-"Nem fogysz unatkozni a nagyinál,majd kimegyünk a határba őzikét simogatni."
Itt elgondolkoztam.....
A jóhiszemű emberek megfogják a megbújó kis gidát:
-"Jé,milyen édes!"-és már alá is írták szegény jószág halálos ítéletét.
A párnapos gida még nem tudja követni legelésző anyját,így az rendszeresen visszatérve megszoptatja,ha ilyenkor zavarást érzékel elmenekül.
Ha megérzi az ember szagot,azonnal otthagyja a gidát,mert az ember neki veszélyes ellenség.
A magára hagyott gida tej-táplálék nélkül legyengül és a rókák martaléka lesz.
Természetjárók,biciklisták,kutyasétáltatók és mindenki más,ha kis őzikét látnak az út szélén,akár a lucernásban vagy mezőn-határban NE NYÚLJANAK HOZZÁ!
A vadállatnak a természetben a helye,ne háborgassuk,mert emberi vagy állati tragédiát idézhetünk elő. Egy kis idézet Giricz Imre utazásából hazafele jövet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése