását, elszállítását és leölését tűrni;
-az állat elhullását vagy állatorvosi közreműködés nélkül történt kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni, és az állatot vizsgálatra bemutatni;
-jogszabályban meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal megvizsgáltatni;
-az állati hulladékot ártalmatlanná tenni.
  A nyilvántartási kötelezettség az EU-s harmonizáció eredménye, de a bejelentési, vizsgáltatási kötelezettség korábban is az állategészségügyi szabályozás sarkalatos pontja volt. Mivel a betegségek megelőzése, mielőbbi visszaszorítása közérdek, ezért a bejelentési kötelezettség az állat tartóján kívül azokat is terheli, akik az állatot felügyelik, kezelik stb.
  Mind az állatok, mind az emberek egészségére súlyos veszélyt jelentenek a járványok. A járvány lényege, hogy ugyanazt a betegséget egyszerre több állatnál diagnosztizálják. A járványügyi intézkedések éppúgy szolgálják az emberek, mint az állatok érdekeit. Egy hirtelen fellépő járvány nagy veszteségeket, komoly megbetegedéseket okozhat, ezért az elsődleges cél a megelőzés. Ha ez már nem lehetséges törekedni kell a betegség visszaszorítására. A törvény felsorolja a bejelentési kötelezettség alá eső állatbetegségeket. A hatósági állatorvos minden ilyen esetet jelenteni köteles az illetékes főállatorvosnak, jogszabályban meghatározott esetben az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomásnak. A törvény jelentős hatáskört ruház a mindenkori  földművelésügyi miniszterre, járvány esetén gyors és határozott intézkedéseket vár. Ezt tükrözi a mellékleten kívüli bejelentési kötelezettség előírásának joga is. A minisztérium a fertőzéssel érintett területen az állati termékek kereskedelmének korlátozását vezetheti be, továbbá egyéb szükséges intézkedéseket tehet. A járvány megelőzése, terjedésének megakadályozása, a károk elhárítása érdekében az állategészségügyi hatóság is jogosult törvényben meghatározott járványügyi intézkedéseket hozni. -Funkciójukból eredően ezek az intézkedések azonnal végrehajthatók, de jogorvoslatra van lehetőség. A törvény előírja a jegyző értesítését, mivel az elrendelt intézkedések a lakosságot is érintik, valamint a végrehajtásban a hatóságok is részt vesznek. A járványok felismerése tekintetében a hatósági állatorvosok mellett a szabad állatorvos-választás miatt a magán-állatorvosokra is nagy felelősség nehezedik, mivel általában először ők látják el az állatokat. Járványgyanús esetben kötelességük a szakmai szabályok által előírt intézkedéseket megtenni, a hatáskörrel rendelkező szervet értesíteni, továbbá megfelelő utasításokkal kell ellátni az állattartót. A járványügyi intézkedések következtében leölt állatok, megsemmisített anyagok eszközök után az állattartó főszabály szerint kártalanításra jogosult. A kártalanítás alapja a forgalmi érték.
  Az állati hulladék kezelése elsősorban környezetünk védelmében létfontosságú. Az ártalmatlanná tételéről elsősorban a tulajdonos köteles gondoskodni, amennyiben a tulajdonos ismeretlen az illetékes önkormányzatra hárul a feladat.
  Az állatforgalmazási tevékenységekkel kapcsolatos legfontosabb állategészségügyi szabály az engedélyhez kötöttség. Ennek oka, hogy jelenleg a gazdálkodó szervezetek korlátlanul foglalkozhatnak belföldi, vagy nemzetközi állatszállítással. Ezért állatforgalmazási tevékenységet végezni, állatbemutatót, állatkiállítást, állatversenyt tartani kizárólag szakhatósági felügyelet mellett, a jegyző által engedélyezett helyen és időben lehet. Az importált állatokat állatorvosi  megfigyelés céljából meghatározott időre el kell különíteni, mivel egyes betegségek akár több éves lappangási ideje miatt a járványveszély akkor is fennállhat, ha az állat látszólag egészséges. Bármilyen, járványos állatbetegség terjesztésére alkalmas anyagot, eszközt és tárgyat az országba behozni, átszállítani vagy kivinni előzetes állategészségügyi engedély alapján, állategészségügyi határállomáson át, érvényes származási és egészségügyi bizonyítvánnyal szabad (csak hatósági állatorvos állíthatja ki). -  Fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús, valamint elhullott állatot, illetőleg ilyen állattól származó terméket az országba behozni, átszállítani vagy kivinni tilos. A tilalom alól a miniszter rendeletben eltérést engedélyezhet. Az engedély birtokosa köteles az országba behozott árut először a határállomáson, majd ezt követően az első hazai kirakás és a betárolás helyén az illetékes hatósági állatorvosnak ellenőrzésre bemutatni. Az előírások megsértésével behozott árut az illetékes állategészségügyi hatóság köteles lefoglalni, és az áru birtokosának költségére ártalmatlanná tenni. Az állat-egészségügyi ellenőrzést a származási helyen, a szúrópróbaszerű ellenőrzést pedig a rendeltetési helyen is el kell végezni. Európai Uniós előírás, hogy a külső határt jelentő magyarországi határátkelőhelyeken állat-egészségügyi ellenőrzést el kell végezni. Ezt követően azonban a szállítmány az egységes belső piac területén már szabadon szállítható. A szabályozás gyengéje, hogy nem tartalmaz szankciókat az állati termékek illegális behozatalára.
  Az állatgyógyászati termékek előállítása és forgalmazása is szigorú ellenőrzéshez kötött. Kizárólag olyan készítmények kerülhetnek forgalomra, amelyeknek nincs egészségre káros mellékhatása. Ennek biztosítására a jogszabály előírja, hogy az állatorvosok csak a Magyarországon törzskönyvezett, vagy a Gyógyszerkönyvben szereplő készítményeket alkalmazhatják szakmai szabályaiknak megfelelően. További garanciát jelent, hogy az Állat-egészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás ellenőrzést végezhet az állatgyógyászati termékek előállítóinál, forgalmazóinál.

Az állategészségügyi igazgatási feladatok szervezete:

  Az állategészségüggyel kapcsolatos állami feladatokat központi szinten a földművelésügyi miniszter és minisztériuma végzi. A földművelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik az állategészségügyi szolgálat szervezetrendszerének, valamint annak általános és eseti feladatainak meghatározása. Ennek során figyelemmel van a nemzetközi előírásokra. Kijelöli az állategészségügyi határállomásokat, valamint közreműködik a nemzetközi állategészségügyi egyezmények előkészítésében és végrehajtásában. Meghatározza a hatósági állatorvosok szakmai képzését és továbbképzését, valamint az ehhez szükséges feltételeket és forrásokat. A tudományos intézményekkel együttműködve segíti az állatorvos-tudományok művelését, a hazai és külföldi kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását. A kormány jóváhagyásával kihirdetheti a rendkívüli járványveszély helyzetet és annak felszámolására mentesítési programot rendelhet el. A törvény felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy a kialakuló járványügyi veszélyhelyzetek megelőzése, illetve felszámolása érdekében azonnali hatállyal intézkedjen. Rendkívüli járványveszély esetén akár közcélú munkavégzést is elrendelhet. Hatósági jogkörében a népjóléti miniszter jóváhagyásával engedélyezi az állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalát. Munkáját szakmai és tanácsadó szerve az Országos Állategészségügyi Tanács segíti.
  A minisztérium ellátja az állategészségügyi szolgálat irányítását, informatikai rendszert működtet. Előzetes katasztrófatervet készít az állatok járványos  megbetegedéseivel szembeni védekezéshez. Vezeti az állatgyógyászati készítmények törzskönyvét. és a kizárólag állatgyógyászati készítményt forgalmazók és az állatorvosok nyilvántartását. A minisztérium intézkedik az áruk országba való behozataláról, átszállításáról és kiviteléről. Továbbá engedélyezi az állatgyógyászati készítmények üzemi méretű előállítását, gyakorlati kipróbálását, forgalmazását és importját.
  Területi szinten az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás, valamint az alkalmazásában álló állatorvos látja el az állategészségügyi feladatokat. Ennek a szervnek rendkívül fontos szerep jut az állatvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásában. A földművelésügyi miniszter irányítása alatt álló, államigazgatási szervként működő, megyénként illetve a fővárosban létrehozott szerv. Illetékességi területük a székhelyük szerinti megyéhez, illetve a fővároshoz igazodik.  Élén igazgató áll, akit a miniszter nevez ki.   Elsőfokú hatósági jogkörben jár el az állomás alkalmazásában álló hatósági állatorvos, kerületi főállatorvos, területi felügyelő, takarmány-ellenőrzési felügyelő, a zöldség-gyümölcs minőségellenőr és az állomás igazgatója is. A határozatuk ellen az állomás vezetőjéhez, az állomás igazgatójának határozata ellen pedig a minisztériumhoz lehet fellebbezni. Mindegyik állomáson egy állatvédelmi felügyelő tevékenykedik. Az egyes megyék állategészségügyi kerületekre vannak felosztva. Az egyes kerületek élén a kerületi főállatorvos áll.   Alatta dolgoznak a hatósági állatorvosok, kerületenként 6-7 fő. A megyei/fővárosi állomások fő feladata az állatbetegségek megelőzése, felderítése, felszámolása. Állategészségügyi akciókat, így elsősorban a kötelező védőoltásokat, diagnosztikai vizsgálatokat szervez. A hatósági feladatok ellátására ügyeleti és készenléti szolgálatot szervez. Folyamatosan kapcsolatot tart az illetékes önkormányzattal, az ÁNTSZ területi intézeteivel, a területileg illetékes környezetvédelmi hatósággal és a kamara területi szerveivel. Az állomás részt vesz az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszerének működtetésében. Ellenőrzi az illetékességi területén működő állatorvosokat. Rendkívül jelentős feladata az export, import, tranzit tevékenységnek, valamint az állategészségügy szempontjából veszélyesnek minősülő anyagok felügyelete. A hatósági feladatok mellett szakhatósági tevékenységet is végez. Ebben a feladatkörben minősíti az állattartási technológiákat, eszközöket, továbbá szakhatósági hozzájárulást ad a járványügyi felügyelet alá tartozó létesítményeknek és ennek keretében érvényesíti az állategészségügyi szempontokat. A hatósági állatorvosok illetékességi területét az állomás vezetője állapítja meg. Ezen túlmenően megállapítja az állategészségügyi kerületeket is. A kerületekben dolgozó hatósági állatorvosok munkáját a kerületi főállatorvosok irányítják.
  A hatósági állatorvos az állategészségügyi szolgálat általános első fokú hatósága. Hatósági jogkörében vannak közhatalmi, szervező és ellenőrző feladatai. Közhatalmi feladata pl.: engedélyezni az áruk belföldi szállítását, dönteni az állategészségügyi bizonyítványok kiadásáról stb. Szervező feladatkörében ellátja a járványügyi feladatokat, irányítja az állategészségügyi akciókat, ellátja az országba behozott állatok és áruk belföldi állategészségügyi felügyeletét. Ellenőrző feladatkörében felelősség terheli illetékességi területén az állatállomány biztonságos tartásáért, tenyésztéséért, forgalmazásáért. Elvégzi az e törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának ellenőrzését és az állategészségügyi bizonyítványok kiállítását.
  Az önkormányzati feladatokat a települési vagy kerületi önkormányzat képviselő testülete illetve jegyzője látja el. A települési és a fővárosi kerületi önkormányzatok számára azért kellett feladatokat és hatásköröket megállapítani, mert az állategészségügyi szolgálat nem képes minden településen hatósági állatorvost foglalkoztatni, és egy esetleges azonnali intézkedést igénylő döntés meghozatalára egyes településeken csak az önkormányzat rendelkezik az intézkedés meghozatalához szükséges személyi feltételekkel. Nevesített feladatai közé tartozik az állati hulladékok kezelése, a kóbor ebek befogása és a kutyák veszettség elleni oltásának megszervezése. A törvény alapján a jegyző hatáskörébe tartozik a szükséges intézkedések meghozatala állatbetegségek gyanúja esetén.  Az állatvédelmi szolgálat munkáját szakértői intézetek is segítik. A Magyar Állatorvosi Kamara állategészségüggyel kapcsolatos feladatait a Magyar Állatorvosi Kamaráról szóló 1995:XCIV.tv állapítja meg. Az állategészségügyi igazgatás kiadásait központi költségvetési forrásból és a szolgálat díjbevételeiből fedezik.
A fertőző állatbetegségek mentesítési programjára felhasznált támogatások2
-Betegség
Támogatási összeg (millió Ft.)
-Sertések Aujeszky féle betegsége
(kis- és nagylétszámú állományok)
380,904
-Szarvasmarha-leukózis
(kislétszámú állományok)
61,857
-Szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise
(kislétszámú állományok)
189,205
-Szarvasmarhák vírusos hasmenése
(kislétszámú állományok)
61,592
-Baromfi-szalmonellózis, APEH által fizetve
(szalmonellamentes vágócsirke előállítása)
485,000
-Juhok brucellózis-vizsg. (B. melitensis)
2001 és 2002 évek kifizetései 2002-ben
276,411
Összesen:
1 454,969

  A kiadások fedezésére szolgál továbbá a járványvédelmi előirányzat, valamint a törvény által bevezetett szankció, az állatvédelmi bírság. Állatvédelmi bírság fizetésére köteles az állattartó abban az esetben, ha a jogszabályban meghatározott kötelezettségeit felróhatóan megszegi. A bírságot az állategészségügyi állomás vezetője szabhatja ki. Összege húszezer forinttól egymillió forintig terjedhet. A kiszabó állomás  számlájára kell befizetni, annak hatékony működését szolgálja.

Egyedvédelem:


  Az  egyedvédelem az állatvédelem legfiatalabb területe. Magyarországon az egyedvédelem jogi hátterét az 1998:XXVIII. tv. teremtette meg. Ez a jogszabály tartalmazza az állatjóléti szabályozás legfontosabb normáit. Az állatvédelmi törvény megalkotásában jelentős szerepe volt a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő Egyesületnek. Már 1985-ben felajánlotta, hogy szakmai segítséget nyújt az állatvédelmi törvény megalkotásához. 1987-ben el is készített egy törvénytervezetet és benyújtotta a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Ennek nyomán indult meg a jogalkotási munka a nemzetközi egyezményekre is figyelemmel. Ezzel párhuzamosan egyre erősödő társadalmi kezdeményezés (főleg állatvédő egyesületek, médiák, tudósok) is sürgette a megfelelő törvény elfogadását. Ezt táplálták a nap mint nap tapasztalható riasztó jelenségek is. Az emberi gonoszság mellett a társadalmi, gazdasági igények is gyakran felesleges szenvedésnek tesznek ki állatokat. Kellő jogi háttér és megfelelő felhatalmazás hiányában azonban az állami és önkormányzati szervek nem képesek fellépni az ilyen megnyilvánulásokkal szemben. Ezen belső igények mellett erőteljesen sürgette a jogalkotást az Európai Uniós jogharmonizációs törekvés is. Ennek ugyanis fontos eleme a korszerű állatvédelmi törvény és Magyarországnak ebben a tekintetben jelentős volt a lemaradása. A törvény ellenzőinek érve, miszerint a társadalmi problémák megoldásának meg kell előznie az állatvédelem szabályozását nem tartható. Nem állítható szembe az állatvédelem jogossága az emberek jólétével.
  Végül a törvényt 1998-ban fogadták el, de az eredeti tervezethez képest sok helyen módosult, többször mellőzve jelentős rendelkezéseket az ipari, gazdasági érdekekre figyelemmel. A törvény további hátrányaként értékelhető, hogy alkotmányos szempontból gyenge lábakon áll, mivel hatályos alkotmányunkban az állatvédelem csak közvetetten jelenik meg. A 70/D szakasz alapján az embereknek joguk van a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez. Az alkotmány ezt a követelményt többek között az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. A környezet védelmén belül kaphat helyet az állatok védelme, de talán nem ártana ezt közvetlenül is az Alkotmányba emelni. Ez a jogalkotási lépés ma már nem lenne példa nélkül való, ugyanis például a német alkotmány is állami kötelezettséggé tette az állatok védelmét.
  A törvény célja az állatvilág egyedeinek védelme, az emberek felelősségtudatának fokozása és az állatvédelem általános szabályozása. Kiemelkedő jelentősége miatt mindenképpen törvényi szintű jogszabály alkotására volt szükség, ugyanakkor nem válhatott paragrafushalmazzá sem. Egy rendkívül hosszú, részletes jogszabály az átlagember számára áttekinthetetlen és azzal a veszéllyel járhat, hogy épp a lényeg sikkad el.   Ugyanakkor a későbbi módosítások szükségességet is figyelembe kellett venni, ezért ez a törvény csak az egyedi állatvédelem kereteit, alapvető elveit tartalmazza, a részletszabályokat más jogszabályok határozzák meg.
  A törvény I.  fejezete tartalmazza a hatályát és az alapfogalmak meghatározását. Eredeti hatályát a jogalkotó pozitív taxatív felsorolása tartalmazza, amely (bár a felsorolás széles körű) nem volt szerencsés abból a szempontból, hogy ezáltal a felsorolásból kimaradó állatokra nem vonatkozott a törvény. Ezt a hiányosságot azonban egy 2002-es módosítás kiküszöbölte, így 2003. jan.1-től a kímélet és a jó gazda gondosságának követelménye, továbbá a kínzás tilalma vonatkozik a felsorolásban nem szereplő vadon élő állatokra is.   Az alapfogalmak jelentésének törvényi meghatározása segíti az egységes értelmezést, jogalkalmazást. Ezek között is kiemelkedő jelentőségű két fogalom: az állattartó fogalma, mivel általában ő viseli a felelősséget az állat megfelelő gondozásáért és az állatkínzás fogalma, amely a legtöbb jogvita tárgyát képezi.
  A II. fejezet tartalmazza az állatvédelem általános szabályait. Először az állattartással kapcsolatos alapvető követelményeket, amelyeknek betartása minden állattartó kötelessége. Ezen szabályok célja az állat fajának, fajtájának; etológiai, egészségi állapotának megfelelő életkörülmények biztosítása és a tartási, takarmányozási szükségleteinek kielégítése (a törvény értelmezésében ez a jó gazda gondossága). Ennek valamennyi állategyed vonatkozásában érvényesülnie kell. Ide tartozik a rendszeres (legalább napi 1) ellenőrzés, megfelelő elhelyezés, szakszerű gondozás. Ezen normáknak kell az emberi gondoskodás minimumát meghatározniuk, amikhez képest más jogszabályok egyéb fajspecifikus követelményeket is meghatározhatnak. A probléma az, hogy ezeket a rendelkezéseket az állattartók nem tartják be. Egyrészt mert a köztudatban nem szerepel, így gyakran maguk az állattartók sem ismerik, másrészt a megfelelő szankciók hiánya miatt.
 Nagy jelentőségű az állatkínzás általános tilalma. Az Átv. szerint állatkínzásnak minősül az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy ilyen hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása. A rendelkezés alkalmazása azonban sokszor problémákba ütközhet, mivel az állatkínzás fogalma nehezen megfoghatóan van meghatározva.  Gyakran nehéz eldönteni, hogy mi számít szükséges és mi szükségtelen fájdalomnak. A jogalkalmazó szervek sem rendelkeznek az egyértelmű állásfoglaláshoz szükséges szakértelemmel. A fogalmi meghatározáson túlmenően ezért egy példálózó felsorolást is  tartalmaz a törvény az állatkínzás leggyakoribb eseteivel. Sajnos azonban a jogalkotó ezen tilalom alól több kivételt is enged a gazdasági haszonszerzést a humánum elé helyezve. Ide  tartozik a házilagos liba és kacsatömés, valamint az érett libatoll házi tépése (hozzá kell azonban tenni, hogy a tömés és a toll tépése is bizonyos állatok kíméletét szolgáló szabályokhoz kötött, amelyeket a 32/1999.(III.31.)FVM rendelet tartalmaz). Ennek legfőbb oka, hogy, Magyarországon mintegy 20-25 ezer gazda megélhetése függ közvetlenül a libamáj és -toll előállításától, és vagy 5-7 ezren foglalkoznak kacsatöméssel. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) egyik tanulmánya szerint Magyarország adja a világ hízottlibamáj-termelésének 60 százalékát, évi 1800-2000 tonnát. Fogyasztásban a franciák a vezetők 70 százalékkal, így elsősorban a francia piac diktálja az árakat és ők az embertelen tömést ellenző európai állatvédelmi kezdeményezések legfőbb ellenzői is. Magyarországon a hízott libamáj, mint hungarikum termelése  kiemelkedően jelentős exportágazat, évi 1400-1500 tonna körüli kivitellel. A libamájexport árbevétele 2002-ben elérte a 6,2 milliárd forintot, ami a teljes baromfikivitel 8,6 százalékát tette ki. Kacsamájat a magyar exportőrök 1,8 milliárd forint értékben adtak el külföldön, ami a teljes baromfiexport 2,5 százaléka. Talán az uniós állatvédelmi normáknak is köszönhető a részarány-csökkenés, ugyanis a kilencvenes évek első felében a libamáj és a kacsamáj árbevételi részaránya még magasabb - 12,7, illetve 3,4 százalék – volt.3

Állatkínzás:


  Az állatkínzás szerepelt az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999.(XII.28.) kormányrendeletben. Ebben a jogszabályban a tényállás jogi tárgya azonban nem elsősorban maga az állat, hanem inkább a társadalom, a közerkölcs volt. Vagyis az állatok bántalmazása csak abban az esetben volt büntethető, ha alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen, így ellentmondott a modern állatvédelem lényegének. Ezt a jogi hiányosságot küszöbölte ki a jogalkotó a Btk. 2004-es módosításával, amely az állatkínzást beemelte a bűncselekmények közé.
 „(1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.”4
  A jogszabály-módosítás támogatására több mint 3500005 aláírás gyűlt össze rövid idő alatt, ami világosan mutatja a civil társadalom szemléletváltozását és erejét.
  Maga a törvényi tényállás kétféle elkövetési magatartást tartalmaz. Az egyik az olyan indokolatlan bántalmazás, vagy olyan bánásmód, amely alkalmas arra, hogy a gerinces állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Nem minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak. A nevelés, az idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás például  szükségszerű lehet. Azonban ebben az esetben is rangsorolni kell, meg kell határozni, hogy melyek azok az alkalmazott eszközök, amely büntetendőek, és melyek azok, amelyek nem. Bánásmódnak tekinthető minden olyan fizikai hatás, vagy mulasztás, ami nem sorolható a bántalmazás körébe. Ugyanakkor a bánásmód egyúttal az emberi cselekvés folyamatjellegére is utal. A büntethetőséghez nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy maradandó egészségkárosodást okozzon, elég az is, ha a cselekménye erre alkalmas. A ténylegesen bekövetkező pusztulás, vagy egészségkárosodás csak a büntetéskiszabás során értékelendő súlyosító körülmény. A másik elkövetési magatartás a háziasított emlős, vagy veszélyes állat elűzését, kitételét, elhagyását bünteti. Ebben a tényállásban a védendő jogi tárgy már nem csupán az állat, hanem az ember is, hiszen a magára hagyott állat veszélyhelyzeteket teremthet. Ez indokolja, hogy ebben a bekezdésben a veszélyes állatok körét nem szűkítik le a gerincesekre. A tényállásnak ezt a fordulatát  csak az állat tartója követheti el. Az állattartó fogalmát az Átv. határozza meg.
  Az állat elpusztítása nem diszpozíciószerű, ha jogszabályi engedély alapján történik. Ezért nem tartoznak ide az Átv. illetve más jogszabályok által megengedett cselekmények. Így nem minősül állatkínzásnak a vadászat és halászat, ha az a jogszabályban meghatározott módon és eszközökkel történik. Ugyanakkor a törvény büntetni rendeli az orvvadászatot és az orvhalászatot abban az esetben, ha a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény által tiltott eszközzel vagy tiltott módszerrel történik, illetőleg a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.
  Az Átv. fontos garanciális szabálya, hogy az emberi környezethez szokott, vagy veszélyes állat tartásával nem szabad felhagyni, ellenőrzése azonban rendkívül nehézkes. A probléma megoldását egy átfogó nyilvántartási rendszer jelenthetné. Tilalmazza továbbá az Átv. az állatviadalokkal kapcsolatos valamennyi tevékenységet is. Ez a tilalom ma már szintén szerepel a Btk-ban.
„(1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot tart, tenyészt, kiképez, idomít vagy forgalmaz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”6
  A bűncselekmény alapja az Átv-ben szereplő általános tilalom. A jogszabályhely a gerinces állat részvételével folytatott állatviadalt rendeli büntetni. A törvényi tényállás tekintetében állatviadalnak tekinthető a gerinces állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése; küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat. Egyéb állattal folytatott ilyen jellegű cselekmény szabálysértést valósít meg. Az elkövetési magatartások széles körűek. Ide tartozik elsősorban a szervezés és a fogadásokkal kapcsolatos tevékenységek is. A Btk. sui generis bűnsegédi tényállásként szabályozza az állatok állatviadal céljára történő tenyésztését, kiképzését, forgalmazását.
Azonban hiába szabályoz a jogszabály megfelelően, ha az ellenőrzés, végrehajtás itt sem megfelelő, így még ma is gyakoriak az állatkínzó cselekedetek, sőt állatviadalok is előfordulnak.

Állatokon végzett beavatkozások:


  Az állat védelmének általános szabályai között kapott helyet az állatokon végzett fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozások kérdésének jogi rendezése. A kímélet legfontosabb garanciája, hogy az ilyen beavatkozást végzőktől szemben szakképzettséget, illetve bizonyos szokásos beavatkozások esetén gyakorlottságot kíván meg a törvény. Ez alól kivételt csak az állat érdekében azonnal szükséges beavatkozások jelentenek. Követelmény továbbá az érzéstelenítés is, kivéve, ha önmagában ugyanakkora fájdalommal járna, mint maga a beavatkozás. Tilos a nem az állat egészsége érdekében végzett sebészeti beavatkozás, de ez a tilalom nem vonatkozik az ivartalanításra és a kutyák állam által elismert küllemi előírásainak elérése érdekében végzett műtétekre. A külön törvényekben meghatározott állatok megjelölésénél is a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell választani.
  Az általános rendelkezések között kaptak helyet az állati élet kioltásának szabályai. Legfontosabb szabály, hogy tilos az állat megölése elfogadható ok, vagy körülmény nélkül. Mivel ezek rendkívül sokfélék lehetnek a törvény példálózó felsorolást ad az elfogadható okokról. Ezek közül a legvitathatóbb a prémtermelés, mint megfelelő ok, amely nem szerepelt az eredeti tervezetben. Napjainkra a legális prémkitermelés visszaszorítása vált az állatvédő szervezetek egyik legfőbb célkitűzésévé és a legtöbb európai ország állatvédelmi törvénye is tiltja. Az állatok életének kioltása szinte kizárólag kábítás útján történhet.   Ezen módszerekről külön törvény rendelkezik. Bár kivételt jelentenek ez alól a gerinctelen állatok valamint a házilag, étkezési célra levágott nyúl és baromfi, továbbá a szükséghelyzetek, de ezekben az esetekben is kötelező a lehető legnagyobb kímélettel eljárni. Az állategészségügyi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásáról gondoskodni, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved, vagy tartós, csillapíthatatlan fájdalmai vannak, továbbá ha az állat tartója ismeretlen, továbbá vadon élő állat esetében az egyed a szabadon élésre alkalmatlan. Állat életének a kioltását az állat tulajdonosa, a jegyző, illetve a természetvédelem állami területi szerve kezdeményezheti.

Vágóállatok kímélete:


  Vágóállatok kíméletének általános szabályait is tartalmazza a törvény. Az Európai Unió első 1974-es állatvédelmi irányelve is ebben a témakörben jelent meg. Az irányelv a vágóállatok kábításáról rendelkezett. Célja a kegyetlen bánásmód kiküszöbölése volt. Az egypatás (ló, szamár, öszvér) és a hasított körmű (sertés, kecske, szarvasmarha, stb.) állatok számára kötelezővé tette a kábítást és a mielőbbi kivéreztetést. Ez alól kivételt jelentett a házi vagy kényszervágás, illetve a rituális vágás. Ezt az jogszabályt az 119/1993-as irányelv váltotta fel, amely általános jelleggel kimondja az elkerülhető félelem és fájdalom kiküszöbölését. Részletesen szabályozza a leölés módszereit és eszközeit. Előrelépést jelentett az is, hogy a patás állatokon kívül mára az irányelv hatálya alá tartozik a baromfi a nyúl és a különböző prémes állatok. Magyarország is ezt az irányelvet figyelembe vette a hazai szabályozás kialakításakor. A magyar törvény szempontjából vágóállatnak a házi egypatás, kérődző, sertés, nyúl, baromfi és a prémes állatok minősülnek. A vágóhidakkal szemben alapvető követelmény, az etető-, itatóvályúval felszerelt fedett terület. A felszerelésnek, berendezésnek biztosítani kell az állatok szükségtelen izgalmának, szenvedésének elkerülését és a gyors és hatékony leölést. Az egyedvédelmet szolgáló alapvető szabály, hogy a vágóállatok mozgatását, kábítását, lefogását, leölését végző személyeknek megfelelő képzettséggel, gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezniük. Az állatok elhelyezése során el kell különíteni az egymással ellenségesen viselkedő állatokat. Ha a vágás nem történik meg azonnal, biztosítani kell az állat számára a nyugodt pihenést és mérsékelt mennyiségű táplálékot. A vágóállat állapotát megérkezésekor ellenőrizni kell. A vágóhídon történő vágás során általában kötelező a kábítás, amelynek a kivérzésig tartó érzéketlenségi állapotot kell előidéznie. Ez alól kivételt jelent a rituális vágás , de ebben az esetben is úgy kell lefogni az állatot, hogy az elkerülhető szenvedéstől megóvják. Az ilyen vágást a hatósági állatorvos felügyeli. A vágóhídon kívüli történik a magánfogyasztási célú vágás, a kényszervágás, járványügyi célú vágás. Az általános szabályok ezekben az esetekben is érvényesülnek, az általános rendelkezések között szereplő elkerülhető szenvedés tilalmát pedig minden esetben be kell tartani. Az állatok mozgatására, szállítására, kábítására, leölésére, kivéreztetésére vonatkozó részletes szabályokat a 9/1999.(I.27.) FVM rendelet tartalmazza. A jogszabályok előírásainak betartását az illetékes állat-egészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás felügyeli. Kötelesek évente állatvédelmi ellenőrzést végezni, de eseti  ellenőrzésre is jogosultak.


Veszélyes állatok tartása:


