10 érv a menhelyi kutyák mellett

1.
Életet menthetsz! Sintértelepen szó szerint, hiszen 2 hét után elaltathatják az állatot! 1 kutya örökbefogadásával 2 életet mentesz: akit örökbe fogadtál, és akit a helyére tudnak fogadni!
2.
Egy menhelyi kölyök is ugyanolyan aranyos és játékos, mint fajtatiszta társai
3.
Egy keverék kutyából csak egy és megismételhetetlen van
4.
Felnőtt kutya esetében már nem kell a neveléssel bajlódni (széttépett, megrágott holmik)
5.
Ugyanúgy alkalmasak kutyás sportokra, legyen az akár agility vagy engedelmességi, sőt már nagyon sok keverék kutya szépségverseny is van
6.
Felnőtt állat esetében ismerni lehet az alaptermészetét: barátságos, nyugodtabb, figyelmes, tanulékony. Ha második vagy többedik kutyának kell, akkor is könnyebb a választás, hiszen lehet tudni, hogy mennyire domináns vagy éppen megalázkodó, mennyire játékos más kutyákkal.
7.
A legtöbb állatotthonban ivartalanítják (főleg a szuka) kutyákat, így ezzel később már nem kell bajlódni
8.
Nem támogatod a fajtatiszta kutyáknál oly gyakran előforduló szaporítókat. Ma már fajtamentők is léteznek, akiknél segítségre szoruló, gazdát kereső, felnőtt fajtatiszta kutyákat lehet örökbefogadni, akár így is segíthetsz egyikükön.
9.
Egy menhelyi állat szervezete (különösen, aki már hosszabb ideje benn van) sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben
10.
Szeretnéd megtudni, hogy milyen az igazi kutyahűség? Akkor válassz egy menhelyi árvát és megtudhatod. Náluk hálásabb és ragaszkodóbb állatot nehéz találni.

Mindent az állatjelölő mikrochipről

Mi is az a mikrochip? Mire jó? Hogyan működik? Tényleg működik? Ezekre a kérdésekre adunk választ az alábbiakban.

A mikrochip egy nagyobb rizsszem méretével rendelkező aprócska kis implantátum, mely társállataink azonosítására szolgál. Implantátum, mivel az állatorvos a hozzá tartozó egyszerhasználatos műszerrel helyezi el az állat bőre alá. Egyszerre űrtechnológia és egyszerre letisztult egyszerűség - hamarosan kiderül miért is.

A mikrochip nem egy újkeletű dolog, azonban mai robbanásszerű elterjedéséhez kellett az azt kiszolgáló infrastruktúra fejlődése. Régóta megvolt az igény az állatok egyedi megjelölésére az igényes állattartók, állatorvosok, illetve a hatóság részéről, így született meg a mikrochip a 80-as években. Több előnye már megmutatkozott akkoriban is:

1 - fájdalommentes beültetés: ha a védőoltást "szúnyogcsípésnek" tituláljuk, akkor az állatjelölő chip beültetése egy "nagyobbacska szúnyogcsípés" jelzővel illethető, de lényegileg egy tűszúrás az egész. Nem mérhető össze az ez által okozott enyhe fájdalom a tetoválás, vagy nagyállatokon a besütés okozta fájdalommal.

2 - egyedi: bár több cég gyárt mikrochipet és a technológiai szabványok is váltották egymást, nincs két azonos sorszámú chip. Jelenleg Európában az ISO 11784 szabvány van érvényben, mely többek között 15 számjegyet ír elő.

3 - biztonságos: az implantátum szövetbarát, így nem lökődik ki a szervezetből. Az egyik legnagyobb fejlődés ezen a téren érte a mikrochipeket - a korai változatok bevonata nem tette lehetővé a pontos rögzülést, így azok elvándorolhattak a bőr alatti kötőszövetben. A mai chipek többsége azonban - a Bayer Tracer mikrochipje is ilyen - speciális bevonatának köszönhetően a beültetés után helyben marad, onnan már csak műtéti úton távolítható el.

4 - tartós: a tetoválás, illetve nagyállatokon a besütés gyakran már éveken belül azonosíthatatlanná vált. Ezzel szemben az egyszer beültetett állatjelölő mikrochip egy életen át működik, sőt, utána is - így akár szükség esetén a tetem is azonosítható általa.

5 - dokumentálható, kereshető: az igazi fejlődés ezen a téren történt. Régen az egyedi azonosításra inkább kiállításokon, versenyeken, illetve utazás során volt szükség illetve igény. Ehhez tökéletesen elegendő volt, ha az állatban található chip mellett a megfelelő papíralapú dokumentumok a tulajdonos kezében voltak. Azonban hamar kiderült, hogy a módszer alkalmas lenne elkóborolt, ellopott állatok tulajdonoshoz való visszajuttatására, amihez a papíralapú rendszer alkalmatlan volt. A következő lépcső a nehézkes rendszer volt. Minden chipgyártó megbízott egy intézményt országonként a beültetett chipek adminisztrálásával, aminek a regisztrációs díja be volt építve akkoriban a chip árába. Hazánkban zömmel az Országos Állategészségügyi Intézettel álltak szerződésben a chipgyártók. A rendszer nehézkességét az adta, hogy kizárólag munkanapokon, kizárólag állatorvostól, kizárólag faxon érkező információkérésekre válaszoltak, több nap eltéréssel. A 4-5 évvel korábban beültetett chipek adatai zömmel még mindig csak itt vannak meg.

Az elmúlt években született meg a tökéletesnek tekinthető rendszer az internet segítségével. 2005. október óta az EU csatlakozás után vált lehetősége a magyar állatorvosoknak Európai Uniós Állatútlevelet kiállítani, amihez kellett egy internetes adatbázis, melyet a Magyar Állatorvosi Kamara működtet. Hamar kiderült, hogy a rendszer alkalmas nem csak az útlevéllel rendelkező állatok nyilvántartására, hanem a "csak" mikrochippel rendelkezőekére is. Hamarosan az összes chipforgalmazó a kamarai adatbázist ajánlotta termékei nyilvántartásához, azonban azóta, a regisztráció díja nincs beépítve a chip árába, hanem azt külön kell kifizetni a beültetést végző állatorvosnak. A lehetőségből azóta kötelezettség vált: valamennyi kedvtelésből tartott húsevő (kutya, macska, vadászgörény) mikrochippel történő egyedi megjelölését köteles az állatorvos a központi internetes adatbázisba beregisztrálni (amennyiben a tulajdonos megfizette a regisztrációs díjat, illetve aláírásával igazolja, hogy személyes adatai felkerülhetnek az adatbázisba), illetve mikrochippel megjelölt húsevő veszettség elleni oltását is (amennyiben az állat már szerepel az adatbázisban).

Fontos, hogy ma már bárki le tudja ellenőrizni 1 perc alatt, hogy egy adott chipszám szerepel-e az adatbázisban, ugyanakkor személyes adatokhoz csak állatorvosok férnek hozzá. Így bárki találja meg elkóborolt kedvencét, szinte bármely állatorvos hozzáfér a tulajdonos címéhez, telefonszámához a chipszám alapján, de manapság minden menhelyen van már chipleolvasó, azt, hogy szerepel az adatbázisban az állat, azt ott is meg lehet állapítani. Ugyanígy a szám alapján a tulajdonos is le tudja ellenőrizni, hogy az állatorvos valóban elvégezte a regisztrációt.

Tekintsük meg közelebbről a technológiai hátterét:

Jól látható, hogy valóban egy rizsszemnyi tárgyról van szó. Ekkora méret bőven elegendő egy számsor elraktározásához.

Minden mikrochip a hozzá tartozó egyszerhasználatos beültető műszerrel együtt kerül forgalomba, steril csomagolásban. Mindegyikhez mellékelve van 6 db matrica az egyedi sorszámmal, vonalkóddal.

Többfajta beültető létezik, de mindegyik azonos elven működik: egy fémtű üregében található az állatjelölő mikrochip, amit a műszer egy kis pálcikával tol be szúrás után az állat bőre alá.

A chip beültetését végző állatorvos minden esetben ellenőrzi az európai szabványnak megfelelő leolvasóval, hogy nincs-e véletlenül már mikrochip az állatban, majd ellenőrzi a beültetni kívánt chipet is. Beültetés után meggyőződik arról is, hogy a chip megfelelő helyre került-e, illetve leolvasható. Onnantól fogva számít az állat élete végéig megjelöltnek.

Tévhitek a mikrochippel kapcsolatban:

Mostantól akkor be lehet mérni műholddal a kutyámat, ha elszökött?

Nem. A chipet csak szabványos leolvasóval lehet megnézni, de azt is csak akkor, ha a leolvasó közvetlenül, kb. 10 cm-es távolságra van a chiptől.

A mikrochipben akkor benne vannak az adataim?

Nem. A chip csak azt a számsort tartalmazza, amivel legyártották, azt semmilyen úton nem lehet módosítani. Az állat és a tulajdonos adatait az állatorvos viszi fel az internetes adatbázisba, amihez bármely más chipbeültetéssel foglalkozó állatorvos hozzáférhet.

Most akkor sugározza a számot a chip?

Nem. Több okból ez nem lenne praktikus: egyrészről feleslegesen sugározna folyamatosan a chip, másrészről így mindenképp kellene áramforrást is mellékelni a chiphez. Ez a chip méretének növekedését okozná és egész biztosan rövid lenne az üzemideje beültethető változatban. A hosszabb üzemidejű változathoz mindenképp nagy méret szükségeltetik, ami csak a testen kívül valósítható meg kockázatok nélkül: ezt valósítja meg a rádiótelemetria, amely a vadállatok mozgását, vonulását vizsgáló tudományág. A mikrochip egy teljesen passzív implantátum, csak a szabványának megfelelő leolvasó által keltett jeleket veri vissza.

Állatok és Jogaik

  A kifejezés bizonyára sokak számára furcsa és idegen. Akik csodálkoznak, valószínűleg sohasem hallottak arról a dekrétumról, amelyet az UNESCO 1978 októberében fogadott el az állati jogokról. Ezzel elismerte és kinyilvánította, hogy az állat többé nem tárgy, nem érzéketlen dolog, amellyel az ember kénye-kedve szerint bánhat, akár az egykori rabszolgákkal. A dekrétum azt is leszögezi, hogy valamennyi állat egyenlőnek születik és egyenlő joga van az élethez, valamint hogy az ember magatartása az állatok iránt szoros összefüggésben áll az emberek egymás iránt tanúsított magatartásával.
  Még ugyanebben az évben a Cambridge-i Egyetem szimpóziumot rendezett az állati jogokról. Mostanában - amikor a téma rendkívül felkapottá vált - derült ki, hogy száz évvel ezelőtt Henry Salt angol reformer már kiadott egy könyvet az állati jogokról, méghozzá a társadalmi haladás viszonylatában. Ezt a művet és gondolatmenetét a korabeli természettudósok alaposan kigúnyolták, holott Salt volt az első, aki világosan szétválasztotta a viktoriánus filantróp állatvédelmet az etikai magatartástól, vagyis az állatok jogainak tiszteletben tartásától. Tételeit ma már világszerte elfogadják. Az állatokkal való bánásmód az emberi társadalom erkölcsi fejlődésének egyik központi kérdésévé és meghatározójává vált.
 Nem kisebb feltűnést keltett Peter Singer filozófus 1975-ben megjelent könyve az állatok felszabadításáról. (Animal Liberation) Tulajdonképpen ezzel indult el és vált a 80-as években egyre gyakoribbá azon könyvek és szakmunkák sora, amelyek azt bizonyítják, hogy az állatot nem lehet kizárni az etikai kategóriából, és hogy az ember nem azért "felsőbbrendű", hogy más fajok életével szabadon rendelkezzék és azokat kizsákmányolja, megkínozza és megölje. Az ember nem élhet vissza nagyobb tudásával, hanem köteles azt az élővilág más fajainak is javára fordítani. E könyveket a híres Blackwell kiadó jelenteti meg. Ezek sorában az utolsó előtti az állatok státusza című, amely az 1988-ban Nottinghamban tartott szimpózium előadásait tartalmazza. Valóságos kincsesbánya azoknak, akik az állatvédelem elméletével kívánnak foglalkozni. Az előadók között neves zoológusokat, állatorvosokat éppen úgy megtalálhatunk, mint filozófusokat vagy teológusokat.
 Az immár tíz éve elkezdődött új elméleti vitasorozat legújabb állomása Oxford volt, ahol a kiváló szakelőadókat politikusok, a sajtó, rádió és televízió közismert személyiségei egészítették ki. Itt már arról is szó esett, milyen fontos szerepe van a médiának az állatvédelem új koncepciójának elterjesztésében. Ez persze nem zárja ki pl. a Greenpeace mozgalom egyedvédelmi munkájának megbecsülését, de ez csupán egy szelete az új ember-állat kapcsolat társadalmi kérdésköreinek. Az is erősen vita tárgya, vajon megengedhető-e, hogy élőlény-társainkkal az úgynevezett tudomány vélt érdekében kísérletezzünk? Az eredmények ezt semmiféleképpen sem igazolják.
 Az oxfordi előadók között volt James Serpell, aki azt az elméletét fejtette ki, amelyet In the Company of Animals című könyvében már megírt, és amelyben áttekinti és elemzi az emberek állatokkal szemben mutatott magatartását a történelem folyamán. Többek között felveti a kérdést, vajon miért tesz az ember akkora különbséget állat és állat között? Vajon miért szeretjük, dédelgetjük, etetjük, gondozzuk az egyiket, míg ezek rokonait kihasználjuk, erőszakkal zárva tartjuk, megtömjük, hizlaljuk, majd levágjuk és megesszük?Az Állati jogok egyetemes nyilatkozata, amit 1989. október 21-én fogadott el a Nemzetközi 
Állatvédő Liga, először 1978. október 15-én hangzott el Párizsban, az UNESCO épületében.


A nyilatkozat az alábbi pontokat tartalmazza:


-Minden állat életét tisztelni kell
-Egyetlen állatot sem szabad rossz kezelésnek vagy kegyetlen 
beavatkozásnak alávetni. Ha az állatot el kell pusztítani, 
annak gyorsan, fájdalom- és félelemmentesen kell megtörténnie.
-Az állatnak joga van a figyelmes gondozásra.
-A fájdalmas vagy lelki traumát okozó kísérlet sérti az 
állat jogait. 
Gondoskodni kell az ilyen eljárások helyettesítésének 
kidolgozásáról és folyamatos bevezetéséről.
-Minden, szükségtelenül halált okozó beavatkozás életellenes 
bűncselekménynek számít.
-A szervezett oktatásnak és nevelésnek arra kell törekednie,
 hogy az ember gyermekkorától kezdve tisztelje és megértse 
az állatokat.


A Kormány 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelete a kedvtelésből 
tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról
A Kormány az állatok védelméről és kíméletéről szóló 
1998. évi XXVIII. törvény 49. §-a (3) bekezdésének f) 
pontjában, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. 
törvény 12. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjában 
kapott felhatalmazás alapján – az Alkotmány 35. §-a (1) 
bekezdésének b) pontjában meghatározott feladatkörében el
Szigorodnak az eladási és tartási feltételek? 




Általános rendelkezések


1. § 


(1)
 E rendelet alkalmazási köre a kedvtelésből tartott állatok tartására és 
forgalmazására terjed ki.
(2) E rendelet alkalmazásában
a)
 kedvtelésből tartott állat: a rendszertani besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet nem kizárólag tudományos kutatás, állati eredetű termék előállítása, igavonás, teherhordás, természetvédelem, géntartalékvédelem és – eb és macska kivételével – közcélú bemutatás céljából tartanak, tenyésztenek, forgalmaznak, továbbá az az állat, amelyet más kedvtelésből tartott állat táplálása céljából tartanak és szaporítanak, valamint a nem gazdasági céllal tartott haszonállat, és a vadászatra használt állat;
b)
 állatkereskedés: kedvtelésből tartott állat kereskedelmi tevékenység keretében történő forgalmazása, kivéve a kizárólag saját állományból származó kedvtelésbol tartott állat állatvásáron, vagy a tenyésztés helyéről közvetlen értékesítés keretében történő forgalmazását.


2. § 


(1)
 Kedvtelési célra nem tartható és nem forgalmazható olyan állat, amelynek tartása az adott faj fennmaradását veszélyeztetheti.
(2
 A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó állatfajok egyedeire a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések az irányadóak.
(3)
 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) 24/F. §-ának hatálya alá tartozó, az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatfajok listáját az 1. számú melléklet tartalmazza.




Állatforgalmazásra vonatkozó szabályok


3. §

(1)
 Kedvtelésből tartott főemlősök nem forgalmazható.
(2)
 Ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minosülo más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transzponderrel (bőr alá ültetett mikrochip) történő megjelölése után lehet. Amennyiben a jelölésre használt transzponder nem felel meg a 11784 ISO-szabványnak vagy a 11785 ISO-szabvány A. mellékletének, az állattartónak a hatósági ellenőrzés időpontjában biztosítania kell a transzponder leolvasásához szükséges eszközt.


4. § 


(1)
 Állatkereskedés csak tevékenységi engedéllyel működtető.
(2)
 Állatkereskedés akkor működtethető, ha az állatkereskedés
a) 
az állomány ellátására magánállatorvossal szerződést kötött,
b) 
rendelkezik jóváhagyott működési szabályzattal, valamint
c)
 biztosítani tudja az e rendeletben meghatározott tartási körülményeket.
(3) 
Az állatkereskedés tevékenységi engedélyének kiadására vonatkozó eljárás során a kérelemben meg kell jelölni, illetve ahhoz mellékelni kell:
a) 
veszélyes állat, illetve a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelméről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 338/97/EK rendelet) hatálya alá tartozó fajok, továbbá az emlősök – kivéve rágcsálók és nyulak – esetében az értékesíteni kívánt állatfajok megnevezését és egyedszámát,
b) 
az ellátó állatorvossal kötött szerződés egy példányát,
c)
 a kereskedésnek a működési szabályzatát (a továbbiakban: az állatkereskedés működési szabályzata), amely tartalmazza az állatok etetésére, gondozására, egészségügyi ellenőrzésére, az elkülönítésre, a trágya, a hulladék elhelyezésére, a tetemek tárolására és ártalmatlanítására, a takarításra, a fertőtlenítésre, a közegészségügyi és állategészségügyi, állatvédelmi előírások betartására és a vásárlók tájékoztatására vonatkozó előírásokat.
(4)
 Az állatkereskedés tevékenységi engedélyét a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak a kereskedés helye szerint illetékes kerületi hivatala (a továbbiakban: kerületi hivatal) adja ki. A kerületi hivatal az állatkereskedés működési szabályzatának jóváhagyásáról az engedélyben dönt.


5. §

A kerületi hivatal szükség szerint, de legalább évente egy alkalommal az állatkereskedésben hatósági ellenőrzést végez.


6. § 


(1) 
Forgalmazni egészséges, vagy az ellátó állatorvos által felvett helyszíni jegyzőkönyvben – az állategészségügyre vonatkozó jogszabályok alapján – forgalmazhatónak nyilvánított állatot lehet. A forgalmazó köteles tájékoztatni a vevőt a helyszíni jegyzőkönyvben foglalt állatorvosi leletről és véleményről.
(2)
 A külön jogszabály szerint meghatározott állat-egészségügyi korlátozó intézkedés hatálya alatt álló kedvtelésbol tartott állat nem forgalmazható.
(3)
 Amennyiben a kedvtelésből tartott állat tartásáról, tenyésztéséről, jelöléséről, illetve nyilvántartásáról külön jogszabály rendelkezik, csak az ott meghatározott rendelkezéseknek megfelelően tartott, tenyésztett és nyilvántartott, valamint megjelölt állat hozható forgalomba.


7. §

(1) 
Nem forgalmazható az az állat,
a)
 mely szülőjének gondoskodása nélkül nem képes önálló életre,
b)
 melynek utódai nem képesek önálló életre, kivéve, ha a szülőt és utódokat együtt értékesítik.
(2)
 Az (1) bekezdésben szereplő tilalom nem vonatkozik a kizárólag más állat táplálása céljából tartott állatok fejletlen egyedeire.


8. § 


(1)
 A 338/97/EK rendelet hatálya alá tartozó faj egyedének forgalmazásakor át kell adni a vevő részére
a)
 a 338/97/EK rendeletben, illetve
b)
 a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Egyezmény végrehajtásáról szóló külön jogszabályban meghatározott esetekben az előírt származási igazolást, tenyésztői bizonyítványt, eredetigazolást, illetve a 338/97/EK rendelet 8. cikk (3) bekezdése szerinti bizonyítványt.
(2) 
Amennyiben jogszabály a kedvtelésbol tartott állatfaj esetében kötelező immunizálást rendel el, akkor ennek a fajnak az egyede csak akkor forgalmazható, ha az állat rendelkezik az életkorának megfelelő igazolt kötelező immunizálással.


9. § 


(1)
 A forgalmazásra szánt állat fajának magyar és tudományos megnevezését, a fajta megjelölését, – ha ismert – az egyed nemét és korát, valamint az eladási árat, továbbá veszélyes állat, illetve a 338/97/EK rendelet hatálya alá tartozó faj egyede esetében a tartáshoz, illetve vásárláshoz szükséges engedélyekről, bizonyítványokról, illetve egyéb dokumentumokról szóló tájékoztatást az állatkereskedésben vagy állatvásáron történő forgalmazásakor jól látható helyen ki kell függeszteni.
(2)
 Az állat forgalmazásakor írásban az új tulajdonos rendelkezésére kell bocsátani az (1) bekezdésben meghatározott adatokat, valamint a 2. számú melléklet szerinti írásos dokumentumokat.


10. § 


(1)
 Veszélyes állat csak azon személy részére forgalmazható, valamint – állatforgalmazásnak nem minosülo módon – annak ruházható át, aki az állat tartására vonatkozó, nevére szóló engedély másolatát átadja a forgalmazó, illetve az átruházó részére.
(2)
 A veszélyes állat forgalmazója, illetve átruházója az állat új tulajdonosának nevére szóló, az állat tartására vonatkozó engedély egy másolatát köteles az átruházást követően 15 napon belül az azt kiállító hatóság részére megküldeni, valamint egy másik példányát 5 évig megőrizni.


11. § 


(1) 
Az állatkereskedésben tartott állatok tartási körülményeire és a velük való bánásmódra a 13–16. §-ban meghatározottakat is alkalmazni kell.
(2) 
Az állatkereskedésben az állatokat szökésbiztos módon úgy kell elhelyezni, hogy nyugalmuk és zavartalan pihenésük az állatkereskedés eladóterében is biztosított legyen.
(3) 
Az állatkereskedésben a takarmány- és víztartalékokat, valamint a tiszta almot úgy kell raktározni, hogy azok védve legyenek a fertozésektol és szennyezésektől.


(4) 
Állatkereskedés esetében – veszélyes állatok kivételével – a kedvtelésbol tartott állatok minimális elhelyezési feltételeit a 3. számú melléklet tartalmazza.
(5)
 Kedvtelésből tartott állatnak a vásárokról és a piacokról szóló külön jogszabály szerinti állatvásáron történő forgalmazása során be kell tartani az állatkereskedésben tartott állatok tartási körülményeire vonatkozó rendelkezéseket.


12. § 


A 2. § (1) bekezdésében, a 3. §-ban, a 6–8. §-ban, a 9. § (2) bekezdésében, a 10. § (1) bekezdésében, a 11. §-ban, valamint a 13–16. §-ban foglalt elő írásokat a kedvtelésbol tartott állatnak a határon átnyúló szolgáltatási tevékenység keretében történő forgalmazására is alkalmazni kell. A kedvtelésbol tartott állatok tartására és az állatokkal való bánásmódra vonatkozó rendelkezések


13. § 


Az állattartónak rendelkeznie kell a kötelező immunizálásra vonatkozó mindenkori adatokkal és dokumentumokkal, egyedi tartós megjelöléssel rendelkező állat esetében az állat azonosítására vonatkozó adatokkal és dokumentumokkal is. Amennyiben az állat új tulajdonoshoz kerül, részére e dokumentumokat át kell adni, illetve tájékoztatni kell az állat fajáról (fajtájáról), – ha ismert – az egyed neméről és koráról, továbbá az egyed tartásához szükséges minimális ismeretekről.


14. §


árva – a következőket rendeli el:


A lakásokat vajon hogyan ellenőrzik? 


(1)
 Az állatok számára a táplálékot, továbbá a nyulak és rágcsálók esetében a fogak koptatásához szükséges rágóanyagot az adott fajnak, az egyed korának és élettani állapotának megfelelő minőségben, mennyiségben és lehetőség szerint az adott faj természetes viselkedési szokásaihoz leginkább alkalmazkodó időközönként kell biztosítani.
(2)
 A kedvtelésbol tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja.
(3)
 A kedvtelésbol tartott állatot és az állat tartási helyét az állat tartójának naponta legalább egy alkalommal ellenőrizni kell. Az állattartónak gondoskodnia kell arról, hogy az állatok tartási helyén a környezeti viszonyok megfeleljenek az állatok szükségleteinek. Állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban állatot tartani nem szabad.
(4)
 A kedvtelésbol tartott állat tartási helyének olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. Lófélék és eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé teszi az állat kedve szerinti mozgását.


Néha nem ártana a kontroll 


(5)


 Tilos
a) ebet tartósan 10 m2 -nél kisebb területen,
b) ebet tartósan 4 m-nél rövidebb eszközzel kikötve,
c) gerinces állatot kör alapú kalitkában,
d) gerinces állatot gömb alakú akváriumban tartani.
(6)


 Ebek csoportos tartása esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul használható területet kell biztosítani. Nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hathetes koráig.


(7)


 Amennyiben ebet futólánccal – vagy ahhoz hasonló elven működő szerkezettel – kikötve tartanak, a feszített és futó
részek hosszának összege nem lehet kevesebb 5 m-nél, valamint a futó rész nem lehet rövidebb 3 m-nél.


(8)


 A soportosan tartott állatok esetében – hacsak az adott fajra vonatkozó tudományosan elfogadott ismeretekből más nem következik – a tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy mindegyik egyed versengés és agresszió nélkül egy időben hozzáférjen az etető-, itató-, fürdő-, pihenő-, illetve búvóhelyhez.


(9)


 A talajszinten élő állatok hálós aljzaton nem tarthatók, kivéve, ha füves területen, illetve közvetlenül a talajon helyezik el a ketrecet.


(10)


 A nem kizárólag talajon, illetve vízben lakó fajok esetében legalább két olyan polcot vagy ágat, ülőrudat kell elhelyezni, amelyek mérete és kialakítása olyan, hogy az állat biztonságban és természetes testhelyzetben tud rajtuk ülni, pihenni.


(11)


 Az akváriumot, amelyben halat tartanak, üveglappal, hálóval vagy más arra alkalmas tárggyal kell lefedni, illetve az akvárium olyan mértékben tölthető fel vízzel, hogy a vízszint és az akvárium felső pereme közti távolság alkalmas legyen a hal kiugrásának megakadályozására.


(12)


 Patás állat és eb kivételével kedvtelésbol tartott állatot kikötni tilos. Patás állatot és ebet állandó jelleggel kikötve tartani tilos.


(13)


 Az ebek kikötéséhez, illetve vezetéséhez használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére kizárólag nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az az állat egészségét ne veszélyeztesse.


(14)


 Az (5) bekezdés a) pontjában, valamint a (6) bekezdésben foglalt rendelkezés nem terjed ki az állatmenhelyekre.


15. § 


(1) 
Az állatokat úgy kell tartani, hogy ne veszélyeztethessék más állatok – kivéve a ragadozó állatok táplálására szánt élő egyedek –, illetve az ember biztonságát.
(2) 
Különböző fajhoz tartozó állatok csak akkor tarthatók együtt – az (1) bekezdésben leírtak  figyelembevétel lével –, ha az állatok egymás testi épségét nem veszélyeztetik, az együtt-tartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed számára sem okoz, továbbá ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol zavarás nélkül nyugalomban táplálkozhat és pihenhet. Agresszív viselkedésű állatokat tilos más állatokkal együtt tartani.


16. § 


(1)
 A kedvtelésbol tartott állatokkal kíméletesen kell bánni, azoknak szükségtelenül fájdalmat, szenvedést, illetve félelmet okozni nem szabad.
(2) 
A kedvtelésbol tartott állat tartója köteles az állat életfeltételeinek kialakítása és a tartása során
a)
 az adott faj viselkedési és szociális igényeit is figyelembe venni,
b)
 az állatot a fajának (fajtájának), korának, fiziológiai állapotának és tartási céljának (használatának) megfelelően olyan takarmánnyal ellátni, amely annak jólétét szolgálja.
(3)
 A kedvtelésbol tartott állat tartójának meg kell akadályozni azon állatok szaporodását, amelyeken olyan küllemi, illetve viselkedésbeli hibák fordulnak elő, melyek szenvedést okoznának az utódaiknak, vagy káros egészségügyi hatással lennének rájuk nézve.
(4)
 Reklám, bemutatás, illetve a figyelem felkeltése céljából tartott állat az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön rendeletben meghatározott tartási feltételek mellett tartható.


17. § 


(1)
 Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.
(2)
 Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.
(3)
 Szájkosarat használni a (2) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében – ha külön jogszabály a szájkosár használatát nem írja elő – kizárólag az egyed jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell.

-Sokan nincsenek tisztában az állatok igényeivel.

Állatkínzás és állatvédelem

"Ameddig az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak azt kell érezniük, hogy az emberek nem gondolkodnak”.
(Peter Bamm)

-Brutális kegyetlenséggel:

 Baltával, kapával, gereblyével verte fejbe… karóval, konyhakéssel leszúrta… átvágta a torkát... vasúti sínre kötözte… vízbe fojtotta… felgyújtotta... eltörte a gerincét, a végtagjait... éheztette... zacskóba varrta... kukába, patakba, kútba, hóba-fagyba dobta...” Számtalan, ugyancsak horrorfilmbe illő rémtettel folytathatnánk a lassan már véget nem érő sort.
  Sajnos ezeket a rémtetteket nem filmben lájuk, forgatókönyvírójuk maga az élet, az elkövetők emberek, az áldozatok pedig állatok, elsősorban négylábú kedvenceink, a kutyák és a macskák. De nemcsak a kedvtelésből tartott állatoknak jut ki az emberi érzéketlenségből és kegyetlenségből, hanem a haszonállatoknak és a különböző iparágak területén kísérleti célokra befogott állatoknak is.
  Szinte nem múlik el nap, hogy az írott és elektronikus médiában ne látnánk a fentihekez hasonló, szívszorító és dühítő eseteket, megrázó állati sorsokat, megsebesített, megcsonkított, halálra kínzott állatokat mutató, sokkoló képeket.

  2011 első két hetének statisztikája azonban különösen kiugró és megdöbbentő: 
minden egyes napra 15 állatkínzásos eset jutott. És akkor a sok-sok, soha napvilágra nem került és a jövőben sem kerülő esetet még nem is említettük.

-A „művészet” utánozza a valóságot:

 Sokakat semmi nem akadályoz meg abban, hogy különös kegyetlenséggel végezzenek védtelen, ártatlan, semmi veszélyt nem rejtő állatokkal. Szinte mindegy is, hogy cselekedetüket hirtelen felindulás, öncélú kegyetlenkedés vagy magamutogatás vezérli-e, megunták az állatukat vagy éppen egy film hatása alatt állnak.
  Valószínűleg többen emlékeznek annak a pár hetes kismacskának az esetére, akit egy kisjátékfilm kedvéért vízbe fojtottak: ez volt az utóbbi évek talán legkegyetlenebb állatkínzási botránya Magyarországon. Még megdöbbentőbb, hogy a film „realista ábrázolásmódjáért” különdíjban részesült a 38. magyar filmszemlén. Amikor kiderült, hogy nem trükkfelvételről volt szó, az alkotók azzal védekeztek, hogy a kínhalált ábrázoló képkockákhoz egyrészt egy beteg, életképtelen állatot használtak fel, akit másnap úgyis elaltattak volna, másrészt pedig a vitatott rész egy amatőr felvételsorozat volt, amely nem a film részeként készült. A díjat szinte azonnal visszavonták, az alkotóktól pedig nemcsak elhatárolódott a hazai és nemzetközi filmszakma, hanem ki is vetette magából őket.

-Bűncselekmény:

  Pedig az Állati jogok egyetemes nyilatkozata, amelyet 1989-ben elfogadott a Nemzetközi Állatvédő Liga, többek között kimondja hogy „minden állat életét tisztelni kell, valamint minden szükségtelen halált okozás bűncselekménynek számít”. Hasonlóan rendelkezik az 1998. évi XXVIII. állatvédelmi törvény is, amely szerint: „az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége."
Az állatokat a bántalmazástól, kínzástól védő, 2004-ben beiktatott X. törvény indokolásában azt írja: Magyarországon olyan méreteket öltött az állatok bántalmazása, kínzása, hogy az szükségessé vált a fenti cselekmények büntethetővé tétele. Az állatkínzás a közbiztonság elleni bűncselekmények csoportjába tartozik.      Az elkövető két évig, különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás esetén pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható. Bűncselekmény továbbá az is, ha valaki állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember közelében tartott veszélyes állatot elűz, elhagy vagy kitesz.



„Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél"

 De mégis mit lehet tenni, ha már a törvénynek sincs elég ereje, vagy azért, mert nem tartják be, vagy azért, mert nem is ismerik, vagy azért, mert nem épült be a köztudatba, ráadásul a törvény betartását is alig ellenőrzik?
  Dr. Polgár Csaba állatorvos, a budapestiallatorvos.hu csapatának alapító tagja szerint a hírekben szereplő szerencsétlen állatok csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, hiszen – miként a törvény is indokolja – a mai világban az ember egyre brutálisabbá válik mind önmagával, mind az állatokkal és a természettel, a környezetével szemben.
  A szakember úgy véli, hogy az állatvédelem valójában az állat felelősségteljes befogadásával kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a gazdának tisztában kell lennie az állat igényeivel, szükségleteivel, köteles mindennap gondoskodni róla, betegsége esetén gyógyíttatni. Munkája során az orvos naponta találkozik utcára kidobott, megunt, vagy bántalmazott állatokkal. De sok az olyan gazdi is, akik okból nem viszik beteg kedvencüket állatorvoshoz, halogatják a több napja levert, étvágytalan, nyilvánvalóan beteg állat kivizsgáltatását, legfeljebb telefonos tanácsadással próbálják megoldani a problémát. Ám hazánkban is kezd meghonosodni a Nyugaton és a tengerentúlon már bevált és népszerű mobil állatorvosi szolgáltatás, így nincs alapja annak a kifogásnak, hogy „nincs sem időm, sem módom az állatorvost felkeresni”.

-Tudatosan, gondosan és felelősségteljesen:

 Sajnos a gazdákban még az sem tudatosult, hogy a nem kívánt szaporulat csökkentése, valamint bizonyos, gyakran végzetes kimenetelű fertőző betegségek megelőzése érdekében a háziállatukat ivartalanítani kell. Azt sem tudják pontosan, hogy a mikrocsipes megjelölésre milyen nagy szükség van. Ezt eddig csak néhány önkormányzat tette kötelezővé (illetve tulajdonosváltás és külföldre költözés esetén is kötelező), amire az állatorvos ugyan felhívhatja a gazda figyelmét, de a beültetésre nem kényszerítheti a tulajdonost. Mind az ivartalanítás, mind a microcsipes megjelölés a gazda felelőssége és feladata. Egyszeri költséggel, egyszeri gonddal (és műtéti kockázattal) megvédhetjük az állatot a betegségtől és az elkóborlástól, önmagunkat pedig az idegeskedéstől és a további költségektől. Arról már nem is szólva, hogy ha eltűnne kedvencünk, a csip segítségével könnyebben kideríthető gazdájának kiléte, valamint az állat oltottsága és kórtörténete. Egyébként számos biztosító ajánl már kisállat-biztosítást, amely egy bizonyos százalék önrész fizetése esetén részben fedezi az állatorvosi ellátás gyakran több tízezres költségeit.
Tudatos, gondos és felelősségteljes viselkedésünkért cserébe állatainktól feltétlen, önzetlen, semmihez sem hasonlítható szeretetre és hűségre számíthatunk, ami a mai világban bizony nem kevés, és értékét anyagiakban nem is lehet kifejezni.
Tegyünk hát az állatkínzás ellen és az állatvédelem érdekében azzal is, hogy mi magunk felelősségtudatos gazdaként viselkedünk és ezt a szellemet másokban is megpróbáljuk tudatosítani. És ne hagyjuk szótlanul és tétlenül, ha tudomást szerzünk állatkínzásról – a többi állat sorsa és a magunk lelki nyugalma érdekében.

A zaj (petárda)

Néhány üvegszilánk, egy lakástűz, egy szem, egy fül, egy dobhártya a 2005-ös szilveszter orvosi petárdamérlege. Ugyanakkor állattartók százezrei élték át rettegve az ünnepet. A rémülettől világgá ment állatok száma több ezerre tehető. Egy részük országutakra szaladva lelte halálát, más részük kóborállattá vált. A szerencsésebbek menhelyekre kerültek, így van esély, hogy gazdájuk egyszer rájuk talál.

Idén már tilos petárdázni

Az antipetárdások teljes tilalmat, a petárdások viszont szórakozási lehetőséget szeretnének. E két társadalmi igény egyszerre nem teljesíthető (különösen nem egy belvárosi társasházon belül). 2004 előtt a petárdát még birtokolni is tilos volt. Igaz, a tiltás éveiben statisztikai források szerint sokszor több petárdabaleset történt, mint a pirotechnikai eszközök használatát ideiglenesen, kizárólag szilveszter éjjelén engedélyező rendelet hatálybalépése óta.

2004 szilveszterén este hattól másnap reggel hatig lehetett szabadon petárdázni, tűzijátékozni. Ebben az időszakban felnőtt és gyerek, matt részeg és közveszélyes pszichopata állampolgár, villamosvezető és irodalomtanár egyaránt gyújthatott, lőhetett és dobhatott. Idén, 2006 szilveszterén már nem így lesz: újból szabálysértésnek minősül a durrogtatás. A csendes tűzijáték azonban továbbra is megengedett.


Mi a baj a petárdával?

Az egészséges állatok idegrendszere erős, a civilizációs zajokat megszokták, együtt élnek velük. Ha csikorogva fékez az autó, akkor a kutya elugrik, ha csörömpölve lezuhan a konyhában egy edény, legfeljebb attól tartanak az állatok, hogy a fejükre esik. Értik a zajok keletkezését, tudják, honnan jönnek, felfogják a rájuk váró következményeket. A petárdadurranás azonban más! A tűzijáték sikítása, a rakéta sistergése vagy a petárda robbanása körülveszi az állatokat, értelmezhetetlen számukra, menekülési ösztönt vált ki belőlük.

Különösen a kutyákat viseli meg, hogy nem látják a menekülés útját. A hanghatást kísérő légnyomás-hullám pedig még rátesz egy lapáttal a félelem tüzére: ez természeti katasztrófákra emlékeztetve pánikot vált ki az élőlényekből.

Az a kutya sincs biztonságban, amelyik stabil idegrendszerű, gazdája tapasztalata szerint nem fél a durrogtatástól. Az állatok ugyanis változnak, ösztöneik idővel a felszínre törhetnek. A zajok is mások és mások, bármikor "megőrjíthetik" a korábban normálisan viselkedő, zajokra nem reagáló állatot is.

További problémát jelent az udvarba dobott, szikrázó petárda, amelyhez a kutya - a robbanás előtt - játékosan odaszalad, esetleg szájába veszi. Az ablakot betörő robbanás által a talajra kerülő üvegszilánkok sem használnak a tappancsoknak. Az embernek csak szimplán hangos durranás a kutyának egyenesen fülsiketítő robaj lehet (olyan, mint amikor a fülhallgatóval zenét hallgató ember - véletlenül - egy pillanatra a maximumra állítja a hangerőt).

Mit tehetnek az állattartók?

A kertben lakó kutyákat szilveszter délutánján vigyük be a lakásba, esetleg zárjuk be a garázsba, pincébe (olyan helyre, ahova kevésbé hatol be a zaj). Kerüljük az olyan helyeket, amelyek nem minden oldalról zártak, azaz valaki szabadon bedobhat egy petárdát.

Ha tudjuk, hogy kutyánk félni fog, kérjünk előre nyugtató-tablettát az állatorvostól és bódítsuk el az ebet néhány órára. Ha szakszerűen járunk el, nem történhet semmi baj a kutyával.

Az esti etetést, utolsó séta időpontját úgy válasszuk meg, hogy megelőzzük a durrogatatás kezdetét. Legjobb, hogy ha a sötét beálltával már el sem hagyjuk a lakást.

Ha nem tudjuk elkerülni a szabadban való sétáltatást vagy közlekedést, akkor feltétlen pórázon vigyük a kutyát. Úgy adjuk rá a nyakörvet, hogy véletlenül se bújhasson ki belőle.

Veszély esetén a kutyák a falkavezér utasítását várják, annak viselkedéséről vesznek mintát. Ha a gazdi nyugodtan viselkedik, a kutya sem esik olyan könnyen pánikba.

Szilveszterkor a kutyát ne hagyjuk egyedül, különösen akkor, ha tudjuk, hogy félős. Sajnos ezt az áldozatot meg kell hoznia a gazdiknak, ha nem akarják állatuk életét kockára tenni.

A tűzijátékhoz hozzászoktathatjuk a kutyát. Fontos, hogy az eseményhez jó emlékek társuljanak, így ha meghalljuk az első durranásokat, kezdjünk játszani a kutyussal, jutalmazzuk meg, egészen a tűzijáték végéig legyünk vele. Így a jó emlék marad meg benne.

Mit tehetnek a petárdások?

Ha a kutyásokat kérdeznénk arról, hogy mit tegyenek a petárdások, akkor előre sejthetjük a választ, illetve annak emelkedett hangulatát. Ugyanakkor tény, hogy sokan azt gondolják, az ünnep abból áll, hogy olyasmit csinálunk, amit máskor nem, és ezzel az indokkal felrázzuk embertársainkat is. Aki nem hajlandó lemondani a petárdázásról, az gondoljon arra, hogy milyen sok embert zavarhat, és ennek megfelelően kerülje a forgalmas helyeket és az állatok közelségét.



Mit tehetnek az autósok?

Az év első napján kutyatetemek százai segélyezik az autóutakat. A megriadt állatok eszüket vesztve rohannak, nem törődnek semmivel. Aki ilyenkor autózik, legyen tudatában a veszélynek, hogy bármikor kirohanhat az útra egy űzött vadként menekülő kutya.

Tény, hogy a petárdázni többé nem szabad, de néhányan nagyívben tesznek a tiltó szabályokra. Nem lenne csoda, ha a békés lakók válaszul meglincselnék a petárdázót, szintén nagyívben téve a bántalmazásra vonatkozó jogszabályokra, tízparancsolatra, jószomszédi viszonyra. Szemet szemért! - ilyenek vagyunk mi, emberek.

A legvéresebb táp:állatkínzás

Az állatkísérlet nemcsak kegyetlen, de rossz, alkalmatlan módszer a kémiai anyagok egészségkárosító hatásának megállapítására.Erre a következtetésre jutott az Európai Unió szakértői szervezete.

  Legyen végre tiszteletreméltó tudomány a toxikológia - mondja Thomas Hartung, a vegyi anyagok alternatív tesztelési módszereit értékelő európai központ (ECVAM) igazgatója.

  

  Tulajdonképpen azért hozták létre ezt a szervezetet még 1993-ban, hogy támogassa az EU-nak azt a törekvését, hogy a kémiai anyagok engedélyezéséhez szükséges állatkísérletek számát csökkentsék.

Akkor vált sürgőssé az állatkísérletek nélküli tesztelés, amikor az EU úgy döntött, hogy 10 éven belül teljesen fel kell hagyni a kozmetikumok tesztelésénél az állatkísérletekkel.

  Az állatokon való tesztelést még inkább ellehetetleníti az Európai Bizottságnak az a javaslata, amely szerint a mintegy 30 000 féle vegyi anyagot, amit az Unióban gyártanak, és amelyek ártalmatlanságát eddig még sohasem bizonyították, most tesztelni kell.

  Ha ezt a tervezett szabályozást jóváhagyják, és 2007-ben életbe lép, akkor hihetetlen sok tesztre - és a régi módszerrel - elképesztő mennyiségű kísérleti állatra lenne szükség.

  

  Egyetlen vegyi anyag engedélyeztetéséhez szükséges tesztelés ma még 5000 állat ( peszticid - rovarirtó esetében 12 000) állat feláldozását igényli.

Most, hogy az új szabályozások rákényszerítették a szakértőket arra, hogy újragondolják az engedélyezési procedúrát, kiderült: az állatkísérletek eredményei nem is alkalmasak arra, hogy kimutassák, valójában káros vagy nem káros egy vegyi anyag az emberi egészségre.

  Leginkább a félelem motiválta az állatkísérletek alkalmazását: a kormányok féltek a botrányoktól, amelyeket egynémely gyógyszer, kozmetikum szörnyű egészségkárosító hatása (végtagok nélkül született csecsemők, megvakult asszonyok) robbantott ki.

  Az új szabályozás az akut mérgezési (toxicitási) tesztet sejttenyészeten kezdi.

  Amelyik anyag a sejtekre mérgezőnek bizonyul - az itt be is fejezi az útját, nem kerülhet állatokon kipróbálásra.

  Az elmúlt két évtizedben regisztrált kémiai anyagoknak legalább a 70 %-a ebbe a kategóriába esik - állítja Hartung.

  Az állatokon végzett teszteket egyébként soha nem validálta (az érvényességét szigorú kritériumok szerint nem ellenőrizte) senki - szemben a jövőre nézve előírt in vitro (laboratóriumi edényben - azaz sejt, illetve szövettenyészeten elvégzett) tesztekkel.

  Az állatkísérletek eddig vagy túlbecsülték vagy alábecsülték az emberekre nézve a kockázatot - vagy közük sem volt hozzá.

  Az akut toxicitási (mérgezési) teszteket tehát könnyű labortesztekkel helyettesíteni.

  Más a helyzet a hosszútávú kockázat (daganatok, születési rendellenességek) tesztelésével: ott kényszerűen megmaradnak az állatkísérletek, bár korlátozott számban. Arra nézve viszont egyelőre nincs pontos elképzelés, mivel helyettesítik az állatteszteket a hosszútávú hatás tesztelésénél a kozmetikumok engedélyeztetési eljárásában 2013-tól, amikor az EU kozmetikumokra vonatkozó szabályozása betiltja az összes állat-tesztet a kozmetikumok esetében.

Független: A szigorú szabályozásnak oda kellene vezetnie - és talán nem csak a mi véleményünk szerint -, hogy kizárólag az elkerülhetetlenül szükséges vegyszerek folyamodjanak engedélyért...

  Az élelmiszeripar kiterjedt vegyszergyűjteményében a többség nem a szükséges, hanem a kényelmes anyagok közé tartozik. Kényelmes a gyártónak és a kereskedőnek, mert hosszú ideig való tárolást vagy éppen a gyenge alapanyagokból mutatós termék előállítását teszi lehetővé...

A TUDOMÁNY ÁLDOZATAI

Állatok felhasználása a kutatásban

„Könyvemmel az a célom, hogy egyrészt hitelesen bemutassam, miként gyötri az ember tudományos kutatásai közben az állatokat, másrészt pedig változtatásokat javasoljak. Nem szándékozom a tudósok becsületébe gázolni, csak kétségbe vonok egy rögződött rossz hagyományt.

Könyvem azon az előfeltevésen alapszik, hogy az ember morális felelősségének át kell nyúlnia saját faja határain, és ki kell terjednie minden szenvedő teremtmény jogaira és érdekeire.

  Az állatok védelmét komoly szakmai kérdésnek tekintem, amely meggyőződésem szerint kivételesen nagy figyelmet érdemel ma, az állatok soha nem látott mértékű kizsákmányolásának korában” — írja Richard D. Ryder, aki kísérleti, majd klinikai pszichológusként maga is sok állatkísérlet szemtanúja volt. 1969 óta küzd az állatok jogaiért. „A tudomány áldozatai” című könyvével, amely mindmáig alapműnek számít, ő irányította rá a nemzetközi sajtó és tömegkommunikáció figyelmét az „embersovinizmus” tarthatatlan voltára. Ez volt az első eset, hogy egy modern kori tudós megtámadta az állatkísérletes kutatást.

  S hogy miért, az a laikus számára is kiderül ebből a döbbenetes példatárból.

