2012. október 23., kedd


  Arra gondoltam, hogy írok egy kicsit a vízipacikról.
Mivel imádom őket még örülök is neki hogy eszembe jutott, tehát kezdjünk neki.

 A vízilovak növényevő állatok, éjszaka merészkednek ki a partra ahol füvet és leveleket esznek, valamint a fák egyes gyümölcseit.
Reggel azonban a vízben napoznak, és pihennek.
  Mikor nagy területeket önt el az árvíz addig a vízilovak igen békések egymás mellett, mert van hely, de mikor kiszárad a sok tó/folyó, már jelentősen több összetűzés figyelhető meg náluk, e miatt sajnos nem egy víziló pusztul el.
  Párzási időszakokban a  3500-4500 kilós állatok összecsapnak egymással, de nem csak a párzás, hanem a területszerzés jogáért is.
A vízilovak egy része a küzdelembe halálosan is megsebesülhet, ami szintén az állat halálát okozza.

 A vízilovak a halálos 12 egyik legveszélyesebb állata, még ha nem is húson él.
Mivel a vízilovak számlájára több halálos esetet/támadást írnak mint a nagy oroszlánokra vagy más ragadozóra Afrikában, nem vitatható tehát, hogy veszélyesek.
De miért támadnak?
  Ha esetleg az ember a területükre lép egyszerűen és gyorsan letámadhatja, és egy halálos harapás is elég, hogy a kb. fél méter hosszú szemfogukkal átdöfjék az ellenségnek vélt embert.

Az utódokat is gyakran védik az anya állatok, ilyenkor még akár egy másik hím fajtársra is képesek rátámadni.
Ha mégis a szárazföldön támadnak emberre (több ok miatt is) akkor gyorsan beérik az ellenséget, ugyanis 50km/h-s sebességgel képesek futni.
Nem egy lassú óriás ám…

 Hossza elérheti a 3-4 métert, magassága 160 cm, de annál magasabb is lehet. – Nem kétséges tehát, hogy ezekre az állatokra nem csak figyelni kell, de vigyázni is, mivel nem valami sok van belőlük, de annál többen vadásznak rájuk, a bőrük miatt.

 A támadások jó részében az állat ösztönösen cselekszik, nem tehetnek róla, az ember pedig automatikusan is ösztönzi az állatokat a támadásra, tehát érthető miért támadnak, és az is hogy tényleg nem a vízilovak a valódi hibásak.
Persze sokak szerint, aranyos állatok, akik lustán napozgatnak és lovagoltatnak hátukon gyermekeket. Egészen addig lehet azt hinni róluk, ameddig valaki át nem éli azokat a pillanatokat, amikor a vízilovakból kiszabadul a “kis”ördög.