  A veszélyes állatok tartására, szaporítására vonatkozó alapvető szabályok a törvény önálló fejezetét alkotják. A veszélyes állatok felsorolását a 8/1999.(VIII:13.) Köm-FVM-NKÖM-BM együttes rendeletének melléklete tartalmazza. Ezen túl a megfelelő hatóságok egyedi jellemzőik alapján egyéb fajok egyedeit is veszélyessé nyilváníthatják. Veszélyes állatok vonatkozásában több alapvető jelentőségű biztonsági szabály érvényesül. Az egyik legfontosabb a tartás, szaporítás, import engedélyhez kötöttsége (az állatkertekre ehhez képest speciális engedélyezési szabályok vonatkoznak). Természetvédelmi oltalom alatt nem álló fajok esetén az illetékes jegyző adhat engedélyt az állategészségügyi hatóság és a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával. Ha az állat természetvédelmi oltalom alá esik, akkor az engedélyezésre a természetvédelmi hatóság jogosult, de ebben az esetben is szükséges az állategészségügyi hatóság, mint szakhatóság hozzájárulása. A rendelet előírásai szerint engedélyt az kaphat aki:
-cselekvőképes és büntetlen előéletű,
-megfelelő szakirányú tartási ismereteket igazol,
-rendelkezik a szomszédok beleegyező nyilatkozatával,
-méreggel ölő állat esetén teljesíti a mellékletben meghatározott többletfeltételeket,
-teljesíti a biztonsági előírásokat.
  Gazdálkodó szervezet akkor kaphatja meg az engedélyt, ha a fenti feltételeknek megfelelő alkalmazottja van. További fontos feltétel, hogy az állat tartásának feltételei biztosítottak, továbbá a környezet nyugalmát, biztonságát nem veszélyezteti. Ennek részeként az állat csak teljes felügyelet mellett tartózkodhat közterületen és tartójának gondoskodnia kell arról, hogy ne juthasson  be közterületre, vagy más magánterületére.   Lehetőség szerint biztosítani kell a veszélyes állat azonosíthatóságát. Ezen szabályok alá tartozó egyedek szaporítását az illetékes hatóság többletfeltételekhez kötheti.  A jegyző a 245/1998.(XII.31.) kormányrendelet alapján köteles a veszélyes állatokról nyilvántartást vezetni. Ezért az állat tartója köteles az állat eltűnését a jegyzőnek, rendvédelmi szerveknek, illetve elhullását a jegyzőnek és az állatorvosnak jelenteni. Amennyiben az állattartó ezen feltételeket nem teljesíti a megfelelő hatóság elrendelheti az állat állatkertbe történő szállítását és további megfelelő intézkedéseket tehet. További szankcióként sor kerülhet állatvédelmi bírság kiszabására is. Az engedély szükség esetén visszavonható. Ebben az esetben az állattartó költségére gondoskodnak az állat végleges elhelyezéséről, vagy ha ez nem lehetséges akkor kíméletes elpusztításáról.
  A veszélyes ebre vonatkozó speciális szabályokat az állam- és közbiztonságról szóló 1974.évi 17. tvr és a 35/1997.(II.26) kormányrendelet tartalmazza. Veszélyes ebnek a pit-bull terrier és keverékei számítanak. A pitt-bull terrier keverékeire vonatkozó leírást a rendelet melléklete tartalmazza, ez azonban csak küllemi jegyeket tartalmaz. A kutya viselkedését azonban nem a külseje határozza meg, sőt nem is kizárólag az öröklött tulajdonságai, hanem legalább részben a neveltetése, szocializációja. Több hasonló küllemű, eredetileg harci kutyaként tartott fajta tenyésztése folyik hazánkban, minden probléma nélkül. A veszélyes eb leírása így némiképp a büntetőjogból ismert Ambroso tanaira emlékeztet. Ráadásul a pitt-bull terrier amstaff, vagy staffordshire terrier néven továbbra is tenyésztett fajta maradt.
  Ugyanaz a szabályozás vonatkozik az eseti határozattal veszélyesnek minősített ebekre is. A jegyző nyilváníthatja veszélyessé az ebet embernek vagy állatnak okozott súlyos sérülés miatt.  A tartás engedélyezése is az ő hatáskörébe tartozik.
  Az engedélyt kérelemre, díj ellenében adják ki, egy évig érvényes. A kérelemnek tartalmaznia kell a kutya és a felügyeletére köteles személy azonosításához szükséges adatokat. Csatolni kell az ebtartó erkölcsi bizonyítványát, a szomszédok hozzájárulását, valamint igazolást az állat ivartalanításáról (amennyiben szükséges) és mikrochip segítségével történő megjelöléséről. Pitt-bull és keverékei csak ivartalanítva és háztartásonként csak egy darab tartható. Tilos továbbá a  tenyésztése, az országba való behozatala, kivitele, elidegenítése, reklámozása, hirdetése, bármely formában történő versenyeztetése, őrző-védő feladatokra való tartása, képzése és alkalmazása. Ha a veszélyes ebre vonatkozó tartási szabályok megszegése miatt az eb embernek vagy állatnak sérülést okoz, el kell rendelni az eb kiirtását. Ha a veszélyesnek minősített ebre vonatkozó ebtartási szabályokat szegik meg és emiatt az eb
embernek 8 napon belül gyógyuló sérülést vagy állatnak kisebb sérülést okoz, az eb ivartalanítását,
embernek vagy állatnak ismételten sérülést, vagy embernek 8 napon túl gyógyuló sérülést, illetve állatnak súlyos sérülést okoz, az eb kiirtását kell elrendelni.
  A tartási szabályok lényegében megegyeznek más veszélyes állatokra vonatkozó rendelkezésekkel. A kutyát jól elkerített kennelben kell tartani. Az ingatlanon be-  és kijáratainál kell tüntetni a veszélyes eb figyelmeztetést. Az eb felügyelet nélkül nem kerülhet közterületre, vagy más ingatlanra. Elhullását, eltűnését, találását a jegyzőnek kell jelenteni. Többletszabály, hogy a kutya nyakörvén a tulajdonos nevét és a veszélyes feliratot feltüntető bilétát kell elhelyezni. A fenti normák betartását a jegyző, közterületen a rendőrség ellenőrzi.

Állatkísérletek:


  Az egyedvédelem egyik legfontosabb és leginkább reflektorfényben lévő része az állatkísérletek kérdése. Az állatokon végzett kísérletek állatjóléti szempontból mindenképpen elítélendőek, de Ezt az EU a 609/1986. EGK irányelvében szabályozta.  Az irányelv meghatározza az állatkísérlet fogalmát. Tartalmazza a kísérleti állatok tartásának, gondozásának szabályait. Fontos szakszerűséget biztosító szabály, hogy csak megfelelő képzettséggel rendelkező személy végezhet állatkísérleteket. A cél az ilyen kísérletek számának minimalizálása. Ennek érdekében csak akkor alkalmazható élő állat a kísérlet során, ha alternatív megoldás nem lehetséges (ezek kidolgozását szintén a tagállamok feladatává teszi) és ebben az esetben is a lehető legkevesebb és legalacsonyabb rendű állatot kell alkalmazni. Ezt nevezik 3R stratégiának. Elősegítésére alakult hazánkban az Alternatív Kísérleti Módszerek Magyarországi Egyeztető Fóruma7.  Az ellenőrzést a bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettség és az ellenőrző hatóságok létrehozása biztosítja. A magyar szabályozás ezen a téren jogharmonizációs kötelességének eleget tesz, ugyanakkor az Átv nem írja elő a sejtkultúrákon végzett kísérletek elsőbbséget az állatkísérletekkel szemben.
  Állatkísérletnek minősül az Átv. alkalmazásában az állat kísérleti vagy egyéb tudományos célból való felhasználása, amely az állatnak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást okozhat és amely az állat kísérletre való előkészítésével kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor további megfigyelést már nem végeznek a kísérlet érdekében. Nem minősül állatkísérletnek a nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági vagy állatorvosi tevékenység, illetve az állatok leölésének vagy megjelölésének a természettudományok által elfogadott korszerű, kevéssé fájdalmasnak tartott módszereinek alkalmazása. Ez a fogalom megfelel a 86/609 EGK irányelvben meghatározott fogalomnak. Az állatkísérleteket kizárólag nyilvántartásba vett intézmények végezhetnek külön engedély alapján. Az engedély lehet állandó, vagy eseti. Kiadása csak a törvényben meghatározott esetekben (elsősorban emberi, állati betegségek gyógyítása, vagy más fontos tudományos cél érdekében) lehetséges. A kísérletekkel szembeni másik követelmény, hogy indokoltnak kell lennie, tehát új eredményhez, vagy egy korábbi megerősítéséhez kell vezetnie. Az eljárás során alkalmazott módszereknek is korszerűeknek kell lennie és nem járhatnak szükségtelen szenvedéssel az állat számára. Az engedély kibocsátására, nyilvántartására, ellenőrzésre az illetékes megyei/fővárosi Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás jogosult. Az ellenőrzés másik formája az állatkísérletek végzésére jogosult intézményeknél kötelezően létrehozandó Munkahelyi Állatkísérleti Bizottság. A MÁB feladata az állatkísérleti szabályzat elkészítése, végrehajtása. A szabályzattól eltérés esetén jogosult a kísérlet leállítására. Ennek a fórumnak azonban megkérdőjelezhető az objektivitása, mivel a munkahelyi, belső érdekek befolyásolhatják a döntéshozatal során. Tilos állatkísérleteket alkalmazni szépítőszerek, élvezeti cikkek, vagy fegyverek előállítása, fejlesztése érdekében. A törvény tervezetében ez a lista jóval bővebb volt. Tartalmazta többek között a vegyipari szerek, robbanóanyagok, járműfejlesztések érdekében végzett kísérletek tilalmát.


Az állatkísérletek felhasználásának %-os megoszlása iparágak szerint:
       
A PETA (People for Ethical Treatment of Animals) nemzetközi állatvédő szervezet felméréséből kiderül, hogy világszerte az állatkísérletek 63 %-a hadászati célból történik, 31 %-a kozmetikai célokat szolgál, és az állatkísérletek csupán 6 %-át használják fel különböző gyógyászati célokra.8

Az Átv. az Uniós szabályozással összhangban rendelkezik a kísérletek helyettesítéséről is, tehát nem alkalmazható élő állaton végzett kísérlet amennyiben valamilyen alternatív módszer rendelkezésre áll. A kísérletekben felhasznált állatok számát és a kísérlettel járó fájdalmat, traumát is a lehető legkisebbre kell csökkenteni.
  2001. évben Magyarországon összesen 133 állatkísérletre vonatkozó engedély került kiadásra. A kísérletek során összesen 362.390 darab állatot használtak fel, ami közel 40 %-kal kevesebb a 2000-ben felhasznált kísérleti állatszámhoz képest. 2001-ben állatvédelmi bírság kiszabására állatkísérlet vonatkozásában nem került sor.
  A kísérletek legnagyobb részéhez (59,61 %) egereket, patkányokat (19,36 %) és madarakat (7,15 %) használtak fel. Az egerek és a patkányok mindegyike, a madaraknak 75,6 %-a volt kísérleti célra tenyésztve .   Meglepő adat, hogy a sertés esetében a felhasznált állatok egyike sem származott a 243/1998. Kormányrendelet értelmében "tenyésztő létesítményből". Ugyancsak érdekes, hogy az "egyéb emlős" 100 %-a egyéb forrásból került beszerzésre. Kutyák esetében a felhasznált egyedek közel fele (43,69 %) egyéb forrásból, feltételezhetően menhelyekről származott.9

Az állatkísérletek során mindig fájdalomcsillapítást, vagy érzéstelenítést kell alkalmazni, kivéve, ha nem szükséges, nem lehetséges vagy legalább ugyanakkora megterheléssel jár, mint maga a kísérlet. Ugyanazon az egyeden érzéstelenítés nélkül végzett, vagy szenvedéssel járó kísérlet ismételten nem végezhető. A kísérletet követően szakképzett személynek kell eldöntenie, hogy az állat életben hagyható-e. Ha véglegesen károsodott, vagy tartós szenvedést kell elviselnie, akkor az életét kíméletesen ki kell oltani. Amennyiben életben marad a kísérletet végző intézménynek kell gondoskodnia elhelyezéséről, tartásáról.
  Kísérleti célra állatot tenyészteni, tartani és ilyennel kereskedni csak az állategészségügyi hatóság engedélyével szabad. A tartás helye szerint illetékes állategészségügyi hatóság a kísérleti állat tenyésztőjét, szállítóját, valamint a tenyésztő létesítményt nyilvántartásba veszi. Kísérlet céljára kizárólag az erre a célra tenyésztett állat használható fel. 2004. jan. 1-től a háziasított állatok kóbor egyedeit ilyen célra felhasználni már nem szabad. Tilos továbbá az emberszabású majmok és a természetvédelmi oltalom, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény által védett faj egyedeinek felhasználása a kísérletek során.  Az állatkísérleteket engedély birtokában lehet végezni. Az kérelemben meg kell határozni a kísérlet indokait és nyilatkozni arról, hogy a kísérlet elvégzéséhez a megfelelő tárgyi, személyi feltételek rendelkezésére állnak. A kérelmet a Munkahelyi Állatkísérleti Bizottságnak jóvá kell hagynia. Az állatkísérlet engedélyezése iránti kérelem elbírálása során az állomás az Állatvédelmi Tanácsadó Testület Állatkísérleti Tudományos Etikai Tanácsának véleményét kikéri. Az engedély a kiadásától számított legfeljebb öt évig érvényes. Az állatkísérletek magyar szabályozása megfelel az EU- s követelményeknek, melyeket a 86/609-es EGK irányelv tartalmaz.
  Az Európai Unió 90/67/EGK számú Határozatával a kísérleti és egyéb tudományos célra használt állatok védelmével foglalkozó Állandó Tanácsadó Bizottságot hozott létre, amelyben a tagországok képviselői vesznek részt. Minden tagország kijelöli azt a hatóságot, amely az irányelv betartásáért és ellenőrzéséért felelős.
A Bizottság feladatai:
-az állatkísérletekkel kapcsolatos megfelelő információk beszerzése
-a 86/609/EGK számú irányelv végrehajtásával kapcsolatos kérdések megválaszolása
-munkacsoportok létrehozása és működtetése az egyes részterületeken.
Ha egy állatot olyan kísérletben használnak fel, amely hosszantartó fájdalommal jár, a tagállami hatóságnál azt feltétlenül be kell jelenteni, meg kell indokolni, illetve jóvá kell hagyatni. A hatóságnak megfelelő jogi és adminisztratív intézkedéseket kell hoznia, ha nincs arról meggyőződve, hogy a kísérlet elegendő jelentőséggel bír alapvető emberi és állati szükségletek kielégítésére.
  Minden egyes tagország hatósága köteles a kísérletek során felhasznált állatokról statisztikai információkat szolgáltatni és azokat meghatározott időközönként nyilvánosságra hozni. Ez az adatszolgáltatás kiterjed :
a kísérletre felhasznált állatok számára és fajára,
 meghatározott kategóriákba sorolt, kísérleti célra felhasznált állatok számának közzétételére,
meghatározott kategóriába sorolt azon állatok számára, amelyeket a törvény által előírt kísérleti  célra használnak fel.
  Magyarországon a szükséges adatokat a kísérlet vezetője a MÁB elnökének ad át. A MÁB az illetékes állomásra továbbítja, amely összegezve a  Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz továbbítja. A Minisztérium 3 évente tájékoztatja az Európai Bizottságot.