Lehetséges-e, hogy számtalan állatkísérletes kutatás tudományos szempontból teljességgel hasznavehetetlen, és csak a túlhajtott kíváncsiság, a nyereségvágy vagy a személyes ambíció vezérli? Ha a kísérletek túlnyomó része már egyáltalán nem gyógyászat, hanem üzleti célú, indokolt-e ilyen kutatások miatt évente több millió állatot elpusztítani? Csakugyan szükség van-e újabbnál újabb piperecikkekre, kozmetikumokra, háztartási szerekre, növényvédőkre, rovarirtókra, festékekre, műanyagokra, élelmiszer-színezékekre, ízesítőszerekre és seregnyi más termékre? És legfőképp: szabad-e a pusztulásra szánt állatokat úgy kezelni, mintha nem volnának érző, szenvedni képes lények?

Ryder könyve — minden tudományos érvelése és higgadt okfejtése mellett is — felkavaró vádirat, amely fogyasztóként, állampolgárként és erkölcsi felelősséggel rendelkező emberként egyaránt mélyen elgondolkodtatja, s állásfoglalásra készteti az olvasót.

Előszó a magyar kiadáshoz

  Kísérleti pszichológusként a cambridge-i egyetemen, majd az Egyesült Államokban sok állatkísérlet szemtanúja voltam, s a látottak irtózattal és megdöbbenéssel töltöttek el. 1975-ben, miközben pszichológusként dolgoztam egy oxfordi kórházban, megjelentettem e könyvemet. Első ízben fordult elő, hogy egy modern kori tudós megtámadta az állatkísérletes kutatást. A könyv akkor nagy feltűnést keltett a brit sajtóban és a televízióban: sikerült érdeklődést ébresztenie az állatok jogai iránt.

  Darwin óta tudjuk, hogy mi, emberek az állatvilág tagjai vagyunk. Miért hisszük, hogy fajunk minden más faj fölött áll? Ha nemcsak emberi lények képesek szenvedni és gyötrődni, miért ne terjesztenénk ki erkölcsi gondoskodásunkat minden érző fajra? Vajon az embersovinizmus nem éppolyan elvetendő-e, mint a fajgyűlölet vagy a szexizmus?

  E könyv 1983. évi kiadása óta tömegméretű kampányok indultak a nyugat-európai országokban a laboratóriumi állatok fokozott védelméért. Új törvényeket fogadtak el Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Skandináviában és az Európai Közösség országaiban. Ma már csaknem mindegyik nyugat-európai ország engedélyhez köti az állatkísérleteket, nyilvántartja a kísérletezőket és a kísérletek számát. Az engedélyt többnyire csak akkor adják meg, ha az illető kormány úgy találja, hogy a kísérletező megfelelően képzett, és a kísérletet nem lehet élő állatok felhasználása nélkül elvégezni. 1986-ban Nagy-Britanniában új törvényt fogadtak el, amely szerint a tudósnak meg kell győznie a kormányt, hogy az általa okozott fájdalmat vagy szenvedést a kísérlet eredményéből következő valószínű haszon igazolja. A legfontosabb azonban, hogy minden laboratórium nyitva áll a kormány ellenőrei előtt, akiknek, ha törvénysértést észlelnek, felhatalmazásuk van a kísérletek azonnali beszüntetésére. Skandináviában, Kanadában és Ausztráliában etikai bizottságok működnek a laboratóriumokban, ahol laikusok, filozófusok, állatvédők is gyakorolhatnak bizonyos fokú ellenőrzést a kísérleti tervek fölött.

  Az Európai Unió 1993-ban kutatóközpontot létesített Olaszországban humánus alternatív technikák kifejlesztésére (szövetkultúrák alkalmazása, számítógépes programok, modellek és filmek felhasználása az oktatásban). Az Unió sürgeti a kormányokat, hogy hatékonyan finanszírozzák az alternatív technikák kifejlesztését.

  Az utóbbi tíz évben Nyugat-Európa országaiban csökkent az élő állatokon végzett kísérletek száma — hogy a magasabb költségek vagy a változó szemlélet miatt-e, azt nehéz lenne megmondani. Kétségtelen, hogy amióta e téma nyilvánosságot kapott, a fiatalabb tudósok mind etikai, mind tudományos szempontból kritikusabban viszonyulnak az állatkísérletekhez. Sok ezer ember írt levelet politikai képviselőjének, sürgetve, hogy különösen fegyverek, háztartási termékek vagy piperecikkek kipróbálása érdekében ne okozzanak mérhetetlen szenvedést az állatoknak. Reméljük, hogy Magyarország és más kelet-európai országok is új törvényhozásukban mihamarabb kifejezésre juttatják civilizált hagyományaikat, elismerve az állatok státusát.

Állatkísérlet: -soha többé!

  Megalakult az Alternatív Kísérleti Módszerek Magyarországi Konszenzusos Fóruma, mely az állatkísérleteket kiváltó kutatási módszereket hivatott népszerűsíteni. A szervezet azt szeretné elérni, hogy a felhasznált állatlétszám csökkenjen, az állatkísérletek helyettesítsék és az ilyen módszereket tökéletesítsék (3 R stratégia) ez pedig minél szélesebb körben elterjedhessen az ipar, a tudomány, a hatóságok és az állatvédelem területein. December 3-án Budafokon a Törley kastély adott otthont annak a rendhagyó ülésnek, melynek során az állatkísérletekben valamiféleképpen érintett hatósági, illetve civil szereplők megvitatták az állatkísérletek csökkentésének lehetőségeit. Megrázó adatok A jelenlegi EU szabályozás szerint egyetlen vegyi anyag vizsgálatához átlagosan 150 laboratóriumi állatot használnak fel. Valószínű, hogy ez a szám jelentősen csökkenthető. Kérdéseink egy részére az állatok tenyésztett sejtjei, vagy egyszerű fizikai, kémiai kísérletek is megadhatják a választ.

  Bár az Uniós tendenciák minden területen javasolják, hogy a szükséges vizsgálatokhoz minél kevesebb állatot használjanak fel, az új módszerek fogadtatása nem mindig zökkenőmentes. Tudósok az állatok mellett A Fórumon felszólalt Vera Rogiers professzorasszony, az Alternatív Kísérleti Módszerek Európai Konszenzusos Fórumának (European Consensus Platform on 3R Alternatives) elnöke, aki hangsúlyozta a konferenciák, szemináriumok, nyilatkozatok jelentőségét, a különböző érvek mérlegelésének fontosságát.

  Professzor Dr. Boros Mihály, Tanszékvezető Egyetemi Tanár (SZTE ÁOK Sebészeti Műtéttani Intézet) tudománytörténeti példán mutatta be, hogy új utakat keresni akkor is érdemes, ha a siker nem gyors és azonnali. Az ipar képviseletében felszólalók a biztonság szempontjára hívták fel a figyelmet; arra, hogy olyan alternatív eljárásokra van szükség, amelyek az állatkísérletekkel azonos eredményeket szolgáltatnak. Lassan javul a helyzet Dr. Pallós László Országos Állatvédelmi Felügyelő elmondta, hogy Állatvédelmi törvény életbe lépése óta a kísérleti célú állatfelhasználás csökkenő tendenciát mutat. Magyarországon 2003-ban körülbelül 35 %-kal kevesebb állatot használtak fel kísérleti célra, mint 2000-ben. Az állatvédelem részéről Molnár Mariann, a Eurogroup for Animal Welfare konzultánsa örömmel üdvözölte és támogatásáról biztosította a kezdeményezést. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a párbeszéd folytatása minden érdekelt számára hasznos és megalakították az Alternatív Kísérleti Módszerek Magyarországi Konszenzusos Fórumát. A Fórum hivatalos bejegyzésig is keresi az együttműködést minden olyan szakmai szervezettel, magánszeméllyel, akik sikerre vihetik ezt a napjainkban egyre aktuálisabbá váló ügyet.

Nagytestű kutyafajták helyes táplálása

Nagy kutya – nagy kaja: ez a megállapítás pont a lényeget fedi el. A táplálék helyes kiválasztásával a csontfejlődési rendellenességek kialakulásának kockázata is csökkenthető!
A különböző kutyafajták testméretében, testfelépítésében jelentős különbségek vannak. Ezeket az eltéréseket az okozza, hogy az idők során az egyes fajtákat más és más célból tenyésztették ki. Ez eredményezte pl. az agár aerodinamikus vagy a rottweiler robusztus testfelépítése közötti különbséget, vagy a yorkshire terrier és az ír farkaskutya mérete közötti eltéréseket. Ez a hatalmas genetikai diverzitás azt is mutatja, hogy az egyes fajták tulajdonságai és igényei jelentős mértékben eltérnek, így mások a táplálkozási igényeik is. Az egyes fajták táplálékát mindig a fajta jellemzőinek figyelembevételével kell meghatározni.