Állatszállítás:


  Az állatszállításokat az EU több irányelvben szabályozza. Az első 1977-es rendelet a szabályozandó területeket jelölte ki és keretet biztosított a későbbi szabályozáshoz, továbbá számos általános és specifikus szabályt is megfogalmazott. A második ilyen tárgyú  szabályozás vezette be az ún. állatszállítási igazolványt, amelynek segítségével az előírások betartását lehetett ellenőrizni. A harmadik 1991-es rendelet az előzőek korszerűsítésére törekszik. Ezen felül a szabályozás hatályát valamennyi állatszállításra kiterjeszti, nem csak a nemzetköziekre és további újításként bevezeti az állategészségügyi  igazolványt. A Közösségben ezen szabályok betartását egy inspektori különítmény ellenőrzi. Magyarországon az Átv. csak az állatszállítás általános szabályait tartalmazza. A részletszabályokat a 52/2003. (VIII.15.) GKM-FVM együttes rendelet tartalmazza. Az Átv. szerint tilos fájdalmat, szenvedést, sérülést okozni az állat szállítása során. A szállítónak gondoskodnia kell az élettani és viselkedési szükségletek kielégítéséről. Amennyiben szükséges megfelelő képzettséggel rendelkező személynek kell az állatok gondozását ellátni. A szállítás során az állat fajától, testtömegétől és a szállítóeszköz típusától függően a férőhelyszükségletre vonatkozó előírásokat kell teljesíteni. Az állat abban az esetben szállítható, ha azt jogszabály nem tiltja, az állat fizikai és egészségi állapota alapján a szállításra alkalmas, valamint megfelelő ellátásáról az állattartó vagy megbízottja gondoskodik. Nem tekinthető szállításra alkalmasnak a beteg vagy sérült állat, kivéve, ha:
olyan kis mértékben sérült vagy beteg, hogy a szállítás nem okoz szükségtelen szenvedést,
hatósági állatorvos engedélyével tudományos kutatás céljából szállítják,az állat-egészségügyi hatóság engedélyével járványügyi célból szállítják.
  Az állatot, amely a szállítás során megbetegszik vagy megsérül haladéktalanul elsősegélyben, illetőleg állatorvosi ellátásban kell részesíteni, valamint indokolt esetben el kell rendelni kényszervágását. Az állatok szállítás alatti elhelyezésére és gondozására vonatkozó előírások végrehajtása alól a hatósági állatorvos adhat írásbeli felmentést, és engedélyezheti az állatok szállítását kezelés, illetve kényszervágás céljából. Azonban ebben az  esetben is tilos az állatnak szükségtelen szenvedést okozni.
 -Az állatot a szállítás során olyan okmányoknak kell kísérnie, amelyből megállapítható az
-állat eredete,
-tulajdonosa,
-a kiindulási és rendeltetési hely, valamint
-az indulás pontos időpontja
  Az EU irányelve alapján a szállítóknak tagállami hatóság által kiállított szállítási engedéllyel kell rendelkeznie. Ennek hiányában nyilatkozatot kell tenniük az illetékes Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomásnak, amely a kérelem alapján 1 évre szóló engedélyt állít ki, valamit a szállítót nyilvántartásba veszi. A tagállamon belüli, vagy 8 órát meghaladó szállítások esetén a szállítónak útitervvel is rendelkeznie kell. Ebben fel kell tüntetni az etetési, pihenési időket, átrakodási helyeket, célállomást. Az útitervet a hatósági állatorvosnak kell bemutatni. Ezen kívül az állatorvosnak kötelessége állat egészségügyi bizonyítványt kiállítania. Ezeket az okmányokat továbbítja az Uniós állat-egészségügyi hatóságokat összekapcsoló számítógépes rendszer (ANIMO) számára. Az állatorvos ellenőrzi az okmányokat, valamint a szállítóeszközt és a szállított állatokat induláskor, a megállási helyeken, a rendeltetési helyen illetve szúrópróbaszerűen. Pontos, fajspecifikus szabályok tartalmazzák a szállítóeszközre, a rakodási sűrűségre, az etetési és pihenési időre vonatkozó előírásokat. A megálló, pihenőhelyeket az állategészségügyi hatóságok rendszeresen ellenőrzik. Az EU-n kívülről érkező állatok esetén a szállítás akkor engedélyezhető, ha a szállító írásban kötelezettséget vállal a szállítás szabályainak betartására, továbbá útitervet készít. Ha a szállítás során jogszabályban, illetve az állat-egészségügyi hatóság határozatában foglaltakat nem, vagy nem megfelelően teljesítették, az illetékes hatóság kötelezi a szállítót az állat jólétének megóvása érdekében szükségesnek tartott intézkedések megtételére. Így elrendelheti:
-az állat rendeltetési helyre történő szállítását vagy az indulási helyre történő visszaszállítását  a legrövidebb úton;
-a szállítmány feltartóztatását, az állat megfelelő elhelyezését és a szükséges ellátás biztosítását; indokolt esetben az állat-egészségügyi hatóság elrendelheti a szakszerű állat-egészségügyi ellátás kötelező igénybevételét is; a felmerült költségeket a szállító köteles megtéríteni;
-indokolt esetben az állat kíméletes módon történő levágását.
Súlyos vagy ismételt jogsértés esetén a hatóság a szállítási engedélyt bevonja. Ha nemzetközi szállítás során történik jogsértés a hatóság értesíti az érintett államok állat-egészségügyi hatóságait. Ha a szállítás során jogszabályban, illetve az állat-egészségügyi hatóság határozatában foglaltakat nem, vagy nem megfelelően teljesítették, az illetékes hatóság kötelezi a szállítót az állat jólétének megóvása érdekében szükségesnek tartott intézkedések megtételére. Így elrendelheti :
-az állat rendeltetési helyre történő szállítását vagy az indulási helyre történő visszaszállítását   a legrövidebb úton;
-a szállítmány feltartóztatását, az állat megfelelő elhelyezését és a szükséges ellátás biztosítását; indokolt esetben a szakszerű állat-egészségügyi ellátás kötelező igénybevételét is; a felmerült költségeket a szállító köteles megtéríteni;
-indokolt esetben az állat kíméletes módon történő levágását.
Meghatározott állatfajták esetén az állattartó köteles a marhalevél kiváltására. A marhalevél, mint hatósági bizonyítvány igazolja az állatok tulajdonjogát és állategészségügyi forgalomképességét. A marhalevél kizárólag a belföldi állatforgalomban érvényes. Amennyiben a marhalevéllel rendelkező állatot külföldre szállítják, a marhalevelet a hatósági állatorvos által kiállított exportbizonyítvány helyettesíti. Marhalevelet az országból tilos kivinni.
A marhalevélnek több fajtája van:
-belföldi egyedi marhalevél, amelyet az állatról egyedenként állítanak ki,
-belföldi közös marhalevél, amelyet több állatról, állatcsoportról állítanak ki,
-külföldi marhalevél, amelyet más országban állítottak ki,
-lóútlevél-marhalevél, melyet külön jogszabály alapján az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer szerint megjelölt lovakról, egyedileg az arra jogosult állít ki.
E marhalevélen történik az egyed forgalomképességének igazolása.
  A törvény a korábbi szabályozásnál szigorúbb feltételeket állapít meg a marhalevél kiváltására. A kiváltás előtt az állategészségügyi és állattenyésztési jogszabályokban meghatározott módon az állatot tartósan meg kell jelölni. A marhalevél kiadása, valamint a kezelési intézkedések a települési és a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjének feladata. A marhalevél díjköteles. Aki a marhalevél kiváltásával, kezelésével kapcsolatos kötelezettségeit elmulasztja szabálysértést követ el és pénzbírsággal sújtható.
  A lóútlevél a marhalevélhez hasonló hatósági bizonyítvány, amely az állat azonosítására, az irányítási intézkedések megtételére való alkalmasságának és állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására szolgál, és tartalmazza a tulajdonos adatait is. A lóútlevelet csak a tulajdonos igényelheti speciális űrlapon. Az igénylőlaphoz kötelező mellékletek is kapcsolódnak. E nélkül a dokumentum nélkül ma már lovat sem szállítani, sem versenyeztetni, sőt, még vágóhidra vinni sem szabad, 2005 júliusától pedig minden lónak rendelkeznie kell lóútlevéllel. Az állami támogatások igénybevételéhez szintén szükséges a támogatás igénybevevőjének állatállományára, -egyedére vonatkozó ilyen dokumentum. A lóútlevél bevezetését hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozása indokolja. Az egységes nemzetközi szabályozást - hasonlóan más állatfajokéhoz - elsősorban a járványvédelmi és élelmiszerbiztonsági szempontok vezérlik. Továbbra is marhalevéllel kell rendelkeznie azon lovaknak, amelyek nem rendelkeznek lóútlevéllel.
 Az állatszállítással kapcsolatos magyar szabályozás teljes összhangban van az EU vonatkozó előírásaival, de túl sok feladatot ró az illetékes hatósági állatorvosra, aki a szállítások mennyiségének megnövekedése folytán nem képes a szállítmányok megfelelő ellenőrzésére.

Állatkert, állatotthon:


  Az állatkertek fontos részét képezik az állatvédelemnek, mivel nem csupán a nagyközönség számára hozzák elérhető közelségbe az állatokat, hanem hozzájárulnak  a fajok megőrzéséhez, a tudományos munkához, továbbá természetvédelmi mentőközpontként is funkcionálnak. Az állatkertek alapvető szabályozását szintén az Átv valósítja meg, míg a részletszabályokat a 3/2001.(II.23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet tartalmazza. Fontos állatvédelmi megkötés, hogy az állatkert nem kereskedhet üzletszerűen az állatokkal.  Állatkert létesítését kérelem alapján az illetékes állami természetvédelmi szerv (a Nemzeti Park Igazgatóság) engedélyezheti. A kérelemnek tartalmaznia kell, hogy biztosítottak az állattartáshoz, az állatok alapvető jólétéhez szükséges, jogszabályban meghatározott feltételek, az állatorvosi felügyelet, az ápolók megfelelő képesítéssel rendelkeznek és megvan a tartós működéshez szükséges anyagi fedezet. A kérelemhez csatolni kell az állat-egészségügyi hatóság hozzájárulását, valamint az állattartási szabályzatot. Szakhatóságként közreműködik az ÁNTSZ, a jegyző és a környezetvédelmi hatóság is. Cirkuszi menazsériának állat tartására, állat, valamint állatszám bemutatására engedély nem adható. Az engedélyt kibocsátó hatóság folyamatosan ellenőrzi a jogszerű működést. Jogsértés esetén az engedély visszavonható, illetve kisebb súlyú normaszegés esetén lehetséges szankció az állatkertnek, vagy egy részének átmeneti elzárása a közönség elől. A tartás során a jó gazda gondosságával kell eljárni. Ezt a fogalmat az Átv. határozza meg. Az állatkertben az állatokat úgy kell elhelyezni, hogy jólétük, természetes viselkedésük biztosított legyen. Egészségüket is naponta legalább egyszer ellenőrizni kell. Az állatfajok, állatcsoportok elhelyezésének minimális követelményeit a rendelet mellékletei tartalmazzák. Ez a jogszabályunk is a Közösség előírásainak figyelembevételével készült, így harmonizál a Tanács vonatkozó 1999/22/EK irányelvével.
  Az állatotthonok is nagy jelentőséggel bírnak az egyedvédelem területén. Az állatotthon gyűjtőfogalom. Ide tartozik az állatmenhely és az állatpanzió. Ez a megoldás nem szerencsés, mivel eltérő jellegű és funkciójú intézményekről van szó. Az állatmenhely közhasznú intézmény, amely biztosítja gazdátlan állatok ideiglenes, vagy végleges elhelyezését ellenszolgáltatás nélkül, felelősséget vállalva a környezetükben lévő emberek biztonságáért. Ezzel szemben az állatpanzió díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben levő emberek és a lakókörnyezet biztonságáért. Az Átv. ebben az esetben is csak a létesítés és a fenntartás alapvető normáit határozza meg. A részletszabályokat a 3/2001.(II.23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet tartalmazza. Állatotthon alapítására természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet jogosult az illetékes jegyző által kiállított engedély alapján. Az engedélyezés során az állat-egészségügyi hatóság és a közegészségügyi hatóság szakhatóságként működik közre. Az engedély akkor adható meg, ha az állattartás feltételi rendelkezésre állnak, az állatorvosi ellátás biztosított, a tartós működéshez szükséges pénzügyi feltételek fennállnak, továbbá az intézmény működése nem sérti a köznyugalmat. Az állatotthon vezetőjének szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie. A mindennapi tevékenység működési engedély alapján történik, ami az engedély iránti kérelem kötelező melléklete. A jogszerűséget az engedélyező hatóság folyamatosan felügyeli és 4 évenként felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményétől függően engedélyezheti a további működést, súlyos hiányosság esetén bezárhatja az állatotthont, vagy megfelelő határidő tűzésével felszólíthatja a hiányosságok kiküszöbölésére. A rendeletből azonban hiányzik a súlyos hiányosság fogalmának pontos meghatározása, így a jogbiztonság követelménye sérül. Az állatotthonokkal kapcsolatban azonban a fő gond nem a jogi szabályozásban keresendő. A legtöbb állatmenhely finanszírozási nehézségekkel küzd, az önkormányzatok csak kis mértékben képesek hozzájárulni a fenntartásukhoz. Ezt jól példázza, hogy amíg a 2003-as költségvetésben 710 millió forintot különítettek el az állatkertek számára, hogy a rendelet előírásainak megfeleljenek, addig az ugyanazon rendelet hatálya alá tartozó állatmenhelyek egy fillért sem kaptak.10

Állattenyésztés:


  Az állattenyésztésre vonatkozó állatvédelmi szabályoknak szintén az  egyedvédelem terén van jelentőségük. Állatvédelmi szempontból nagy jelentőségű Európa Tanácsi kezdeményezés az az egyezmény, amelyet a haszonállatok védelmében fogadtak el 1976-ban. Ezt a Közösségek a 923/1978 (VII.19.) irányelvben hirdették ki. Ennek továbbgondolásaként bizottsági kezdeményezésre jött létre az 58/1998 EK irányelv, amely a legalapvetőbb állattartási követelményeket rögzíti. Hatálya azonban nem csak a haszonállatokra terjed ki, hanem  az állattartás valamennyi formájára. Megváltoztatja az iparszerű állattartás fogalmát. Már nem egy gépesített, lélektelen iparágnak tekinti, hanem tekintettel az állatokra, elemi kötelezettségnek tekinti az állatok jó közérzetéről való gondoskodást. Tiltja a szükségtelen szenvedést, fájdalmat, a nem fajnak megfelelő tartást. Követelményként írja elő a megfelelő életkörülmények és a megfelelő mozgásszabadság biztosítását. Magyarországon az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben foglalt felhatalmazás alapján a mezőgazdasági haszonállatok tartásának szabályait a 32/1999.(III.31.) FVM rendelet tartalmazza. Ez a jogszabály minden haszonállatra vonatkozó követelményeket határoz meg, elsősorban az elhelyezés és takarmányozás területén, ugyanakkor hatálya nem terjed ki a vadon élő állatokra, a versenyeken, bemutatókon, vagy egyéb eseményeken felhasznált állatokra, a kísérleti vagy laboratóriumi állatokra, a gerinctelen állatokra.  A haszonállat a rendelet megfogalmazásában az élelmiszer, gyapjú, bőr vagy szőrme előállításához vagy egyéb mezőgazdasági célra tenyésztett vagy tartott állat, beleértve a halakat, kétéltűeket, hüllőket is. Nem tartható mezőgazdasági célra állat, ha örökölt tulajdonságai alapján tartása az egészségére káros, vagy veszélyes. Az állatot nem szabad olyan teljesítményre kényszeríteni, amely fajára, fajtájára, korára, egészségi állapotára figyelemmel meghaladja az attól elvárható mértéket. Az állatokat látványosság, demonstráció céljára tilos felhasználni, ha ez károsan befolyásolja egészségüket és jó közérzetüket. Az egyes fajtákra (borjú, sertés, tojótyúk) a mellékletek tartalmaznak részletszabályokat. Az állatoknak csak olyan takarmány adható, amely nem károsítja egészségét, nem befolyásolja jólétét. Az etető- és itatóberendezést úgy kell kialakítani, összeállítani, üzemeltetni, hogy:
-az állatnak bármikor legyen lehetősége a kellő folyadékpótlásra,
-a lehető legkisebb mértékre csökkentse a takarmány kiszóródását, illetve a folyadék kiömlését vagy szennyeződését,
-minden egyes állatnak legyen elegendő hozzáférési lehetősége, így az állatok között ne alakuljon ki versengés,
-ne okozzon vagy eredményezzen sérülést az állatnak,
-bármilyen időjárási körülmények között működjön,
-folyadékfogyasztása, és ahol az szükséges, takarmányfogyasztása megfigyelhető legyen.
Az állatok elhelyezése során figyelemmel kell lenni természetes szükségleteikre. Előírás, hogy könnyen tisztíthatónak kell lennie és biztosítania kell az állatok ellenőrizhetőségének lehetőségét. Az állattartó köteles a műszaki berendezéseket (elektromos berendezések, szellőztetés) rendszeresen ellenőrizni. Még rideg tartás esetén is biztosítani kell olyan fedett épületet, ahol az állatok védelmet találhatnak a szélsőséges időjárás elől. Az állatok  felügyeletét, gondozását csak megfelelő képzettségű személy láthatja el. Követelmény a rendszeres ellenőrzés és az állatorvosi ellátás. A végrehajtást az illetékes Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás végzi.

Pénzügyi fedezet:
A hatékony állatvédelemhez a megfelelő szabályozáson túl jól működő végrehajtás is szükséges. Ennek legfontosabb eszköze pedig a pénz. A pénzügyi fedezet szabályozása az egész állatvédelem egyik legalapvetőbb kérdése. Megfelelő pénzügyi fedezet nélkül a legkorszerűbb szabályozás sem hajtható végre, nem érheti el célját. Az állatvédelemmel kapcsolatos állami feladatok ellátásának három jelentős belső forrása létezik. Ezek:
-a központi költségvetésben az állatvédelemre elkülönített pénzösszegek
-a hozzájárulások különböző fajtái
-a bírságok.
Ehhez járulnak hozzá az Európai Unió és Világbank által nyújtott támogatások. Az állatvédelem részterületei közül az egyedvédelem küzd a legnagyobb finanszírozási problémákkal. Legjelentősebb forrása a központi költségvetésben előirányzott összeg.  Mivel az állatvédelem alapvető célja, az emberek és állatok viszonyának javítása össztársadalmi érdek, ezért úgy  helyes, hogy a társadalom egésze hozzájárul. A központi finanszírozás azért is szükséges, mert az állatvédelmi normák betartására Magyarországot nemzetközi egyezmények és az Uniós előírások egyaránt kötelezik. Ugyanakkor problémát jelent, az állami feladatok nagy száma, összetettsége, mivel az állatvédelem gyakran háttérbe szorul.  Más megoldandó problémák mellett nem marad elég pénz az állatvédelmi célokra. Erre talán megoldást jelentene, ha az állatvédelem önállóan jelenne meg a költségvetésben. E reform megvalósításáért a civil szféra állatvédő szervezetei már hosszú ideje küzdenek. Az önkormányzatok is súlyos problémákkal küzdenek, ugyanis az állam több állatvédelemmel kapcsolatos feladatot az önkormányzatokra hárított anélkül, hogy külön összeget rendelt volna a megvalósításukra.  Általánosságban megállapítható, hogy a megfelelő összeg biztosításának problémája máig megoldatlan. Az állatvédelmi hozzájárulás az állatvédelmi törvényben szabályozott, meghatározott termékek árába beépülő finanszírozási eszköz. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban problémát jelent a szabályozás kidolgozatlansága. Állatvédelmi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége csak az olyan termék előállítója, forgalmazója tekintetében lehet indokolt, amelyek veszélyeztetik az állatvédelmet. Az állatvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátása állami feladat, nem lenne helyes olyan termelőkre, importőrökre hárítani, akik tevékenységükkel nem hátráltatják az állatvédelmet.   Az állatvédelmi bírság a finanszírozás harmadik pillére. Az állatvédelmi törvény ezzel kapcsolatban is csak keretszabályokat fogalmaz meg, a részleteket a 244/1998.(XII.31.) kormányrendelet tartalmazza.   Magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó  állatvédelmi bírság fizetésére köteles, aki tevékenységével, vagy mulasztásával az állatok védelmére és kíméletére vonatkozó jogszabály rendelkezését, vagy hatósági határozat előírását megsérti. A bírság összege ötezer forintról százötvenezer forintig terjedhet, amelyet a települési, fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője, az illetékes megyei (fővárosi) Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás, valamint a természetvédelmi hatóság szabhat ki. Az állatvédelmi bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól. Rendkívül előremutató és nagy gyakorlati haszonnal járó megoldás, hogy a bírság kiszabását állatvédelmi szervezet is kezdeményezheti. Állatvédelmi szervnek minősül minden olyan szerv, amelynek feladata az állatvédelem, vagy annak valamilyen részterülete. Az állatvédelmi szervek amellett, hogy hatósági intézkedéseket kezdeményezhetnek önállóan pert indíthatnak az állatvédelmi szabályok megsértése miatt.
A hazai, belső források mellett hatékony pénzügyi segítséget jelent az Európai Uniós és a Világbanki támogatások rendszere. Az 1998-as Nemzeti Program finanszírozásához már 16 millió euró PHARE támogatással járult hozzá az Unió. Többek között ennek segítségével valósult meg az állat-egészségügyi határállomások infrastruktúrájának megerősítése az ország keleti és déli határain. Állatvédelmi szempontból nagy jelentőségű a Twinning program, amelynek keretében pl. 1,4 millió euró támogatást kapott az FVM a Hatósági-Egészségügyi Szolgálat segítésére, 3 millió eurót laboratóriumi eszközök beszerzésére, 1,9 millió eurót egy sertés és juh információs rendszer felállítására, továbbá 1,9 milliót a határállomások megerősítésére11. Bár elsősorban az agrárgazdaság támogatására szolgál, mégis van állatvédelmi jelentősége a SAPARD programnak is. Magyarország SAPARD tervét a Bizottság hagyta jóvá, ezzel hozzáférhetővé téve a program pénzeszközeit. A Világbanki támogatások elsősorban agrártámogatási programok, az állatjólét területén csak közvetett jelentőséggel bírnak. Közülük a legjelentősebb az állattenyésztő-feldolgozó telepek építésére, korszerűsítésére irányuló program.