Gyorsabban nő, mint a csontozata

Különösen oda kell figyelni a nagytestű fajták növendékeinek táplálására. Ezeknél a fajtáknál a tenyésztés gyakran a minél nagyobb felnőttkori testméret elérésére irányult. A nagy testméret és az ehhez szükséges rendkívül gyors növekedési ütem miatt azonban, sokkal nagyobb a kockázata a csontfejlődési rendellenességek kialakulásának a növekedés rendkívül gyors és intenzív időszaka alatt.

Túladagolás vagy alultáplálás?

Nem a nagy növekedési sebesség káros a kutyára, hanem a minél nagyobb testméret elérésére irányuló, összetevőkben túladagolt etetési módok a veszélyesek. Míg 20-30 évvel ezelőtt sok kutyát csak ételmaradékkal, silány tápokkal etettek, akkor előfordult, hogy a nem kielégítő táplálás okozott gondot. Ma meg már szinte csak a vitaminok, kalcium és a takarmány egyéb alkotórészeinek túladagolása által okozott problémákkal találkozunk. A „vitaminból, táplálékból minél több, annál jobb” álláspont hibás, a növekedésben lévő állatnak a szükségleteinek megfelelő mennyiségre - és nem többre - van szüksége.

Csontrendszeri betegségek

Közismert tény azonban, hogy a nagytestű fajtákban nagyobb arányban fordulnak elő az olyan csontrendszeri megbetegedések, mint a hipertrofiás oszteodisztrofia (HOD), az oszteokondrozis, a csípőízületi diszplázia (HD) stb. Ezek a betegségek főleg akkor jelentkeznek a növendék kutyákban, ha a genetikailag meghatározott méretek elérése vagy meghaladása érdekében túletetik azokat. A nagytestű fajták növekedéssel összefüggő csontrendszeri betegségeinek csökkentésében ezért fontos szerepe van a helyes táplálásnak.
A hipertrofiás oszteodisztrofia (HOD), csont-anyagcsereforgalmi betegség, amely a gyors növekedési fázis során (3-6 hónapos korban) jelentkezik. Étvágytalanság, láz, sántaság figyelhető meg, az ízületek melegek, fájdalmasak, duzzadtak. Az elváltozás főleg a lábtő, a könyök és térd ízületeinél jelentkezik.
Oszteokondrózis (OC) során fájdalmasak, duzzadtak az ízületek, sántaság jelentkezik. A betegség kialakulásában fontos szerepe van a növekedés során a táplálásnak. Az ízületi porc károsodása a gyenge porc alatti csontszövet következménye, mely nem képes megfelelően ellátni a porcot. Ennek eredményeképpen a fejlődésben lévő ízületi porc sejtjeinek funkciója károsodik.
Kutyák csípőízületi diszpláziája (HD) kialakulása során a csípőizületet rögzítő lágy szövetek erőssége és a súlygyarapodás közötti erőegyensúly felborul, melynek következtében inkongruencia (amikor a combcsont fejének az ízületi vápa nem pont a negatívja, így a röntgenfelvételen a kettő – mármint a combcsont feje és az ízületi vápa – nem teljesen párhuzamos) alakul ki. Az ízület deformálódik, az izületi vápa sekély lesz, a combcsont feje ellaposodik, ennek eredményeképpen ízületgyulladás alakul ki, melynek később súlyos következményei lehetnek.

A fehérjével ritkán van gond

Mindhárom betegség előfordulásában alapvető szerepe van a genetikai háttérnek. A betegségek kialakulásában azonban fontos szerepe van más tényezőknek is, mint pl. a táplálkozásnak. A nagytestű fajtáknál megfigyelt gyakoribb előfordulás a táplálkozási tényezők fokozottabb jelentőségét jelzi ezeknél a fajtáknál. Az egyik leggyakoribb téves felfogás az, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható kutyatápok túl sok fehérjét tartalmaznak, amely túl gyors növekedést eredményez. Ezt a feltételezést a későbbi kutatások nem erősítették meg. Nem találtak összefüggést a fehérjetartalom és a kalcium-anyagcsere, ill. a csontfejlődés között. Ma már köztudott, hogy a nagy fehérjetartalom nem befolyásolja károsan a csontfejlődést.

Túl sok energia, túl gyors növekedés

A fehérjetúletetéssel kapcsolatos tévhit feltehetőleg a túlzott energiabevitellel kapcsolatos. A fehérjeszint-emeléssel megnő a táp energiatartalma is. Az emelt energiabevitel pedig jelentősen megnöveli a csontfejlődési betegségek előfordulását. A kísérleti etetések során ad libitum etetett nagy testű kutyákban gyakrabban fordultak elő csontfejlődési rendellenességek, mint a csökkentett energiatartalmú adagokkal etetett csoportban. A fokozott energiabevitel vékonyabb porc alatti csontszövetet eredményez, mely kevésbé tudja ellátni a fejlődő ízületi porcot, valamint a gyors súlygyarapodás fokozottan terheli a még gyenge, fejlődő ízületi porcot. A fokozott energiabevitel fokozza a növekedés ütemét, ezáltal a testtömeget. Ez megelőzhető a növekedés során, az energiabevitel korlátozásával.

Kálciumot, de ne sokat!

A táplálék kalciumtartalma jelentősen befolyásolja a csontrendszer fejlődését. A magas kalciumbevitel hatással van a szervezet belső egyensúlyára, befolyásolja a hormonális szabályozást. Ennek következtében a vér magas kálciumszintje, illetve alacsony foszforszintje alakul ki.

Ezek alapján megállapítható, hogy a kalcium-túladagolás káros a nagytestű kutyák csontrendszerének fejlődésére. A fenti folyamat hátterében a kutyák kalciumfelvételének bélbeli szabályozása áll. A magas kalciumtartalmú táplálék etetése esetén a kutya nem tudja csökkenteni a felesleges kalcium felszívódást, ilyenkor a kalcium jelentős passzív transzportja következik be.
Alacsony kalciumtartalmú táplálék etetése esetén azonban, fokozódik a kalciumfelszívódás a bélből. Ilyenkor a bevitt kalcium akár 90%-a is felszívódhat, tehát a kutya jobban tud védekezni a kalciumhiány, mint a kalcium-túladagolás ellen.

Mivel védjük a porcokat?

A kutyák fejlődését befolyásolja a táplálékban a tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya is. Az a táplék kedvezőbb a nagytestű fajták számára, mely alacsonyabb energiatartalmú, kalcium- és foszfortartalma csökkentett, fehérjetartalma - a kistestű kutyák táplálékához képest - mérsékelt, így biztosítja a nagytestű kutyák optimális növekedését. A porcvédő összetevők - mint a chondroitin szulfát, glükózamin - etetése segítheti az ízületek egészséges fejlődését (ilyen például a zöldkagyló kivonat).

A helyes arányok és százalékok

Összefoglalva megállapítható, hogy a nagytestű kutyák növekedése során a táplálék helyes kiválasztásával a csontfejlődési rendellenességek kialakulásának kockázata csökkenthető.
A csontos váz egészséges fejlődése érdekében a legkedvezőbb táplálék 26% állati eredetű fehérjét, 0,8% kalciumot és 0,67% foszfort tartalmaz, valamint csökkentett az energiatartalma (14% zsír). A csökkentett energiatartalom lassítja a növekedés ütemét, de biztosítja a genetikailag meghatározott testméret elérését, a csont fejlődési rendellenességek kialakulása nélkül.

A végleges testnagyság nem változik

Tehát ez azt jelenti, hogy kevésbé energiadús táplálékkal etetve a kutya bár kissé lassabban növekszik, a végén eléri ugyanazt a testnagyságot, mint gátlástalanul etetett társai, csak közben nem mennek tönkre a csontjai, ízületei. Az ásványi kiegészítés károsan befolyásolja a csontok fejlődését. Az utóbbi időben előtérbe került a porcvédők alkalmazása, melyekről kísérletesen kimutatták, hogy fiatal korban segíthetik az ízületek egészséges fejlődését, a további élet során pedig az ízületek működését.

Forrás: http://www.myperro.eoldal.hu