Nemzetközi összefogás:


  A pénzügyi összefogáson, segítségen túl szükség van a nemzetközi összefogásra az állatvédelem gyakorlati feladatainak végrehajtása során is. Ezt elősegíti, hogy napjainkban az állatvédelem egyre inkább előtérbe kerül a fejlett országokban, a társadalomban mindinkább tudatosul az ökológiai vészhelyzet és az állatok egyes egyedeivel szembeni kegyetlen bábnásmód. Az állatvédelem hatékony működéséhez azonban az országok és szervezetek együttműködése szükséges. Az elmúlt évszázad nagy károkat okozott általában egész természetes környezetünknek és az élővilágnak is. Ezt felismerve a tudomány képviselői a közvéleményhez fordultak támogatásért. A legkorábbi kezdeményezések a XX. sz. elején születtek (pl. a bálnavadász egyezmények a ’30-as években), de az igazi fellendülés a  nemzetközi természetvédelemben a 60-as években történt. Elősegítették ezt a folyamatot az olyan jelentős ökológiai katasztrófák, mint amilyen a Torrey Canyon olajtanker balesete. A nemzetközi szervezetek is felismerték a környezetvédelem jelentőségét. E tekintetben jelentős lépésként értékelhető az ENSZ 1972-es stockholmi konferenciája. Itt fogadták el az emberi környezetről szóló nyilatkozatot, valamint az ENSZ szervezeti és pénzügyi lépéseit tartalmazó határozatot.
  Az állatok védelmében is több országok közti egyezmény született. Ezek közül is kiemelkedik a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amelyet több éves nemzetközi előkészítő munka után az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján, Rio de Janeiróban, 1992. júniusában nyitottak meg aláírásra. Célja a biológiai sokféleségben rejlő értékek megőrzése. Kimondja, hogy az egyes államok szuverén módon rendelkeznek a saját biológiai erőforrásaikkal, ugyanakkor felelősek is a biológiai sokféleség megőrzéséért. Különösen a fejlődő országok figyelmét hívja fel az általuk birtokolt biológiai értékek jelentőségére és a nem megfelelő gazdálkodás veszélyeire.
A biológiai sokféleség megőrzésének két módját különbözteti meg:
-az ún. in-situ védelem, amely a fajok és élőhelyeik fenntartását jelenti természetes környezetükben,
-az ex-situ védelem pedig a biológiai sokféleség megőrzése a természetes környezetükön kívül.
Az egyezmény aláírói kötelezik magukat az együttműködésre, valamint nemzeti szinten  a biológiai sokféleséget megőrző stratégiák, akciótervek kialakítására. Ösztönzik az ezzel kapcsolatos kutatásokat, oktatást, tájékoztatást. A szerződő felek lehetővé teszik egymás számára a hozzáférést a környezetkárosítással nem járó technológiákhoz. Lényeges döntés, hogy a fejlett országok pénzügyi segítséget nyújtanak a többi országnak, hogy ezáltal képesek legyenek az egyezményben foglalt kötelezettségeiknek eleget tenni. Ez az egyezmény tehát az élővilág egészének védelmére irányul. A aláíró országok vállalják az élővilág védelmét szolgáló szabályozó rendszer kialakítását nem csak az országhatárokon belül, hanem azokon átnyúlva is.
  Ugyancsak nagy jelentőségű az 1973-as Washington Egyezmény (CITES) a védett állatok nemzetközi kereskedelméről. A szerződést aláíró államok elismerik, hogy a vadon élő állatok a természet pótolhatatlan részét képezik, ezért meg kell őket óvni. A vadon élő állat- és növényfajok fennmaradása szempontjából élőhelyük elvesztése után a velük folytatott nemzetközi kereskedelem jelenti a legnagyobb veszélyt. Ennek nagyságát jól érzékelteti az évente kereskedelmi forgalomba kerülő egyedek száma, ami eléri a 350 milliót és az „üzletágból” származó éves világpiaci bevétel nagysága (beleértve a legális és illegális kereskedelmet is), ami meghaladja a 159 milliárd USD-t.12  A nemzetközi összefogás ezért feltétlenül szükséges a leginkább veszélyeztetett fajok védelmében. Az egyezmény függelékei tartalmazzák az érintett fajok listáját. Az I. függelékben vannak felsorolva a leginkább veszélyeztetett fajok, amelyeket a kihalás szélére sodort a kereskedelem,ezért megóvásukhoz szigorú szabályozásra van szükség.  Csak természetvédelmi célból engedélyezhető befogásuk, vadászatuk. Engedélyhez kötött az élő állatok, részeik, származékaik és a belőlük készített termékek, preparátumok exportja, importja és re-exportja is. A II. függelékbe sorolt fajokat szintén fenyegeti a kereskedelem, de állományuk ma még nincs közvetlen veszélyben. A velük való kereskedelem korlátozott, évenként meghatározott kvóták alapján történik. A III. függelék tartalmazza azon fajokat, amelyeknek csak egy adott országban élő állománya veszélyeztetett és a megmentéséhez nemzetközi összefogásra van szükség. Az egyezmény lényege a szigorú feltételekhez kötött exportengedély (jogszabályok betartása, az export nem veszélyezteti a populációt stb.) Az I. függelékbe tartozó fajoknál ezen túl az import is engedélyhez kötött. A CITES elsődleges célja a természetben élő egyedek védelme, ezért az igazoltan tenyészetből származó példányokkal való kereskedelem bizonyos mentességet élvez. A szerződő feleknek kell gondoskodniuk az egyezményben foglaltak betartásáról. Erre a feladatra minden részes államban Igazgatási Hatóságot jelölnek ki. Az egyezmény hatálya alá tartozó fajok illegális kereskedelemmel érintett egyedeit az illetékes Igazgatási Hatóság az exportáló államba visszaküldi. Ha ez sikertelen, akkor tulajdonjoga az államra száll. A részes államok két évente konferencián vitatják meg a végrehajtást és a függelékek módosítását.
  A nemzetközi összefogás különösen jelentős szerepet játszik a vándorló fajok védelmében. Ezt a célt szolgálja az 1979. június 23-án kelt Bonni Egyezmény, amelyet Magyarországon az 1986. évi 6. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Meghatározása szerint az a állatfaj tekinthető vándorló fajnak, amelynek populációja időszakonként, előre megjósolhatóan egy, vagy több államhatáron áthalad.
A részes felek konkrét feladatai a következők:
-az I. Függelékben felsorolt vándorló fajok jogi védelmét minden tagországnak biztosítania kell,
-a II. Függelékben felsorolt vándorló fajok védelme és gondozása érdekében megállapodások megkötésére kell törekedni,
-az I. Függelékben felsorolt fajok kipusztulásnak megakadályozása érdekében a fontos élőhelyeket meg kell őrizni, ahol pedig megoldható, ezen élőhelyeket helyre kell állítani,
-az I. Függelékben felsorolt fajok vándorlását jelentősen gátló tevékenységek vagy akadályok káros hatását a megfelelő módon meg kell előzni, kiküszöbölni, ellensúlyozni vagy a minimálisra csökkenteni,
-törekedni kell az I. Függelékben felsorolt fajokat veszélyeztető, vagy valószínûleg veszélyeztető tényezőknek -a lehetőség és a célszerûség mértékéig való csökkentésére vagy szabályozására, beleértve a nem őshonos fajok betelepülésének vagy betelepítésének szigorú ellenőrzését, vagy a már betelepített/betelepült fajok ellenőrzését vagy esetleges felszámolását,
-a Titkárságot tájékoztatni kell az I. Függelékben felsorolt fajok befogásával kapcsolatos bármilyen kivétel alkalmazásáról.
Az Egyezmény nem tartalmaz az egyes államokra vonatkozó általánostól eltérő rendelkezéseket.
Az Egyezményben meghatározott konkrét feladatok végrehajtását Magyarországon elsősorban a jogalkotási, illetve kutatási, megőrzési tevékenységek biztosítják. Pl.:
Az Egyezmény hatálya alá tartozó fajok jogi védelmét a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény látja el, a védelem  körét pedig elsősorban a 13/2001. KöM rendelet jelöli ki.
 Számos faj esetében elkészültek a fajvédelmi tervek. Ilyenek a fekete gólya, a fehér gólya, a cigányréce, a rétisas, a parlagi sas, a kék vércse, a kerecsensólyom, a haris, a túzok, a széki lile és a gyurgyalag.
 Magyarországon több kutatás folyik a védett madárfajok vonulásának, ökológiai vizsgálatának témakörében (pl. a Nyugat-magyarországi Egyetem által végzett magyar vadlúdkutatási projekt, illetve a Nyíregyházi Főiskolának a parti fecskék állományát veszélyeztető hatásokra vonatkozó vizsgálata).
 A szélerőművek elhelyezésének táj- és természetvédelmi szempontjairól szóló útmutatóba beépítésre került a Bonni Egyezmény határozata, amely szerint a szélerőművek engedélyezésénél figyelembe kell venni azoknak, a vándorló állatokat esetlegesen károsító, veszélyeztető hatásait.
  A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttmûködik a “Birdlife International” szervezet titkárságával az európai túzokvédelmi stratégia kialakításában és a mezőgazdasági politika befolyásolásában.
  Az Egyezmény II. függelékén felsorolt fajok csoportjaira a közös vándorlási útvonalba eső országok megállapodásokat köthetnek egy-egy állatcsoport közös, összehangolt védelmének érdekében. Az Egyezményt kiegészítő megállapodások közül Magyarország kettőhöz csatlakozott: az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló magállapodáshoz, illetve az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodásához. Ezek Magyarországon jogszabályban ki vannak hirdetve.
  A megállapodások szintje alatt, az Egyezmény keretében ún. egyetértési memorandumok is létrejöttek, melyek egy-egy faj védelmét szolgálják a tapasztalatok megosztása, és ezek alapján közös akció és területkezelési tervek kidolgozása révén.
Magyarország három memorandumot írt alá:
-egyetértési memorandum a vékonycsőrû póling védelméről, amelyet Magyarország az elsők között, 1994. szeptember 22-én írt alá;
 -egyetértési memorandum a közép-európai túzokpopulációk védelméről, melynek létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott – 2000. október 7-én írta alá, amely csak azt követően, 2001. június 6-án lépett életbe;
 -egyetértési memorandum a csíkosfejű nádiposzáta védelméről, amelyet Magyarország szintén létrejöttekor, 2003. április 29-én írt alá.
  Az Egyezmény legfőbb döntéshozó testülete a Részes Felek Konferenciája, amely 3 évente ülésezik. Az ülések között az Egyezmény végrehajtásának koordinálásával, ügyviteli feladatainak ellátásával - a UNEP keretében mûködő - Titkárság foglalkozik. A Részes Felek Konferenciája előtt 90 nappal minden tagországnak be kell nyújtania nemzeti jelentését az egyezménnyel kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítéséről, a védett fajok, élőhelyeik helyzetének alakulásáról.
  Az Egyezmény Tudományos Tanácsának feladata a szakmai iránymutatás megadása a Részes Felek Konferenciája, a Titkárság és bármely Fél számára, kutatási, különleges védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó ajánlások készítése az egyes fajok I. vagy II. Függelékbe való felvételére, valamint az Egyezmény végrehajtása során felmerülő problémák megoldására. Az Egyezmény hazai feladatainak végrehajtását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és a Nemzeti Park Igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.
  Az nemzetközi állatvédelem szempontjából jelentős a Ramsari Egyezmény, amelyet 1971-ben fogadtak el, hazánk 1979-ben csatlakozott. A szerződés célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható hasznosítása. Valamennyi tagállam kötelezettsége, hogy legalább egy vizes élőhelyet jelöljön a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, más néven a Ramsari Jegyzékre. Ezeket a vizeket ökológiai jelentőségük alapján választják ki. Alapkövetelmény, hogy ezeket az élőhelyeket beillesztik a környezetvédelmi, fejlesztési tervekbe. Gondoskodniuk kell az ott élő vízimadár populációk életfeltételeinek fenntartásáról és az állatok védelméről. Az aláíró országok kötelesek egymással egyeztetni az egyezmény végrehajtását. Ennek elősegítésére a részes államok legfeljebb 3 évenként Konferenciát hívnak össze. Hazánkban jelenleg 23 ilyen terület létezik, a rájuk vonatkozó kezelési tervek kidolgozása is folyamatban van.
  A Berni Egyezmény az európai kontinens államaira kiterjedő regionális kezdeményezés. Létrehozásában az Európai Unió játszotta a főszerepet. Célja a vadon élő állatok és növények, valamint élőhelyeik védelme. Ennek érdekében a szerződő felek kitűzött  tervezési és fejlesztési politikájukat a vadon élő bioszféra megóvására tekintettel alakítják ki, továbbá minden szükséges intézkedést megtesznek megőrzésére. Az egyezmény kitér az európai élővilág védelmét szolgáló kutatási, tájékoztatási és egyéb területeken való együttműködés elősegítésére is. Ösztönzi az Európában a kipusztulás szélére került fajok visszatelepítését, de új fajok betelepítésének szigorú ellenőrzését írja elő. Az egyezményben foglaltak teljesítését évente ülésező Állandó Bizottság ellenőrzi, megvitatja a szükséges lépéseket, szükség esetén módosítja a függelékeket. A munkájukat a tagállamok rendszeres jelentései segítik. A szerződéssel kapcsolatos hazai feladatok végrehajtását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és a Nemzeti Park Igazgatóságok látják el.
A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló nemzetközi szerződést az UNESCO közgyűlése 1972-ben Párizsban fogadta el. Az egyezmény alapja az a felismerés, hogy a kulturális, természeti örökség bármely részének pusztulása, sérülése valamennyi nemzet közös vesztesége. Egyes országok erőforrásainak hiánya, illetve örökségvédelmi politikája miatt nem elégséges ezeknek a kincseknek kizárólag nemzeti szinten történő védelme. Ezért elengedhetetlen egy nemzetközi egyezménnyel szabályozott összefogás az emberiség közös örökségének tekinthető értékek védelmében. Az állatvédelem számára a természeti örökségek védelme bír jelentőséggel. Az államközi szerződés természeti örökségnek az esztétikai, tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű fizikai, biológiai alakulatokat, illetve a veszélyeztetett állat- és növényfajok különösen jelentős élőhelyeit tekinti. A részes államok maguk jelölik ki ezeket a kiemelkedő jelentőségű természeti területeket. Ezen területek védelme annak az államnak elsődleges felelőssége, amelyiknek a területén található. Ennek érdekében az államok kötelesek minden szükséges pénzügyi, tudományos forrást megadni, továbbá semmilyen tevékenységükkel nem sérthetik, vagy veszélyeztethetik. Az aláíró országok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy segítséget nyújtanak az világörökségként nyilvántartott területek megóvásában, megőrzésében, amennyiben a másik állam igényt tart rá. Az ENSZ-en belül jött létre az  ún. Világörökség Bizottság. Ez a kormányközi szervezet vezeti a kulturális és természeti területekről készített listát (Világörökség Jegyzék), megvizsgálja és eldönti az államok nemzetközi segítségre vonatkozó igényeit. A világörökség védelmének pénzügyi fedezetére szolgál a Világörökség Alap. Ehhez a szerződéshez bármelyik állam csatlakozhat. Magyarország 1985-ben vált részesévé.
  Bár Magyarország az állatvédelmi tevékenységet viszonylag későn kezdte meg, mégis mára minden ilyen tárgyú nemzetközi szervezetnek tagja, tevékenységük aktív résztvevője. A kedvező megítélésen kívül ez azzal a nagy előnnyel jár, hogy hazánk más államok tapasztalatait kamatoztatva hatékonyabban alakíthatta állatvédelmi politikáját.
  A nemzetközi egyezmények mellett Magyarország tagja a legnagyobb regionális kezdeményezésnek az Európai Uniónak is. Az Európai Unióban nagy jelentőséggel bír a környezetvédelemi szabályozás, amelynek része az állatvédelem is. Ez deklaráltan is megjelenik  a Maastrichti szerződésben, amely a Közösség céljává a  fenntartható fejlődést és a környezet minőségének egyidejű védelmét teszi. A közös környezetpolitika az 1970-es években alakult ki. Az 1987-es Európai Okmány alapján már az Uniót terheli a környezetpolitikájáért való felelősség is. A környezetvédelmi feladatok tervezésére, összehangolására, ellenőrzésére létrehozták az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, amelynek azonban nem csak tagállamok lehetnek tagjai (jelenleg 31 tagja van). Az Ügynökség feladata továbbá, hogy a közpolitikai döntéshozók és a nyilvánosság számára időszerű, célzott, következetes és megbízható tájékoztatást nyújtva támogassa a fenntartható fejlődést és Európa környezeti állapotában bekövetkező jelentős mértékű és mérhető javulást segítsen elő. Jelenleg több, mint 200 rendeletet, irányelvet tartalmaz a környezetvédelmi joganyag. Ezek pénzügyi hátterét a környezetvédelmi költségvetés adja, amelynek alapja egy a Bizottság által 1995-ben végzett felmérés. Ennek nagy részét cselekvési illetve akcióprogramokra fordítják. Az EU tagállamok ezen felül, Magyarországhoz hasonlóan szintén számos nemzetközi környezetvédelmi, állatvédelmi egyezeménynek is részesei.
  Az Unióban a környezetvédelmen belül az állatvédelemnek is régi jogszabályi hagyományai vannak. Bár az alapokmányban az állatvédelem nincs deklarálva, de az ehhez csatolt 24. jegyzőkönyv kimondja, hogy a gazdasági célok elérése során az állatjóléti követelményeket figyelembe kell venni. Ezen felül is több állatvédelmi tárgyú rendelet, irányelv létezik. A tagállamoknak, így Magyarországnak is úgy kell alakítania jogrendszerét, hogy megfeleljen az ezen EU előírásainak.


  Összefoglalva megállapítható, hogy az évtizedes lemaradást orvosolva mára Magyarországon az állatvédelemnek egy viszonylag korszerű és az EU-s követelményeknek is megfelelő szabályozás alakult ki (habár némely területen szigorításra lenne szükség) . Ezután célunk lehet a finanszírozási problémák megoldása, az ezzel kapcsolatos jogalkotási hiányosságok pótlása, továbbá a végrehajtás tökéletesítése, a szervezetrendszer finomítása.  Talán még ezeknél is fontosabb lehet egyfajta szemléletváltás elősegítése. Bár ez elsősorban nem jogalkotási feladat, mégis ebbe az irányba terelheti a jogi szemléltet az állatok polgári jogi helyzetének megváltoztatása. Polgári jogunk jelenleg az állatokat mind általános, mind pedig a rájuk vonatkozó speciális rendelkezéseiben dologként kezeli, akár egy élettelen tárgyat. Mára azonban egy fejlett társadalomnak tudomásul kell venni, hogy különbség van egy élettelen tárgy és egy érezni, szenvedni képes lény között. Az állatok nekünk kiszolgáltatott élőlénytársaink, ezért erkölcsi felelősséggel tartozunk értük.   Olyan szabályozásra lenne szükség, ami kifejezi, hogy az állat nem egyszerűen dolog, több annál, így a dologra vonatkozó szabályokat is csak annyiban lehetne alkalmazni, amennyiben nincsenek ellentétben az általános erkölccsel és az állatvédelmi szabályokkal. Ez a különbségtétel az állat és dolog között a jelenlegi szabályozás lényegét nem érintené, mindössze garanciát jelentene az állatok védelmére. Elsősorban a birtoklás és rendelkezés területén járna megszorításokkal. Ez a jogalkotási lépés sem példa nélkül való. Az 1986-os oszrák Polgári Törvénykönyv ezt az utat követi.  A szemléletváltás legfőbb támasza lehet az Átv. azon rendelkezése, ami előírja, hogy az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismerését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe is be kell építeni. Ezt a kötelezettséget az állami, önkormányzati szervek és az oktatási intézmények egyaránt kötelesek támogatni. Erre alapozva lehetne egy, az állatokkal kapcsolatban érzékeny és felelős társadalom kialakítását előmozdítani. Így a tételes jogi szabályozás és szigorú szankciók helyett-mellett a kialakult állatvédelmi gondolkodásmód jelentené a  legnagyobb garanciát arra nézve, hogy az állatvédelem elvei, szabályai érvényesüljenek a mindennapok során. Hiszen ma már senki nem tagadhatja, hogy az állatfajoknak és természetes környezetüknek, továbbá az egyes egyedeknek  is elvitathatatlan jogaik vannak.